Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

17. országos üléi november 15. 1878. 193 üttetett, bevallotta, hogy csakugyan létezik, de ez nem kötelez semmire. Midőn pedig arról volt szó, hogy a monarchia vesse latba tekintélyét s ha kell erejét, ezen életbe vágó kérdések megoldásánál — erre a ministerelnök ur azt felelte, hogy az özvegyek és árvák könyeit kímélni kell. Hogy mennyire nem volt komoly a ministerelnök ur ezen nyilatkozata : azt tanúsítja a magyar kormány beleegyezésével megindított és végrehajtott boszniai harczokban elesett atyákért és férjekért az özvegyeknek és árváknak elhullatott könyzápora. (Igaz! balfelöl.) Nem vádolom a múlt országgyűlési többséget, hogy ez ügy még akkori fejletlen állapotában nem tört a kormány eljárása fölött pálczát, mert a kormány irányában bizalommal viseltetett, a bizalomban pedig csalatkozni emberi dolog; a többség bizott a kormányban, de a kormány nem bizott benne, mert attól tartott, és talán méltán, míg a boszniai hadjárat megindulván, a többség eddigi bizalmát a kormánytól elvonja, és azért még az országgyűlés lejártának határideje előtt feloszlatta azt, hogy ezen bizalommal viseltető többség ellenőrzése elől meneküljön. De az újonnan egybegyűlendő országgyűlés iránt már nem viseltetett bizalommal, mert azt lehetőleg későn hívta egybe, és pedig akkor, midőn ez már Bosznia és Herczegovina katonai megszállásának bevégzett tényével állott szemben. A mi Bosznia megszállását illeti, azon okokat, melyek ezen megszállás ellen fölhozattak, nem akarom ismételni. Annyira öszhangzatos e tekintetben az ország véleménye, hogy ehhez valami újat adni alig lehetne; hanem nézzük közelebbről azon okokat, a melyek a megszállás mellett hozatnak fel. (Halljuk !) Megemlíttetik az, hogy Berlinben egy európai meghagyást nyertünk. E tekintetben azt kér dem: arra való ez a monarchia, ennek a monarchiának csak oly tekintélye van, csak az a hivatása, hogy ő mások meghagyását hajtsa végre? Ha ő neki érdekében van a megszállás, akkor végre kell hajtani, a mint érdeke magával hozza, és a mint az Apponyi Albert t. barátom felirati javaslatában, melyet én is aláirtam — kifejezve van; ha pedig nincs érdekében, akkor Európától mandátumot sem lett volna szabad elfogadni. Továbbá megemlittetett az, hogy szükség volt ez országokra, hogy Dalmátiának legyen egy hátát védő területe. Hogy egy állam, a mely egy sík területtel bir, kivan hegyes szomszédságot meghódítani, vagy nagy folyók által elérni egy biztos határt, ezt természetesnek találom; de hogy egy hegyes ország mellé, mint a milyen Dalmátia, melyben bizonyos körülKÉPVH. NAPLÓ. í878-— 81. I. KÖTET. menyek közt nehezen fentartható a reud, egy másik országot aquiráljunk, melyben a rend hasonlókép s talán még nehezebben lesz fentartható, ezt helyes felfogásnak nem tartom, de ha ez állana, akkor ismét védő országot kellene szerezni Bosznia számára és ha ezt így akarnók folytatni, hogy azon országoknak, melyeket újabban elfoglalunk, akarnánk hátvédet szerezni, akkor el kelleae menni az aegei tengerig. (Helyeslés balfelöl.) Hasonló okokból kellene nekünk azt tenni, hogy ha azt a feltevést, vagyis azon akaratunkat akarnánk érvényesíteni, hogy a szomszédban nem tűrhetünk rendetlen állapotokat, — gondolom, épen a ministerelnök ur mondotta, hogy Törökországban ma csakugyan nem a legjobb rend uralkodik, — ha mi mindaddig akarnánk mindazon országokat elfoglalni, melyek szomszédságunkban vannak és a melyekben reod nincs, akkor csakugyan el kellene menni a tengerig, és elfoglalni mindazokat az országokat. Továbbá kimondatott, nem ugyan itt a teremben, hogy ott a szláv népek közé akarunk egy éket beilleszteni. Erre nézve megjegyzem, hogy az tetemes áldozatokba fog kerülni, mert e terület csak addig lesz a miénk, a míg a mi katonaságunk azt elfoglalva tartja. Erre utal Polit t. képviselőtársunk nyilatkozata és nézetem szerint e tekintetben az ő nyilatkozata helyes tudomáson alapszik. Azok a szláv népek, a melyek jelenleg békésen nézik az általunk történt török uralom megtörését; ha ettől mentve lesznek, későbbi időszakban fognak menekülni akarni tőlünk. Nem lehet föltételezni más népekről és más egyénekről, kik ezen államon kivül születtek, a kiket nem köt ezen hazához a hazaszeretet, hogy azok, a kik más államnak polgárai, ide bekívánkozzanak. Bennünket is csak a hazaszeretet tart itt, mert a mi állapotunk koránt sem oly rózsás és kedvező, hogy idegenek be akarnának vándorolni, vagy hozzánk csatlakozni, mert itt súlyos terheket kell viselni. Én azt hiszem, hogy a boszniai szlávok nem igen kívánkoznak csatlakozni hozzánk, hogy rajtuk is megtörténjék, hogy kétszer vegyék meg rajtuk az adót. Ezen okoknál fogva én azt hiszem, hogy a szláv elemeknek ottani féken tartása csak addig fog tartani, míg katonáink ott lesznek, de nem is tartom feladatunknak, hogy más népeket szabadság utáni törekvéseiben gátoljunk, de azt sem, hogy általunk hozott áldozatok mellett történjék. De nézzük közelebbről azt, hogy mit szándékoznak ezen újabb foglalással tenni, hová fognak ezen országok csatoltatni ? Ausztriához-e, vagy Magyarországhoz ? Mi lesz ezekből, újabb határőrvidék-e, vagy pedig a közös külügyminister kormányzata alatt álló külön tartomány? Még azt sem tudjuk, annesio lesz-e vagy oceupatio?