Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-17
190 17. országos ülés november IS. 1878. a palotától a kunyhóig aggodalommal viseltetik azon események iránt, melyeket a kormány eddigi politikája előidézett. {Helyeslés balfelöl.) Az igen t. ministerelnök ur megemlíti azt, hogy a világ folyását meggátolni nem lehet. En úgy tudom, hogy tőle ezt senki nem követeli; hanem én azt hiszem, hogy a Bosznia és Herczegovina occupatiója sem gátolta a világ folyását, hanem a mi terheinket igen is tetemesen szaporítja. (ügy van! balfel.81.) A t. ministerelnök ur kimondotta azt, a min, megvallom, csodálkozom, hogy a kormánynak a keleti háború kitörése előtt főczélja az volt, hogy ha nem is Törökország integritása tartassák fenn, hanem hogy a Törökbirodalom fenmaradäsa lehető legyen, és hogy e mellett az orosz túlterjeszkedésnek gát vettessék. Igen csodálkozom, hogy a t. ministerelnök ur ezt megemlítette; mert soha a tények határozottabban nem bizonyították be a kormánynak tehetetlenségét; hogy mindazt, a mit elérni akart, azt nem volt képes elérni és ennek következtében épen az ellenkezője történt annak. Az igen t. ministerelnök ur utalt arra, hogy nem lehetett elszigetelten fellépnünk ezen eseményekkel szemben. Ez is egy testimonium paupertatis, a mely külügyi diplomatiánknak adatik. Ha nekünk oly diplomatiánk van, hogy midőn életérdekeinkről van szó, akkor mi elszigetelten állunk, ez mindenesetre igen szomorú. (ügy van! balfelöl,) A t. ministerelnök ur azt mondta, ha mi fel akartunk volna lépni határozottan és befolyni ezen ügyekre, ez igen nagy áldozatokba került volna, azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy 20-szoros áldozat lett volna szükséges ezen fellépésre. De én erre kijelentem, hogy 20-szoros áldozatot hozni inkább czélszerü, ha az ország érdeke ezt kívánja (Helyeslés balfelöl), mint 20-szorta kevesebbet, ha az ország érdeke ezt nem kivánja. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur: emlékezzünk vissza, midőn hadsereget állítottunk fel a krimi háború alkalmával, 600 millió költetett el, és mi volt annak az eredménye? Ennek eredménye t. ház a párisi béke, a Dunának további szabad fenntartása és Törökországnak fennmaradása volt. Ezek oly eredmények, a melyekről azt mondani, hogy semmik, nem lehet. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy elfelejtették azok, a kik azt felemlítették, azon csekélységet, hogy Szebasztopol ostroma jött közbe. Én meg erre azt válaszolom, hogy a t. ministerelnök ur a Plevna körüli eseményeket felejtette el. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur összehasonlítja a san-stefanói békét a berlini egyezménynyel. Az ő álláspontjánál fogva ez ügyes összehasonlítás, én azonban részemről uem tartom helyes eljárásnak; mert nem a sanstefanói békét kell összehasonlítani a berlini congressussal, hanem a san-stefanói béke előtti állapotot, a midőn a keleti kérdés megindult 1 — a san-stefanói békével. Nem kellett volna engedni, hogy oly állapotok jöjjenek létre, a melyek következtében a san-stefanói béke megköttetett. (Helyeslés balfelöl.) Továbbá azt mondja a t. ministerelnök ur, és ezen nézetében én is osztozom, hogy a parlamenteket ily esetekben előlegesen megkérdezni nem szokás, hogy a kormányok bizonyos viszonyok között sokszor a külügyek elintézésében mikép fognak eljárni és e tekintetben utalt Anglia példájára; azt mondván, íme az angol kormány a berlini congressusról hozott olyas valamit, oly intézményeket léptetett életbe, a melyekről senki sem álmodott. Elismerem, ott volt Cyprus elnyerése, az óriási befolyás és Anglia ennek örült és ezzel meg volt elégedve. Ennek ellenében némileg utalt azon elégületlenségre, a mely hazánkban mindenütt feltűnt azért, mert Bosznia occupatiója, ideiglenes megszállása el lön határozva. Én ezen nem csodálkozom; mert ha valaki haza hoz egy drága gyöngyöt, azzal az illetők meg vannak elégedve; de azon sem csodálkozom, hogy, ha valaki haza hoz egy farkas fiókot, (Derültség balfelöl) annak az illetők nem örülnek, (ügy van! balfelöl.) Hanem arról az egyről biztosítom a ministerelnök urat, hogy azért volt lehetséges az angol kormánynak azon politikát követni a parlament megkérdezése nélkül, a melyet követett; mert igen jól tudta azt, hogy az egész ország közvéleménye helyesli eljárását, mert Angliában egy oly kormány, a mely az ország akaratával, közvéleményével oly ellenkezőleg járna el, mint a t. ministerelnök ur és a jelen kormány, az egy napig sem tarthatná magát. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur a kereskedelem fejlődéséről is beszélt. Bocsánatot kérek, de igen csodálkozom, hogy ezt a ministerelnök ur a mai körülmények közt tette, midőn egyrészt a Dunánál megengedjük oly hatalom kifejlődését, a mely irányunkban nem barátságos, és a mely gátlólag hat kereskedelmünkre és bilincseket ver azon tényezőkre, a melyek leghatalmasabbak a kereskedés emelése tekintetében; midőn másrészt egy zsákutezába megyünk bele, melynek kereskedelme nincs, melyet vagy tovább kell folytatnunk, vagy abban hagynunk. Ily viszonyok közt az említett foglalás Magyarország kereskedelmi érdekeit előmozdítani nem fogja. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ha visszapillantást vetünk a lefolyt országgyűlések felirataira, és azokat összehasonlítjuk azon felirati javaslatokkal, melyek ez alkalommal több oldalról a ház asztalára letétettek, lehetetlen, hogy fájdalmas érzés ne borítsa el I keblünket.
