Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

188 17' omágoi ülés november 15. 1878. — mondom a t. háznak majdnem minden tagja egyetért, felszólítottam az indítványozókat, hogy ezen lényegére nézve szerintem is helyes határozati javaslatot alaki okok miatt a leszavaztatásnak ne tegyék ki. Ők szívesek is voltak a javaslatot visszavenni. Ezen javaslat tehát, a mely az ellenzék részéről jött, a melynek tartalma helyeseltetett a kormánypárti padokról, a melynek tartalmára nézve magam is kimondtam, hogy hozzá járulok, mit tartalmazott? Azt mondja: hogy károsnak tart oly politikát,, melynek czélja nem a san-stefanói előzetes békekötésben megkisérlett orosz hatalmi túlterjeszkedésnek meggátlása és ez által az európai nemzetközi jogálíapot biztosítása, hanem a torok birodalom területén való osztozkodás, s mely a monarchiát elentétbe hozza azon hatalmasságokkal, melyek Oroszország ama kísérletének ellenállának: és ily politika kezdeményezésének tekintené, és ennélfogva helytelennek tartaná a török birodalom bármely tartományának ama hatalmasságok ellenére eszközölt megszállását. Az igaz, hogy ezen javaslat nem mondja azt, hogy mely területről van szó, de a vitában az is megneveztetett, hogy Bosznia és Herozegovina megszállása helytelenittetik, ha az azon hatalmak ellenére történnék, a melyek Muszkaország keleti praeponderentiáját megakadályozni akarják. Nos uraim, midőn ezek után a megszállás történt, nemcsak ezen hatalmaknak ellenzése nél- ! kíil, de eme hatalmaknak javaslatára, indítvanyara, az európai összes hatalmaknak beleegye- | zésével: akkor lehet még ezen politikát roszalni, de azt mondani, hogy ez a törvényhozás kijátszásával, annak kifejezett nézetével ellenkezőleg történt, engedelmet kérek, de nem lehet. (Élénk helyeslés jobb/elöl. Nyugtalanság a baloldalon.) De t. ház, ha tovább megyünk, méltóztassék, — és itt már a t. függetlenségi párt tagjait sem kímélhetem meg némi észrevételtől, — méltóztassék visszaemlékezni azok után. mik a múlt országgyűlés vége felé történtek s melyekből egy példát felolvasni szerencsém volt, emlékezzünk vissza magokra a választási programmbeszédekre, s az egész választási mozgalomra. Lehet-e mondani azok után, midőn majd mindenki érintette programmjában ezen ügyet, lehet-e mondani azután, midőn a mandátum elvállalása már Julius közepén tisztában volt, midőn az actió maga Julius végén megindult, — hogy az ország megcsalatott, meglepetett az actió által ? Hallottam azt, hogy az országgyűlést nem kellett volna feloszlatni, vagy ha ez megtörtént, rögtön össze kellett volna hivni s jóváhagyását ki kellett volna kérni. De míg egyfelől fentartom ez irányban kifejtett nézeteimet, s fenn — ha szükséges, — azoknak bővebb ismétlését: csak azt kérdem azon t. képviselőtársaimtól, hogy ha a kormány ezen eljárást követte volna, vájjon ők, kik hónapokkal és hónapokkal az országgyűlés lejárásának ideje előtt már azt hangoztatták, hogy nem járja az országgyűlést a kiegyezési kérdésekben szavaztatni, mert hisz e kérdések a választásoknál megemlítve nem voltak: vájjon ők mit mondtak volna ezen kérdésre nézve, mely az 1875. választásoknál szóba csakugyan nem jöhet? (ügy van! jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Én azt gondolom, hogy midőn a kormány egyfelől tartva magát a kifejlődött nézetekhez, — legalább nem sértve meg a kifejezett nézeteket, — másfelől azt akarta, hogy eljárása fölött egy oly törvényhozás Ítéljen, melynek képviselőháza akkor választatott, mikor ezen ügyek már tudva voltak: ez a kormány az alkotmányosság megsértésével vagy kijátszásával nem vádolható. (Úgy van! jobbfelöl. Nyugtalanság balfelöl) Jelöltem t. ház, mit tartottam elejétől fogva külügyi politikánk helyes czélzatának s irányának. Egész őszinteséggel megmondom, hogy ez nem lehet és nem lehetett más, mint, hogy ha a világeseményeket meggátolni nem lehet, gátoltassék meg az, a mi létérdekeinkkel ellenkeznék: hogy egyetlen hatalom saját omnipotentiája körébe vonhassa a keleti alakulásokat. Azt hiszem, hogy az egész politika iránya, minden, a mi történt, ezen czél felé vezet. Azt hiszem, hogy ezen czélnak elérése ma első sorban attól függ, hogy a berlini szerződést mi tartsuk meg pontosan; de gondunk legyen arra, hogy mások is pontosan megtartsák. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság baloldalon) Én azt hiszem t. ház, hogy míg egyfelől minden ellentétes áramlatok daczára nem szabad kételkedni abban, hogy az európai congressuson elvállalt kötelezettséget mindenki teljesíteni fogja: addig másfelől még kevésbé lehet és szabad kételkedni abban, hogy azon hatalmak, melyek szavuk súlyával azon határozatokat hozták, azt, hoíry ezen határozatok meg ne tartassanak, eltűrni nem fogják. (Mozgás a szélső balon.) íia ez bekövetkezik, akkor eléretett a czél, a nélkül, hogy megzavartassék Európának békéje; ha ez be nem következnék, — mit nem hiszek, — minden esetben — és a jelenségek, melyek mutatkoznak, azt hiszem, egészen mellettem szólnak, meg vagyok arról győződve, hogy mi, kik tudtuk érdekeinket Európa érdekeivel összegyeztetni, egy netalán kitörendő küzdelemben egyedül állani nem fogunk. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) Lehet, hogy e tekintetben kevés súlyt helyeznek a t. képviselő urak arra, hogy elszigetelten,