Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

17. országos ülés november 15. 18f8. 183 kötését, az alkotmánynak és a szabadságnak tisz­teletét, és több ily bölcs és hasznos dolgot. Hogy én bíztam- e ezen programmban és ezen programmnak mestereiben, az most itt nem kér­dés ; de az bizonyos, hogy a mikor ezen felirati javaslatot áttanulmányoztam és eszembe jutott, hogy a t. kormány és pártja azon negyedfél évvel azelőtt a nemzet részére kibocsátott pro­grammját miként teljesítette; vagyis inkább eszembe jutott, hogy annak ellenkezőjét miként teljesítette; akkor, t. ház, kétség merült fel bennem az iránt, vájjon — habár sok tekintetben egyetértek is ezen felirati javaslattal, — pártolhatom-e én egy olyan pártnak felirati javaslatát, mely voltakép alakulási programmját megszegte, voltakép kereszt­levelét meghamisította, {ügy van! a szélső bal­oldalon.) Eszembe jutott azonban egyéb is. Eszembe jutott különösen az, hogy pl. a 80 milliós bank­adósság elfogadhatlanságát a t. kormánypárt egy oly mesteri kézzel irt kitűnő államokiratbau bizo­nyította be, hogy én azon okiratnál hasonló kér­désekben kitünőbbet nem ismerek; és mikor most eszembe jut, hogy azon kitűnő okirat daczára, annak készítői és elfogadói alig pár nap múlva azt az elfogadhatlan 80 milliós adósságot mégis minden indokolás nélkül egyhangúlag fogadták el: akkor t. ház, bizonyossá lettem az iránt, j hogy nekem ezt a felirati javaslatot pártolnom nem szabad, mert nekem nincs jogom kételkedni abban, hogy a t. kormánypárt három — negyedfél éven át kifejlődött és megszilárdult következetes­ségét meg fogja tagadni és ezentúl is azt fogja cselekedni a mit mond és azt fogja mondani a mit cselekszik. Volna még egyéb ok is. Nem szólok arról, hogy a t. kormány miként űzi a három császár-szövetség tilos kártya­játékát. Nem beszélek az occupatióról , nem beszélek a 60 milliónyi hitelről, nem beszélek keleti érdekeink megóvásáról s több ezekkel összefüggő, hasonló szomorú emlékű dolgokról. Nem beszélek azért, mert a felirati javaslatok­ban és különösen a kormánypártéban is s azok­nak szavaiban, kik előttem felszólaltak, már mindezen kérdéseket az én tehetségemet felül­múló sikerrel tárgyalták. Hanem egy sajátságos jelenséget nem hallgathatok el s bárminő kis­szerűnek lássék is, én igen fontosnak és jellemző­nek tartom. En ugyanis t. ház három éven át e falakon kivül önkénytes figyelője voltam azoknak, melyek e falakon belől és azoknak is, melyek e falakon kivül is történtek. És különös figyelemmel kisér­tem én a kormánypárt egyes tagjainak és sajtójá­nak nyilatkozatait, melyeket részint itt, részint a házon kivül a választók előtt és azok számára és egyebütt tettek, s én mondhatom, hogy én híve voltam ugyan Törökországnak, s mondhatom, nem nagy barátja voltam a Balkán félszigeti orosz vállalkozásnak, de még a bosznyák occu­patiónak sem: de ezen érzelmek kijelentésében a kormánypárt és tagjai, ha túl nem licitáltak is engem — noha ezen is kételkedem — de bizonyosan mögöttem nem maradtak. A hogy a nemzet óhajtotta, előzetesen mindig akként nyilat­koztak, a hogy a nemzet helytelennek tartotta, utólagosan mindig akként cselekedtek. Sőt éu emlékezem például a t. előadó urnak egyik választási programmbeszédjére, a melyben már praenumerált is azon koszorúkra, melyeket a balassa-gyarmati hölg}^ek sírjára fognak letenni az occupatió ellenzése és egyéb hazafias dolgok elkövetése miatt. S mindamellett, daczára azon nyilatkozatok­nak, melyeket a túloldaliak a választók előtt tettek, daczára mindazoknak: a t. kormány minden ténye az Ő helyeslésöket birta és én attól tartok, hogy daczára ezen felirati javaslatnak, ezentúl is fogja birni. Uraim! Ezek azon indokok, melyek engem arra birnak, hogy én a t. kormánypárt által benyújtott felirati javaslatot ne pártoljam. Volta­képen egyszerűen kifejezve abból áll indokom, hogy azok eljárásában, kik azt ekként formulázták, én a multak tapasztalása után egész lelkiismerettel bízni nem vagyok képes. Bezárom beszédemet, csak még néhány szót leszek bátor szólani a t. ministerelnök ur eljárá­sáról. A legközelebb múlt országgyűlés elején a t. ministerelnök ur politikáját nem ellenezte más, csak maga az akkor még felényi számból álló közjogi ellenzék. Azt a politikát akkor nem védelmezte más, mint maga a t. ministerelnök ur és még úgy kedvetlenül a t. minister ur collegái. Később az országgyűlés folyamában már szaporodott az ellenzék, már a jobboldali ellenzék, már a független szabadelvű párt együtt ostromolta a kormány politikáját. A t. ministerelnök ur akkor sem kapott más védelmezőt, mint önnön magát, sőt akkor már collegái is elhallgattak. Még később, az országgyűlés végén, a mint politikája jobban-jobban kifejlett, az ellenzék is jobban-jobban kifejlett, de hogy az ő politikáját rajta kivül más itt e házban védelmezte volna, ! arra én nem emlékszem, vagy legalább igen kevés jelenségre emlékszem. Most ma már a kormánypárt is felirati javaslatában ép úgy itéli el politikáját, a mint én, vagy bárki közülünk tehetné s én védelemre kelni valakit, felövedzeni j azt a kardot és fegyvert, melylyel a t. minister­I elnök ur politikája védelmeztetik, nem látok ! senkit: úgy hogy kénytelen vagyok feltenni, 1 hogy ezúttal is egymaga lesz a t. minister ur,

Next

/
Oldalképek
Tartalom