Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-15
15, országos ülés november 13.1878. i 55 Egyszersmind van szerencsém jelenteni, hogy ugyanazon bíráló bizottság bírálat alá vette Benedikty Albert vajda-hunyadi képviselő urnak az illető osztály által kifogásolt és a házszabályok 14. §-a szerint a C. pont alá helyezett választási jegyzőkönyvét és miután képviselői mandátumát alaki hiányai daczára törvényesnek elismerte; Benedikty Albertet igazolt képviselőnek jelentette ki. Van szerencsém ezen iratokat is tiszteletteljesen bemutatni. Elnök: Ennélfogva Thaly Kálmán és Benedicty Albert képviselő urak igazolt képviselőknek jelentettek ki. Minthogy báró Lipthay Béla és Benedicty Albert képviselő urak még osztályba sorozva nincsenek, most az osztályba sorozás fog megtörténni. Következik a III. és IV. osztály. Benedikty Albert III., báró Lipthay Béla pedig a IV. osztályba soroztatik. Egyúttal ezen alkalommal jelenteni a t. háznak, hogy a legközelebb múlt ülésben beadott felirati javaslatok ki vannak nyomatva és a ház t. tagjai közt kiosztattak; kivévén a horvátországi képviselők által beadott javaslatot, melynek fordítása mindez ideig kezemhez nem érkezett. Következik az indítvány- s az interpellatiós könyvek felolvasása. Baross Gábor jegyző: Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem találtatik. Az interpellatiós könyvben be van jegyezve november 12-én Ráth Károly a külállamokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés tárgyában a kormányelnökhöz; november 13-án Madarász József a rhodopei hegység nemzetközi bizottságának jegyzőkönyve tárgyában a ministerelnökhöz. Elnök : Az interpellatiót tevő képviselő urak interpellatióikat az ülés végén megteendik. Következik az Irányi Dániel által a Bosznia és Herezegovina megszállására és kormányzására nézve a portával váltott jegyzékek közlése iránt benyújtott határozati javaslatnak indokolás végett felvétele. Irányi képviselő ur indítványának felolvastatása után fogja indokolni indítványát. Baross Gábor jegyző (olvassa az indítványt). Irányi Dániel: Nem akarván elébe vágni a válaszfelirati vitának, nem fogom ez alkalommal felvetni mindenekelőtt azt a kérdést: ha vájjon a Berlinben összegyűlt nagyhatalmasságok képviselőinek volt-e elegendő indokuk arra, hogy Bosznia és Herezegovina megszállását és kormányzását, saját (örvényes fejedelmöknek kormányától elvonják s egy más idegen szomszédállam kormányára bízzák; holott fel lehetett tenni, hogy miután a háború megszűnt, a szultán kormánya elegendő erővel fog rendelkezni, hogy a békét és csendet, mely egyébiránt a congressus tanácskozásának idején azokban teljes és zavartalan volt, a két tartományban is képes lesz fenntartani: és be kellett volna várniok, hogy azon reformokat; melyeket Európa méltán sürge tett, de melyeket a szultán ünnepélyesen meg is igért, életbe léptethesse. Azt sem fogom kérdezni: vájjon azon megbízást önkényt adták-e a berlini congressus többi tagjai Ausztria és Magyarország kormányának, vagy pedig megfordítva, ez szorgalmazta azt? Valamint annak fejtegetésébe sem bocsátkozom ez alkalommal, ha vájjon volt-e joga Magyarország és Ausztria kormányának ezen megbízatást elfogadni; holott tudta, kétség kívül tudta, hogy annak elfogadása nemcsak Magyarország és Ausztria törvéuyhozó testületeinek, hanem a delegatióknak is, melyeket egyedül illetékeseknek tart, — határozott akaratával ellenkezik. Azt sem vizsgálom ma, miként merte Magyarország és Ausztria kormánya, ha már elfogadta is a megbízást, azt végre is hajtani a nélkül, hogy előbb az illetékes törvényhozások engedelmét és beleegyezését kérte volna ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezen kérdéseknek fejtegetése és megoldása a holnapi napon megkezdendő válaszfelirati tárgyalásra tartozik. De miután a kormány a trónbeszédben Bosznia és Herezegovina megszállását a Berlinben alkotott békeokmány 25-ik czikkelyére alapítja ; és miután ugyanezen ezikkelynek második bekezdése szerint egyrészt Ausztria és Magyarország, másrészt Törökország kormányai oda utasíttattak, hogy a részleteket illetőleg külön egyezményt kössenek; miután ilyen egyezmény nem köttetett, annak elmulasztása pedig, mint tudjuk, ugy Magyarország, mint Ausztria népeinek borzasztó vér- és pénzáldozatába került: annálfogva elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy hitelesen kiderittessék, kin- és min múlt ezen egyezmény megkötése? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha igaz, a mit a kormányt támogató lapok állítanak, hogy az egyezmény a* szultán kormányának alaptalan akadékoskodása miatt nem köttethetett meg, akkor a kormánynak saját igazolása érdekében megkívánhatjuk, hogy az egyezmény tárgyalására vonatkozó iratok minél előbb élénkbe terjesztessenek; (Helyeslés a szélső' haloldalon.) különben azon méltó gyanúra szolgáltatna maga okot, hogy a hibást nem Konstantinápolyban kell keresni; — azon gyanúra, hogy az onnan érkezett hírek valók, miszerint Ausztria és Magyarország kormánya visszautasította azon feltételeket, melyeket a szultán kormánya az egyezmény alapjául kikötni akart, t. i. hogy a szultán souverainitása elismertessék, valamint másrészről a megszállás időtartama 20*
