Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-14

14. országos ülés i«énybe vett áldozatok; nem némíthatá el azon kérdést, vájjon a legkedvezőbb esetben is elérhető czél kellő arányban állánd-e ezen súlyos áldozatokkal ? Nincs jogunk, nem is akarjuk ez időszerint kétségbe vonui a megszállás ideiglenes jellegét. Megértettük Felséged kijelentéséből, hogy a monarchia a kérdéses tartományoknak csupán megszállására és kormányzására nyert megbízást. Meg vagyunk győződve, hogy Felséged bölcsessége és alkotmányos érzülete mindenkor vissza fogná utasítani ezen állapot minden oly nemű változtatását, mely hü népei többségének és a politikai tényezők nagy részének ismeretes óhajával ellenkeznék. De már maga a megszállás is, melyről a törvényhozás előzetesen nem értesülhetett, egész sorát teremte a bevégzett tényeknek, melyek az általunk említett nyugtalanság forrását képezik. Tudjuk, hogy egy tekintetben egy bizonyos határon belül össze kell egyeztetnünk hazánk érdekeit a trón méltóságával, a monarchia nagyhatalmi állásával és a megszálló hadsereg biztosságával. De bármi szűkre méressék is e határ; e bevégzett tények következéseit nem egy tekintetben az ország már ma is sajnosán megérzi. Felséges Urunk Királyunk! Ama legmagasabb trónbeszédben, melylyel Felséged három évvel ezelőtt a magyar országgyűlést megnyitni méltóztatott, élénken vala ecsetelve pénzügyeink rendezésének sürgős volta és ama magasztos királyi szavak nem is maradtak hatás nélkül. A múlt országgyűlés egyik fővívmánya abban állott : hogy pénzügyeink rendezése felé, habár csak lassú léptekkel, de folyvást közeledtünk. Egyfelől kiadásainknak a mulhatlanul szükségesnek legkisebb mértékére való leszállítása, másfelől pedig anyagi erőnk rendkívüli megfeszítése által elértük azt: hogy államháztartásunkban a hiány évről-évre kisebb lett; hogy egy igen terhes függő adósság legalább első felének megszilárdítására megtehettük a kellő lépéseket és így teljesen jogosultnak látszott azon remény, miszerint ezen utón haladva, ama nyomasztó adósság második részére is hasonló intézkedés fog sikerülni; államháztartásunkban pedig az egyensúlyt még továbbra is mindinkább meg fogjuk közelíteni. A legújabb események, fájdalom, ezen reményt nem csekély mértékben megingatták, egészen más és általunk előre nem láthatott czélra vévén igénybe azon áldozatokat, melyeket pénzügyeink rendezésére fordítani szándékoztunk; és a dolog természeténél fogva senki sem képes nekünk biztosítékot nyújtani arra nézve, mily mértékig fognak e rendkívüli áldozatok még emelkedni, hol és mikor fogják határukat találni. noYPmber 11. 1878, 14 j Azon kérdés is, vájjon a megszállott és tényleg birlalt tartományok mi módon lennének közigazgatásilag rendezendők, nem csekély gondot fog adni a két törvényhozásnak, melyek illetősége alól e kérdést elvonni nem lehet. Bármily kezdetleges legyen is az ama tartományokban létesítendő szervezet, bármily rövid a megszállás tartama: attól kell tartanunk, hogy már a legszükségesebb intézkedések és a megszálló sereg fentartása is nagy mérvben fogja igényelni a monarchia különben is eléggé terhelt népeinek áldozatkészségét. Azonban nem egyedül az anyagi tekintetek foglalkoztatják az ország közvéleményét, hanem azon lehető visszahatás is, melyet egy új elemnek a monarchiába való akár csak ideiglenes beillesztése is netalán ama nagy műre gyakorolhatna, mely annyi nehéz küzdelem, oly óriási akadályok legyőzése után í867-ben létrejött s melynek főérdeme abban állott: hogy a Felséged dicső jogara alatt élő nemzetiségek jogainak egyensixlyozása mellett, az alkotmányos és parlamentaris kormányzás lehetőségét megadta. Pedig alkotmányunk ezen alapjának csonkítatlan fentartása képezi Magyarországnak leghőbb vágyát; neki nincsenek oly aspiratiói, melyek területének nagyobbítására vannak irányozva, egész erejét a belreformok munkájára, közgazdászati viszonyainak javítására kívánja fordítani; mely nélkül, Felséges Urunk Királyunk! nem vagyunk képesek akár csak az eddigi terheket is huzamosabb ideig elviselni. Az ország adózási ereje máris annyira meg van feszítve, hogy annak további fokozására, az általános jólét tetemes emelkedése előtt, gondolnunk sem lehet. E jólét emelkedésének , az ország fejlődhetésének pedig első nélkülözhetlen feltétele: béke és nyugalom! Erről is habozás nélkül le fogunk mondani, minden magánérdeket háttérbe fogunk szorítani, utolsó fillérünket és utolsó csepp vérünket fogjuk Felséged rendelkezésére bocsátani, ha Felséged monarchiáját bárhonnan is valódi veszély fenyegetné. De hogy akkor ezen erőnk teljes súlylyal érvényesülhessen; hogy az elégséges legyen bármily ellenség legyőzésére : kímélnünk kell azt mindaddig, míg ily végső szükség pillanata be nem áll. Felséges Urunk! E monarchiának tekintélye minden polgára előtt szent és sérthetetlen; hadseregünk becsülete egyszersmind mindnyájunké és így mi soha olyat sem várni, sem kérni nem fogunk, a mi akár ezen monarchia valódi tekintélyén, akár hadseregünknek helyesen értelmezett becsületén csorbát ejthetne. De e nélkül is, Felséged magas belátásának és hű Magyarországa iránti jóakaratának bizonyára sikerülni fog a boszniai és herczegovinai ügy oly megoldását találni, mely a nemzet minden