Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

102 11. országos ülés november 2. 1878. a külügyek bírálatára illetékes testületek a delegatiók. Engedelmet kérek, mi nem a közös ministerium felett akarunk Ítéletet mondani. Az 1867-ki önök által alkotott, de általam soha nem helyeselt törvény egyenesen azt mondja, hogy a külügyeket a két kormány egyetértésével és beleegyezése mellett, a közös külügyminister intézi. A felelősségről szóló törvény nem mondja azt, hogy mi valamely külállam ministerét vonhatjuk felelősségre; a delegatiókról szóló törvény pedig azt mondja, hogy a delegatiók felelősségre vonhatják a közös ministert. De azt, hogy a magyar ministereket más vonhassa felelősségre, mint a magyar törvényhozás, arról nekem törvényt előmutatni senki sem képes, de még csak oly magyarázatot sem képes adni, mely a józan észszel összeegyeztethető volna. Azt tehát, hogy a magyar ministerek felett első sorban e háznak kell Ítélnie, kétségbevonni nem lehet. Igen, de ha a delegatió nézetei fogadtatnak el illetékesnek, akkor a külügyek feletti ellenőrzés a ház kezéből egészen kivétetik. Hogy a delegatiókkal mily gavallér módon bánt el a külügyminister, azt mindnyájan tudjuk. Előde igen vékony bomeopatbicus dosisokban adott legalább diplomatiai okmányokat; körülbelől egy kisujjnyi vastagságú kötetekben előterjesztett bizonyos okmányokat a delegatióknak. Ezek aztán több példányban a ház egyes tagjainak átadattak, valamennyien nem kapták meg. A mostani külügyminister, mikor hivatalba jött, azt monda, nem szükséges ezeknek a diplomatiáról tudni valamit; adott nekik eonsularis jelentéseket kereskedelmi ügyek felett; a kereskedelemre vonatkozó statistikai adatokat gyűjtetett számukra. S ezeket kaptuk néhány esztendőn át. 1876-ban nagyon komoly jelenségek mutatkoztak keleti és déli határainkon. Ott volt a boszniai és herczegovinai lázadás. Akkor sem adott a külügyminister semmi felvilágosítást. Nem tartozik hozzájuk, monda ő, ez az ő privát dolga. 1877-ben egy nagy háború dúlta Európa nevezetes részét. A külügyminister nem adott semmi felvilágosítást. Végre 1878-ban, midőn a lárma végre kissé növekedett már, ez sok volt neki és az előbbinél jóval vastagabb veres könyvet állíttatott össze és beterjesztette a delegatióknak. S mi van e könyvben? Kiterjed egész a háború-üzenetig; de a háború lefolyásáról és a háború után történtekről nincs benne egy szó sem. Már engedelmet kérek, az ily eljárással egy komoly törvényhozás megelégedve nem lehet. Még tehát azon esetben is, ha fel akarnók adni azon jogunkat, hogy egyenesen mi követeljük a külügyek feletti ellenőrzést és nem az általunk kiküldendő bizottság, még akkor sem elégedhetnénk meg, mert e bizottság előtt is annak belenyugvásával a külügyek eddig úgy tárgyaltattak, hogy inkább a nevetség, mint a komoly tárgyalás substratumát képezték. De ellenkezik a parlamenti rendszer természetével is, hogy egy bizottság több felvilágosítást nyerjen, vagy előbb nyerjen felvilágosítást, mint maga azon testület, mely azt kiküldi. Es ezután mi czéloztatik azon királyi leirattal, a mely által a delegatiók november 7-ére hivatnak össze? hogy azok bizonyos határozatokat hozzanak a keleti kérdésre vonatkozólag, hogy a nemzetre terheket rójjanak. De engedelmet kérek, hiszen nekünk a szerint kell megválasztani a delegatióba az egyéneket, a mint mi kívánjuk, hogy a mi politikánk szellemét ott képviseljék. Az nem mindegy, ki megy abba a delegatióba, előbb tudni kell a ház többségének határozatát és akkor a ház többsége, mely akaratát egy vagy más módon kijelenti, a szerint fogja megválasztani a mint azt hiszi, hogy ez akaratnak tolmácsoló! fognak lenni. Mert az a sajátságos rendelkezés meg van az 1867-iki törvényben, hogy a delegátusok magukviseleteért és szavazatukért nem felelősök, hanem azért választatnak mindig egy évre, hogy ha egy év múlva meg nem felelnének a ház bizalmának, újra választhatók legyenek. De minthogy mi ismerjük azon kérdéseket, melyek fölött hivatva lesznek a dele| gatiók határozni, hogy választhatjuk meg ez egyé! neket a delegatióba? Hisz az ellenkezik az egész parlamenti intézmény természetével, de ellenkezik a ministeri felelősséggel is. Hisz ez nem egyéb, mint kijátszása a ministeri felelősségnek. Önök uraim, azon tettükért, melyet elkövettek, ezen háznak felelősséggel tartoznak. Ne bújjanak tehát a külügyminister takarója alá, ez nem bátor, nem férfias eljárás. (Helyeslés a balon.) Ne igyekez[ zenek elbújni a felelősség elől, és oda menni I majd a delegatióba, hogy ez belenyugodván, ha ! a delegatió helyesli eljárásukat, akkor már a ház többségé, mely a delegatiót kiküldi, józanul mást úgy sem határozhat. Engedelmet kérek, ez kijátszása a felelősségnek, az sem a felelős ministerhez, sem férfiúhoz nem illő. (Helyeslés a balon.) Ha elég vakmerők voltak elkövetni azon tetteket, melyeket elkövettek -. legyen bátorságuk sze{ mébe nézni a népképviseletnek, azon népképviseletnek, melynek akarata ellen, világosan, határozottan, egyhangúlag kifejezett akarata ellen elkövették; férfiasan feleljenek a maguk tetteiért, ha férfiak. És ha volt annyi bátorságuk, hogy elhatározzák magukat a nemzet akarata ellen cselekedni : (Helyeslés a balon) legyen annyi bátorságuk nyíltan beismerni, és ide a nemzet képviselete elé állva, igazolni eljárásukat esne bújjanak a külügyminister takarója alá, (Helyeslés a balon) ez sem a parlamentarismussal, sem a ministeri felelősséggel, sem egyáltalában a férfiassággal össze nem egyeztethető. Azt mondja a ministerelnök ur tegnapi beszé-