Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-11
11. országos ülés november 2. 1878. 99 határozni, vájjon a választások képeznek-e okot arra, hogy azok, kik a szabadelvű párt ezége alatt választattak, ezen választásnál kötelesek a keleti, illetőleg a boszniai politikát támogatni: nem hozzám tartozik. Meg fogjuk azt látni a közelebbi napokban, midőn a legilletékesebbek, azok, a kik meg lettek választva, fognak arra felelni, és fogják a kellő interpretatiót megadni. Végre még csak egyet vagyok bátor megjegyezni a mélyen t. ministerelnök ur beszédére. (Halljuk!) O azt is jegyezte meg, hogy azt hiszi, nem lesz senki, ki azt akarná, hogy a Boszniában lévő hadsereg ellátásáról gondoskodva ne legyen. Tökéletesen igaz. Tegnap az ellenzék egyik tagja határozottan kijelentette, és a magam részéről is meg vagyok győződve, hogy egyetértenek velem mindazok, kik jelenleg az ellenzéket képezik, és én is bizonyára azok közé tartozom, kik támogatni fognak minden oly kívánságot, a melyet a Boszniában álló nemcsak magyar, hanem az osztrák, velünk egy hadseregben álló vitézeknek ellátása szükségessé tesz. Gondoskodjunk azokról; de gondoskodjunk valamiről, a mi még több, mint a boszniai hadsereg, a mi még nagyobb mértékben érdemli meg ezen háznak, ezen törvényhozásnak gondoskodását. — Gondoljunk a nemzetre, a nemzet jövőjére, a mely ezen politika által, nem mondom, nem tulajdonítok magamnak csalhatatlanságot, a kormány által követett politika folytán, de a keleti események által jövőjében veszélyeztetve van. (Helyeslés balfelöl.) Gondoljuk meg, hogy nemcsak azon csapatokról van szó, hanem a magyar nemzet jövőjéről, a melynek esetleg ezen politika által sírját ássák. (Ügy van! bal felöl.) Ezen aggodalmaim kijelentése után csak röviden ismétlem, hogy Molnár Aladár képviselőtársam határozati javaslatát, épen a ministerelnök ur által tegnap adott nyilatkozata következtében, annál inkább látom szükségesnek, és azt magam részéről pártolom. {Helyeslés balfelöl.) Egyébiránt engedje meg a t. ház, hogy miután már felszólaltam, ne mellőzzem hallgatással az indítványt sem, a mely a jelen folyamatban lévő discussió főtárgyát képezi: értem a Szilágyi Dezső és Madarász József t. képviselő urak által beterjesztett indítványt. Az iránt t. ház, hogy ezen indítványok, a mint előttem fekszenek, czélszerííek-e vagy sem, lehet pro és contra több nyomatékkai érvelni; megengedem azt, hogy különösen ellene lehet vetni, hogy szemben a legfelsőbb királyi leirattal, mely a delegatiók összejövetelének napját meghatározza, az indítvány csakugyan nem opportunus, kétségtelen joga lévén a fejedelemnek a delegatiót összehívni: de a gondolatot, mely mindkét indítványban rejlik, helyeslés nélkül nem j hagyhatom, midőn felszólalok. Én azt gondolom, | hogy azon eszme, hogy a delegatióknek most j ülésezése előtt a magyar parlamentnek adassék alka! lom nyilatkozni a helyzetről, hogy e gondolat | nemcsak magában véve helyes, hanem a t. korI mány érdeke is. A t. ministerelnök ur kinyilat| koztatta, hogy ő érzi leginkább súlyát a mostani ! határozatlanságnak és teljesen meghajlom előtte, j s hiszem, hogy ágy van, a mint ő kinyilatkoztatta: de ha a t. kormány érzi a helyzetnek nehézségét és a súlyos helyzettel szemben az ideiglenesség hátrányát az országra nézve, és ha i kijelentette, hogy a maga részéről is accelerálni akarja, hogy a kétség oszoljék el: akkor mégis szem elől méltóztatott téveszteni erre a legjobb eszközt, mert az elhatározás a krízisről a delegatióba nem, hanem csak e házban hozathatik. A kormány eljárásának a delegatió bármely határozata által szerintem végleg nem praejudicáltathatik, és pedig nemcsak azért, mert a delegatió többsége esetleg e házzal szemben kisebbség is lehet. Méltóztassék csak meggondolni, hogy a főrendiház a delegationális tagoknak egy harmadát küldi; minélfogva a képviselőház által küldött delegationális tagok kisebbsége velők egyesülve, többséget eredményez, a minek következtében meglehet, hogy a mit a delegatió helyesel, azt a képviselőház által küldött delegationális tagok | többsége nem helyesli. Van egy másik indok is. Azt gondolom t. | ház, hogy nemcsak kormányválság van e pillanat! ban, hanem pártválság is. Ez a pártválság a ; delegatióban nem fog megoldatni, mert e pártI válságból a kibontakozás egyedül e házban található. En tehát részemről azt mondom: lehet Szilágyi Dezső és Madarász József képviselő urak indítványa fölött, most, midőn a delegatiókat összehívó királyi leirat már megvan, vitázni: de a gondolatot magában véve — hogy a delegatiók ez alkalommal ne nyilatkozzanak a magyar parlament előtt — egészségesnek és a helyzetnek teljesen megfelelőnek tartom. {Helyeslés baloldalon.) Ismétlem, hogy Molnár Aladár képviselő urnak indítványát pártolom. {Elénk helyeslés balfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! Tíz év óta mi e padokról folyton kárhoztattuk és elitéltük azon módokat, melyeket az Ausztriával való közösügyekre nézve az 1867-ki kiegyezés emberei megállapítottak; tíz év óta hangoztatjuk e teremben, hogy a közösügyek tárgyalásának akkoron létesített módozata, hazánk önállóságával, az 1848-ki alaptörvények által biztosított, sőt az 1867-ki törvények által is sértheti ennek mondott függetlenségével és államiságával összeogyeztethétlen; nevezetesen a delegatiókat már szülemléstlk perczében is oly káros és vészes intézmé13*
