Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

M 11. országos ülés november 2.1878. hogy lehetetlen az egyiket, a másik nélkül elfogadni. Azt fogják mondani erre, hogy miért nem terjesztettükbe egyidejűleg? Azért, mert én nem \ helyeseltem, hogy ez irányban indítvány tétessék; mivel nem szokás olyasminek megtételét kérni, i a mit maga a törvény parancsol; azért, mert nem tehettük fel a kormányról, hogy nem teljesíti önként azon kötelességét, hogy a berlini szerződést a ház elé terjessze. De miután daczára annak, hogy két-három ízben történt e tekintet- í ben felszólalás, és a kormány mégis hallgatott: természetesen kötelességünkké vált a kormányt a \ törvény parancsára emlékeztetni. De hogy ez egy j dolog, az magától természetszerűleg kiderül. Mi czélja ezen két határozati javaslatnak a delegatiókra vonatkozólag? Nem az, hogy a ! delegatió 15-kén vagy 20-án ülésezzen, mert ez ránk nézve tökéletesen mindegy, hanem az, hogy a képviselőház egy sarkalatos joga meg ne j támadtassék. A képviselőháznak pedig sarkalatos ! joga a nemzetközi szerződéseket tárgyalni és ! mert ezen jogát gyakorolni akarja, szükséges, hogy e nemzetközi szerződés előttünk feküdjék. (Helyeslés balfelöl.) Ezért ezen három javaslat nem egyéb, mint egy czélra törekvő kívánsága a képviselő uraknak. Daczára annak, hogy éu ezt oly természetesnek és logikainak találom, tekintettel arra, hogy a ház elnöke, a kinek igen sok skrupulusai vannak, tegnap azon j kételyének méltóztatott kifejezést adni, hogy lehetséges-e ezt oly indítványnak tekinteni, a ! mely a vita folyamából természetszerűleg fejlődött ; következőleg lehet-e azt azzal egyidejűleg szavazásra bocsátani és nem esik-e azon indítvány az azon indítványok cathegoriájába, melyekre nézve a házszabályok előírják, hogy külön kinyomassanak és indokolás végett napirendre ; űzessenek: bátor vagyok egy határozati javaslatot előterjeszteni, a mely természetszerűleg folyik abból, a mit most előadni bátorkodtam; ajánlom azt a t. ház becses figyelmébe és elfogadásra. Határozati javaslatom igy szól (olvas): „Határozati javaslat: Tekintve, hogy a nemzetközi szerződések a képviselőháznak egyik sarkalatos jogát képezik; miért is a törvény világosan rendeli, hogy az ily természetű szerződéseket a kormány az országgyűlés elé terjeszteni tartozik; tekintve, hogy a képviselőház önmegsemmisítés nélkül nem engedheti meg, hogy ezen sarkalatos joga más testület által absorbeáltassék, vagy csak esonkittassék; tekintve végre, hogy ő Felsége i a jelen országgyűlést megnyitó trónbeszédben maga hívta fel figyelmünket a berlini congressusra és annak hazánkat illető tenyéré ; mire a képviselőház válaszolni tartozik, mit azonban csak úgy tehet, ha az érintett nemzetközi okmány j elébe terjesztetik; a képviselőház utasítja a kor- | mányt, hogy a berlini egyezményt, a hozzá csatolt jegyzőkönyvekkel együtt haladéktalanul a ház elé terjessze, és amaz kellő megvitatása — valamint a képviselőház a törvényben gyökerező jogának megőrzése czéljából a delegatiók összehívásának későbbi időre halasztását eszközölje." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn ezen indítványt a háznak elfogadás végett ajánlom: engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval visszatérjek a tegnap történtekre. Ha ki akarnám zsákmányolni tisztán pártszempontból a helyzetet, mely a tegnapi vita nyomán oly világossá lett előttünk: nagyon hosszasan szólhatnék, mert csaknem minden szó, a mi tegnap úgy ezen oldalról Molnár Aladár képviselő ur, —• mint az, a mi a túloldalról különösen a ministerelnök ur részéről mondatott, oly fényesen bizonyítja, mennyire igaza volt a pártnak, mely a ház ezen oldalán ül, midőn hosszú évek óta hirdette és világosan megmondotta a háznak, hova fogja majd vezetni a delegatió az országot, ha önök azon utón haladnak tovább is, a melyen eddig jártak; annyira, hogy tegnap csaknem azon gondolat támadt bennem, hogy a ministerelnök ur csak azért védelmezi oly lelkesüléssel a delegatió tágabb körre kiterjesztését, hogy annál kézzelfoghatóbbá tegye a világ előtt, mennyire igaza volt akkor, midőn ezen intézményt átkos intézménynek nevezte. (Derültség a szélső baloldalon.) Nagy veszélyt rejt a mostani parlamentaris helyzetben épen ez a kérdés, mely most előttünk vau, annyira, hogy én azt vagyok bátor mondani a t. többségnek, hogy ha azért akar folyamodni ezen eszközköz, hogy módot nyújtson a kormánynak arra, hogy simán kibújhassék azon helyzetből, melybe rósz politikája vezette; és ha a kormány iránti ragaszkodásból erre módot akarna nyújtani, s tán úgy okoskodnék, a követett keleti politika rósz ugyan, de miután most már befejezett tényekkel állunk szemközt, mindegy akár ez, akár más kormány folytatja e politikát és ezért akarja azt tenni, hogy a ház kezéből kivétessék és a delegatiónak adassék át: méltóztassék elhinni a t. többség, hogy akkor sokkal kevesebb kárt tesz az országnak, ha határozottan és nyíltan kimondja, hogy az occupationális politikát helyesli és annak folytatását óhajtja; sőt a válaszfeliratban gratulál ő Felségének kormánya e fényes tényeért, mondom, még akkor" is sokkal kevesebb kárt okoz az országnak, mintha a kijelölt utat akarja követni. Mert ha egy többség valamely joggal roszul él, nagy baj, nagy calamitás támadhat abból ugyan, de mégis fennmarad az a lehetőség, hogy más alkalommal az országgyűlési többség ezen joggal jól, az ország javára, hasznára éljen. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De ha magát a fegyvert kiadja kezéből, ha