Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-405
405 országos Illés junius 12. 1878. 91 nem adok semmit. (Derültség.) Biztos időmutatónak csak a ház óráját tekintem, mely különben is a t. ház elnökéuek igazgatása alatt áll. (Derültség a baloldalon.) Méltóztassék kijönni abból a székből és megtekinteni az órát és meg fog győződni az igen t. elnök ur, hogy én a valóságot mondom; a ház óráján félkettő elmúlt, s arra nézve, hogy mikor kezdődik és mikor végződik a ház ülése: ez az óra, mely itt a házban van, szolgálprányadóúl. Az interpellátiók különben sem azért tétetnek. hogy oly időben adassanak elő, mikor" a képviselőket a béketűrés elhagyta, hanem azért történnek, hogy egész figyelemmel hallgassuk meg azokat. Miután háromnegyedre jár az idő, én eljöttnek tekintem azt az időpontot, midőn az interpellátió megteendő. Nem helyes, hogy ily előrehaladt időben még törvényjavaslatok keresztülhajtassanak. Én azt tartom, hogy a törvényjavaslatok olykép tárgyalandók, a mint törvényjavaslatokhoz illik. Holnap azután egész figyelemmel tárgyalhatjuk a törvényjavaslatot. Elnök: Azt hiszem t. ház, hogy ha a ház folytatja is tanácskozásait, mindig ugy tárgyalja a törvényjavaslatokat, a mint illik, egész figyelemmel. (Helyeslés.) Kötelességemnek tartom erre a ház érdekében az előttem szólott t. képviselő urat figyelmeztetni. (Élénk helyeslés a középen.) Egyébiránt a t. képviselő ur az öt percznyi idő miatt, melyet felemiitett oly hosszú beszédet méltóztatott tartani, melynek egyáltalában nem lett volna czélja, ha a t. képviselő ur azon időt nem akarta volna kihúzni, (Helyeslés és derültség a középen) s valóban csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ily kisszerű dolgokra annyira kiterjeszti figyelmét. (Elénk helyeslés a jobbon.) Az óra, mely szerint a a t. ház az üléseket tartja, nem épen a ház órája, mely néha hibásan is járhat, s melynek megigazitása talán nem épen elnöki kötelesség, (Elénk derültség.) tehát nem a ház órája, hanem a valódi idő határoz s én hivatkozom a t. ház tagjaira, hogy mikor a t. képviselő ur beszélni kezdett, a félóra még egyáltalában nem volt meg. (ügy van!) Most tehát már Schvarcz Gyula képviselő ur fogja, interpellátióját előterjeszteni. Schvarcz Gyula: Az interpellatió jogával vagyok kénytelen élni ma az igen t. vallás- és közoktatási minister ur egy rendeletével szemben, Pár héttel ez előtt a hírlapok arról értesítették a közönséget, miszerint a vallás- és közoktatási minister ur egy oly rendeletet bocsátott közzé, mely a fővárosban levő tanárok és tanítók összeírását czélozza. A hírlapok nagy része ezen egyszerű tény fölemlitése kapcsában azon commentárt hangoztatta, miszerint ezen összeírás, mint a mely épen a küszöbön levő választások vagy legalább a választási, előmunkálatok alkalmából czéloztatik, mintegy pressiót involvál a választók szavazati jogának szabad gyakorlása tekintetében. (Mozgás.) Igenis a hírlapok ezt hangoztatták. Eleintén a kormánysajtó egyik igen tiszteletreméltó közlönye ezt tagadásba vette, ,s egyszerűen tagadta a tényt, tagadta, hogy a közoktatási minister ur a fővárosban levő tanárok és tanítók összeírását czélzó rendeletet egyátalában kibocsátott volna. Mi következett erre? A lapok egyenesen megnevezték praesidialis számmal keltezett rendeletét, tudtára adatott a közönségnek s az illető kormány-közlönynek, legalább a félhivatalos lapnak, hogy ezen szám kétségbevonhatatlan : 573. Mi történt erre? a választók aggódni kezdtek, a tanárok, tanítók, a mennyiben állásuk a kormánytól függ, megdöbbentek, a kormánysajtó pedig elhallgatott. Az tehát a dolog point-je, hogy a lapokban először valamit tagadnak, azután pedig midőn magát a számot s az ügy praesidialis természetét ráolvassák, akkor az illető közlönyök elhallgatnak. Hogyha az igen t. minister ur méltóztatott volna akkor ezen közlönyökkel szemben valami nyilatkozatot közre bocsájtani a kormánysajtó által, nekem most nem kellene megtennem interpellatiómat; de azt hiszem, mólyen t. képviselőház, nekem mint képviselőnek ós mindenikünknek kötelességünk, midőn ily insinuatió történik, képviselői jogommal élni és élni pedig nemcsak azért, hogy a választók választói joguk szabad gyakorlásában ne pressionáltassanak, hanem minden magyar állampolgárnak is kötelessége a kormány tekintélyét a mennyiben azt óvni kell, lehetőleg meg is óvni. Itt pedig a kormány tekintélye forog veszélyben, inert az 1874: XXXII. t.-cz. 96. §-a így hangzik: „A ki a választónak, akár esdádja valemelyik tagjának azon czólból. hogy." Van tehát nekünk szentesített törvényünk, mely szigorú büntetést szab azokra, kik a választási előmunkálatok alatt pressiót akarnak gyakorolni. Én tehát részemről mint képviselő nem tűrhetem azt, hogy a kormány, a korona tanácsa ily váddal terheltessék. Ezen váddal szemben hallgat a kormány illető közlönye, mely vádra azonban megtaláljuk a legszigorúbb körülhatárolást az 1874: XXXII. t.-cz. általam idézett 96. §-ában. Nem szabad engednünk t. ház, hogy a kormányról azt beszéljék s azt higyjék, hogy ily pressiót akar gyakorolni a választásokra; nem szabad megengednünk, hogy olyasmiért, a miért fogsággal, érzékeny pénzbüntetéssel, s a választási jog felfüggesztésével rendeli sújtatni a törvény az egyes állampolgárokat, a kormány mégcsak vád alá is vonassák. (Helyeslés a szélső balon.) Én tehát azért terjesztem be interpellatiómat, hogy az igen t. minister urnák, a kiről nem te12*
