Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

38 401 országos ülés május 22 1878 harmadszor, ugy, hogy ha ez sem sikerülne, a fölség dönti el a kérdést : addig azon másik tárgy, mely ugyanezen törvényjavaslatban foglal­tatik, csak egy módon intézhető el, t. i. a két törvényhozás által. Vegyük azon nem óhajtott esetet, mit ha a hányad kérdése magában áll, szerencsétlenségnek nem tartok, — miután a ko­ronára levén az eldöntés bizva, oly hatalom ke­zében van az, melynek eldöntő szava megnyug­vással fogadtatik innen és túlról, ós vegyük mon­dom, hogy a harmadik modust kell választani akár most, akár 10 év múlva, ha akkor a quota­törvény magában áll, a felség azon szava, mely azt mondja, hogy 29, hogy 30, azt a törvényja­vaslatot megszüli és létrehozza: de ha ugyanazon törvényben még más intézkedés is foglaltatik, oly intézkedés, mely az úton meg nem oldathatik, kérdem: megszünhetik-e avagy csak a quota iránti differentia is? Én azt hiszem, nem, vagy legalább a kérdés vitás lehet. Ily nehézségnek útjából nem mennie akkor, midőn a különválasztás által segí­teni lehet, véleményem szerint, hogy többet ne mondjak, legalább is hiba. S épen azért, miután nem kívánjuk, hogy más intézkedés tétessék, miután a javasoltat helyesnek ismerjük, de önállóan akar­juk elismerni, és pedig nem is a restitutió, ha­nem a hányad kérdése miatt: igen kérem a t. házat, hogy ezen különválasztásba beleegyezni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon). A mi a kérdés érdemleges oldalát illeti, a különvéleményben, melyet aláírni részemről is kö­telességemnek ismertem, elsoroltuk azon érveket, melyek miatt magát a 29. számot is reánk nézve inkább túlmagasnak, mint alacsonynak kell mon­danunk ; következőleg ebből a praemissából azon következtetést, hogy tehát a 29%-ot még emel­jük, elfogadhatónak nem tartjuk. A viták eddigi folyamában ezen érvek, s azokkal szemben az ellenérvek is ki lőnek fejtve Én, mint beszédem elején megigértem, csak a végett és annyiban fogok ezekre kiterjeszkedni, amennyiben az ellenérveket netalán taríhatlanok­nak itólnóm, a végett, hogy ezek tarthatlan voltát megmutatni iparkodjam. A t. minister ur is elismeri azt, hogy a két ország adóképességének és épen viszonylagos adóképességének megállapítása nemcsak igen nehéz feladat, mint Lukács t. képviselőtársam monda, de szinte lehetetlen. Hozzátette, hogy azon alapok, melyek szerinte ma a leghelyesebbek, még azért, hogy ma a leghelyesebbek, olyanoknak minden korra nem elfogadhatók. Igaz, de a t. minister ur egyet nem volt szives nekünk megmondani, t. i. azt, hogy ezen lehetetlenségből, a mi, ha az adórendszerek hová-tovább, annál inkább egymástól eltérnek, csak fokoztatik: mi következik hát ? niert a közös terhek viselése arányának még is meg I kell állapíttatnia, és ha a viszonos adóképesség \ ezen az alapon sem lesz kimutatható , sőt i nem lesz az kimutatható egyátalán: mi alapon j véli megállapíthatónak a közös terhek viselésének I arányát? Mielőtt felállítanék, hogy az adóképesség viszo­I nyos mérvének megállapítása lehetetlen, mielőtt tovább mennénk, mint mennyit mi mondtunk, hogy t. i. az igen nagyon nehéz: előbb tisztában kell lennünk azzal, hogy ha ez lehetetlen, mi alapon döntsünk a hányad kérdésében, mert valami ala­pon kell döntenünk, és én e tekintetben az igen i t. minister úrtól a magam megnyugtatása érde­kében is tisztelettel kérem a fölvilágosítást. Egyelőre meg kell birkóznunk a nehéz fel­| adattal, igyekezve, hogy munkánk, ha nem töké­I letes, de lehető jó legyen. E végre lehetőleg i teljessé kell tennünk számításunknak alapjait, s gondoskodnunk, hogy a lehetőségig egyenlő ala­pokra álljunk. Erre törekszünk mi, ezért van, hogy a különvélemény előszámlálja azon pontokat, azon tételeket, a melyeknek figyelmen kívül ha­gyatását, vagy figyelembe vótetósét, ezen elvbe ütközőnek véli. Első az országos pótlékok kérdése, a melynek kihagyatását kifogásoljuk, mivelhogy az terheltetésünket vonja maga után. A t, minister ur ezen figyelmen kivül hagyatás igazolására, ha jól emlékszem, két okot hozott föl. Egyik az: mert nálunk nincsen országos pót­lék, nem lehetett azt felvenni túl sem. Ennek ellenében bátor vagyok azt állítani, hogy igenis van nálunk országos pótlék, csak nem azon néven „országos pótlék," miután az országos adóláb nem maradt a korábbi magasságon, hanem megnöve­kedett a pótlékokkal; (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) hogy a neve eltűnt, annak egyszerű oka az, mert 1867-ben elismertetett, hogy Magyarország nem egy a birodalom tartományai közül, hanem az akkor úgynevezett Land, az tulajdonképen egy status, tehát az annak részére szedett adók ezen­túl államadók. A másik, a mit a minister ur felhozott: az, hogy az országos pótlékok 1867-ben sem vétettek figyelembe. Égészen ártatlanul t. minister ur, azért, miután nem vétettek azok figyelembe itt sem, ott sem, és ezen kölcsönös figyelmen kivül hagyatás egymást körül-belől kiegyenlíthette. (IIe­lyeslés balfelöl.) De a baj az, hogy ma figyelembe vétettek itt, és nem vétettek figyelembe ott, mert minálunk ott vannak az országos adók összegében, a mi, mint az adóképesség mérve szerepel, ott pedig, mert azon kivül vagyunk, egyszerűen figye­lem nélkül hagyattak. (Igaz \ Ugy van! balfelöl.) Hiszen mi nem kívánunk egyebet, csak oly egyenlő elbánást, milyen akkor volt, akkor sem ott, sem itt nem vétettek figyelembe. (Élénk helyeslés bal­felöl.) Méltóztassék most a mi adónkból leütni

Next

/
Oldalképek
Tartalom