Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

401. országos Illés május 22. 1878. 35 3-ki ülésben többek közt ily érvekkel ajánlja a j 30% elfogadását: „Ne feledjük továbbá, hogy azért, mert másfél perczenttel többet fogunk fizetni, a mi adóterhünk szükségkép nem fog emelkedni, jelesen azért nem: mert a visszanyert önrendelkezési jog minden tekintetben, tehát a financziákban is előnyünkre váland, mert adórendszerünket czélszerűbben állapithatjuk meg, és mivel elvárható, hogy a fínancziális kezelés oly rationális alapokra fog állíttatni, s oly takarékosan berendeztetni, hogy az, amit egy oldalról talán veszítünk, más oldalról dúsan fog kárpótoltatni, nem említve azon érvet, mely fel is volt már hozva, hogy a 10 évi időköz, melyre a quotaegyezmeny megállapíttatik, szintén lényegesen a mi előnyünkre fog válni, mert önstátuséletünk visszanyerése és biztosítása folytán hazánk közgazdasági és vagyonossági alapjai rövid idő múlva helyre fognak állani, s hogyha ezen részét Európának erőszakos rázkódtatások meg nem zavarandják : bizonyosan azon helyzetbe jutandunk, hogy terheinket is könnyebben viselendjük." Tehát minden oldalról utalás történt arra, hogy a politikai ós gazdasági kiegyezés folytán Magyarországnak anyagi ereje nagy mérvben emelkedni fog. Már most 10 év lefolyta után látjuk, hogy mennyire emelkedett. Hisz mindig mi vagyunk a gyengébbek Ausztriával szemben, ós épen utalással ezen gyengeségünkre kénytelenek vagyunk mindenütt, kényszerhelyzetnek engedve, mindent elfogadni, hogy a mindannyiszor előtérbe helyezett politikai kapocs érdekét megóvhassuk. Én tehát azt hiszem t. ház, hogy az 1867-ben elfogadott és továbbra is fentartatni javasolt arány ma nem felel meg a tényleges viszonyoknak. Megfelelt volna akkor, hogyha a feltételezett gazdasági fejlődés csakugyan beáll. De miután a t. kormánynak és a többségnek beismerése szerint ez nem állott be, miután most is épen az ország gazdasági s pénzügyi hanyatlása, és ennek következtében politikai gyengeségünk folytán oly áldozatot vagyunk kénytelenek hozni bizonyos politikai tekinteteknek, a mely valódi adóképességünk által nincs indokolva: ón nem tartom indokoltnak az utalást arra, hogy mert 1867-ben is egy %-tel, t. i.: a 29%-ről 30%-re mentünk fel, hogy ezen oknál fogva most is a 30% állapittassók meg. Egyébiránt sok oly jelenség van, mely igen világosan illustrálja, hogy Magyarország adóképessége mikép fejlődött 1867. óta, S erre nézve talán szabad lesz nekem, a ki ezen kérdésnek kötelességszerüleg a kellő figyelmet és tanulmányt szenteltem, azokon kivül, a mik a nuntiumokban igen érdekesen fel vannak sorolva, egy-két oly dologra felhívni a t, ház figyelmét, mely alkalmas annak feltüntetésére: vajon azon helyzetben vagyunk-e, hogy azon alapon tul is, melyet a t. regnikoláris bizottság megállapított, vállaljunk el még nagyobb terheket. (Halljuk!) Már az 1867-ki magyar nuntiumok hangsúlyozák, hogy az adóhátralékok valamely országban mindig túlterheltetósről tanúskodnak, s nemcsak arról, hogy a hajlam egyik országban kisebb, a másikban nagyobb az adófizetésre. Méltóztassék ezt a két dolgot összehasonlítani; először, hogy Magyarországon 1867. óta mennyi folyt be az adóvógrehajtási költségek megtérítése czímén. összehasonlítva Ausztriával, másodszor pedig, hogy mennyi folyt be adókésedelmi kamat czímén, szintén összehasonlítva Ausztriával, s ezen számok ugy hiszem feltüntetik majd Magyarország adóképességének, gazdasági fejlődésének valódi mérvét. Én csak a főösszegeket fogom a t. háznak bemutatni. (Halljuk!) Magyarországban 1868-tól 1875-ig, a mint azt a rendelkezésemre álló tabellákból pontosan kiszámítottam, adóvógrehajtási megtérítések czímén 4.578,000 frt jött be, Ausztriában pedig ugyanazon idő alatt 1.245,000 frt, tehát Magyarországban négyszer annyi, pedig tudjuk, hogy Ausztriában kétszeres összegre rng az egyenes adók jövedelme. A befolyt késedelmi kamatok Magyarországban ugyanazon 8 év alatt kitettek 6.815,000 frtot, Ausztriában pedig 1.716,000 frtot, tehát Magyarországban ismét négyszer annyit. Ebből, azt hiszem, eléggé kitűnik: vajon lehet-e újból nagyobb terheket róni Magyarországra, s vajon meg van-e a helyes arány még 30 : 70% mellett is Magyarország s Ausztria lakosainak adóképessége közt. — Mag a az osztrák küldöttsée; is elszörnyűködve eonstatálja továbbá azt, hogy míg Ausztriában az egyenes adók összes beszedési költségei 8 év alatt 422,000 frtot tettek, addig Magyarországon 2,677,000 frtot, tehát nem kevesebbet mint tizenháromszor annyit tesznek, mint Ausztriában. (Mozgás baloldalon.) Ez is egy igen túlságos adat Magyarország adóképességére nézve. Hozzátehetem még, hogy ha a közvetett adók jövedelme alapos következtetést enged egy ország anyagi erejére, hangosan és érthetően szólnak ezen számok is: Magyarországban 1868 —1875-ben befolyt átlag 69.763,000 frt közvetett- s 42.759,000 frt egyenesadó, az arány tehát körülbelül 40 : 60 százalék. Ausztriában ellenben 85.650,000 frt átlagos direct-adóval 189.685,000 frt indirect-adó áll szemben, ott az arány tehát körülbelül 30 : 70 százalék, azaz sokkal kedvezőbb Ausztriában a közvetett-adók aránya az egyenesadók arányához, mint Magyarországban. A kérdés, melyre nézve még nyilatkozni kívánok az: vajon azon 29 százalék arány, a melyet a t. magyar küldöttség ajánl, oly alapon, hogy az összes direct- és indirect-adók tényleges eredményei vétessenek kulcsúi az adóképesség kiszámításánál, a mit én különben helyesnek ismerek , el, vajon — mondom — még ezen 29 százalék arány is teljesen igazságos és méltányos-e.