Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-401
401. országos ttlés május 22. 1878. 2ii Magyarország összes állami bevétele 1878-ra 217 millióban van előirányozva, de a miből a zárszámadások tanúsítása szerint 180 milliónál több nem szokott ténylegesen befolyni, már most lássuk kiadásaink azon fix tételeit, melyek közösügyiek, vagy abból folyók. Királyi udvartartás, kabinet iroda, felség személye körüli ministerium ezek nyugdijai stb .5 millió írt. Közösügyes kiadások 29 „ „ Nyugdijak, leginkább az absolutismus vitézeinek 4 „ Államadósságok kamatjai , melyet részben átvállaltunk, részben a közösügyes nyomorúságban .csinált adósságok fejében fizetünk 82 „ Vasúti kamat-garantiák Ausztria által használt vasutakra . . , . 15 ,, „ Honvédség mint közösügyes hadsereg segéd csapata 7 „ „ Adókezelés , földtehermentesités , Lloyd-subventió stb 20 „ „ Összesen . . 162 millió írt. E szerint tehát belügyi kiadásainkra összes közigazgatásunkra , közlekedésügyünkre, mivelődési kiadásainkra, igazságszolgáltatásunkra, s más gyümölcsöző kiadásainkra marad összesen 18 millió frt, a mit igazságügyünk egymaga csak nem mind felemészt s igy többi kormányzati szükségeink fedezete mindeddig államjavak elvesztegetése ós adóság csinálással történt. Most azonban, a midőn a hitel zsilipjei lezárultak tékozló kormányunk előtt, most, a midőn az adók emelése képtelenség, sőt a jeleniek felcsikarása is lehetetlenség; most a midőn az állami bevételeinket nagyban fokozandott vám- és banknyereményt a többség gratiája elajándékozta: nem marad más mint kiadásaink apasztásában keresni menedéket; kiadásainknak pedig csak két tótele van, mely a leszállítást eltűri. Ezek az államadósági kamat terhek és a közösügyes quóta Az előbbit mint napirenden nem levőt most mellőzöm s csak is az utóbbira kívánok röviden reflektálni. Ismeretes a t. ház előtt, hogy pártunk az egész quóta-intózmónyt elvileg opponálja, s a kiegyezésnek ezen monstruosus találmányát — melylyel országunk önállósága ós függetlensége öszszeegyeztetlen — elitéli s minden törvényes eszközökkel megváltoztatni iparkodik, önálló had és pénzügyben keresvén hazánk államiságának alapfeltételeit. Most azonban én ezeknek tüzetesebb tárgyalásától tartózkodva, csak is a kormány javaslata, a quóta és pénzügyi bizottságok jelentéseiben foglalt következetlenségek, hogy ne mondjam badarságok megjelölésére szorítkozom. Maga a quóta, valamint a pénzügyi bizottság is beismeri jelentésében, hogy adóképességünk aránya szerint hazánk a közösügyes költségekhez csak 29 százalékkal tartoznék járulni, mindazonáltal méltányossági tekintetekből a kormány által javaslott 30 százalékot elfogadásra ajánlja; pedig a mint a különvélemény, s annak t. előadója kiderité, a 29 százalék is egy vagy több százalékkal devalválódnék: ha Ausztriában mesterkélten ki nem vonnák az adóösszegből a szelvényeket, országos pótlékokat, földtehermentesités s más oly adótételeket, melyek Ausztriában 25— 30 milliót ütnek ie az adóképesség előnyéből, természetesen a mi hátrányunkra. Én t. ház, a különvéleményben s annak előadója által okadatoltan kimutatott ezen károsodásunkat nem látom rnegezáfolva az előadó ur által ; inert habár osztrák proeatori szerepében jeleskedett ; de a világos igazságot körmön font szarvas okoskodásaival elhegedülnie még sem sikerült, (Élénk derültség.) mert a tőkekamat adó, bármint csűrjék csavarják is, az osztrák állam kincstárba befolyó jövedelmi adót képez. Valamint pénzügyminister ur sem állított olyasmit, a mi ellenérvelésre tért nyitna, mert egész beszéde folyamában csak azt igyekezett behizonyitani, hogy a részesedési aráaynak biztos kiszámítása lehetetlen, hogy a 29 és a 70 százalék is csak problematicus; de hiszen épen pénzügyminister ur ezen érvelése ítéli el leginkább a kormány politikáját, a mely a sötétben tapogatódzik s a mely ép oly problematicus, mint a minő álláspontja szemben a haza érdekeivel. Igen óhajtottunk volna a minister úron kívül még más valakit is hallani amaz országunk sorsát vezető nagy párt soraiból; de ugy látszik, hogy a kormánypárt következetesen keresztül akarja erőszakolni azon nagyon is imparlainentalis taetikát, miszerint visszavonul a vita elől, s a legéletbevágóbb kérdésekben is csak két ministerét lépteti a sorompóba, s kergeti azon szánalmas sisiphusi munkára, hogy visszaguruló szikladarabot hengergessen a hegyre. Uraim, az ily circusi mulatozás nem az XIX. századba való, valamint lehetnének annyi méltányossággal, hogy a törvényhozás az Eduárd és Kunigunda, Kunigunda és Eduárdnak minden változat nélküli folyton ismétlődő productiójától megkíméljék. E kérdés, mely hazánk sorsa felett 10 évre veti el a koczkát, eléggé fontos arra, hogy azt uraim, népképviselők! a hazafias átgondolás és a parlamenti megvitatás tárgyává tegyék, mert a rideg „szavazzunk^-kal ugyan legyőzhetnek minket, de ez oly pyrhusi győzelem, a mely a hazát károsítja s mely bizonnyal babérokat nem terem önök számára. Még csak a quótával egybekapcsolt restitutióra kívánok egy rövid megjegyzést tenui T. ház / En azt egyenesen botrányosnak találom, hogy a