Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

401. országos ttlés május 22. 1878. 2ii Magyarország összes állami bevétele 1878-ra 217 millióban van előirányozva, de a miből a zár­számadások tanúsítása szerint 180 milliónál több nem szokott ténylegesen befolyni, már most lás­suk kiadásaink azon fix tételeit, melyek közös­ügyiek, vagy abból folyók. Királyi udvartartás, kabinet iroda, felség személye körüli ministerium ezek nyugdijai stb .5 millió írt. Közösügyes kiadások 29 „ „ Nyugdijak, leginkább az absolutis­mus vitézeinek 4 „ Államadósságok kamatjai , melyet részben átvállaltunk, részben a közösügyes nyomorúságban .csi­nált adósságok fejében fizetünk 82 „ Vasúti kamat-garantiák Ausztria ál­tal használt vasutakra . . , . 15 ,, „ Honvédség mint közösügyes hadse­reg segéd csapata 7 „ „ Adókezelés , földtehermentesités , Lloyd-subventió stb 20 „ „ Összesen . . 162 millió írt. E szerint tehát belügyi kiadásainkra összes köz­igazgatásunkra , közlekedésügyünkre, mivelődési kiadásainkra, igazságszolgáltatásunkra, s más gyü­mölcsöző kiadásainkra marad összesen 18 millió frt, a mit igazságügyünk egymaga csak nem mind felemészt s igy többi kormányzati szükségeink fe­dezete mindeddig államjavak elvesztegetése ós adó­ság csinálással történt. Most azonban, a midőn a hitel zsilipjei lezá­rultak tékozló kormányunk előtt, most, a midőn az adók emelése képtelenség, sőt a jeleniek felcsi­karása is lehetetlenség; most a midőn az állami bevételeinket nagyban fokozandott vám- és bank­nyereményt a többség gratiája elajándékozta: nem marad más mint kiadásaink apasztásában keresni menedéket; kiadásainknak pedig csak két tótele van, mely a leszállítást eltűri. Ezek az államadósági kamat terhek és a közösügyes quóta Az előbbit mint napirenden nem levőt most mellőzöm s csak is az utóbbira kívánok röviden reflektálni. Ismeretes a t. ház előtt, hogy pártunk az egész quóta-intózmónyt elvileg opponálja, s a ki­egyezésnek ezen monstruosus találmányát — mely­lyel országunk önállósága ós függetlensége ösz­szeegyeztetlen — elitéli s minden törvényes esz­közökkel megváltoztatni iparkodik, önálló had és pénzügyben keresvén hazánk államiságának alap­feltételeit. Most azonban én ezeknek tüzetesebb tárgyalásától tartózkodva, csak is a kormány ja­vaslata, a quóta és pénzügyi bizottságok jelen­téseiben foglalt következetlenségek, hogy ne mond­jam badarságok megjelölésére szorítkozom. Maga a quóta, valamint a pénzügyi bizottság is beismeri jelentésében, hogy adóképességünk aránya szerint hazánk a közösügyes költségek­hez csak 29 százalékkal tartoznék járulni, mind­azonáltal méltányossági tekintetekből a kormány által javaslott 30 százalékot elfogadásra ajánlja; pedig a mint a különvélemény, s annak t. elő­adója kiderité, a 29 százalék is egy vagy több százalékkal devalválódnék: ha Ausztriában mester­kélten ki nem vonnák az adóösszegből a szelvé­nyeket, országos pótlékokat, földtehermentesités s más oly adótételeket, melyek Ausztriában 25— 30 milliót ütnek ie az adóképesség előnyéből, ter­mészetesen a mi hátrányunkra. Én t. ház, a különvéleményben s annak elő­adója által okadatoltan kimutatott ezen károsodá­sunkat nem látom rnegezáfolva az előadó ur által ; inert habár osztrák proeatori szerepében jeleske­dett ; de a világos igazságot körmön font szarvas okoskodásaival elhegedülnie még sem sikerült, (Élénk derültség.) mert a tőkekamat adó, bármint csűrjék csavarják is, az osztrák állam kincstárba befolyó jövedelmi adót képez. Valamint pénzügy­minister ur sem állított olyasmit, a mi ellenérve­lésre tért nyitna, mert egész beszéde folyamában csak azt igyekezett behizonyitani, hogy a részese­dési aráaynak biztos kiszámítása lehetetlen, hogy a 29 és a 70 százalék is csak problematicus; de hiszen épen pénzügyminister ur ezen érvelése ítéli el leginkább a kormány politikáját, a mely a sö­tétben tapogatódzik s a mely ép oly problemati­cus, mint a minő álláspontja szemben a haza ér­dekeivel. Igen óhajtottunk volna a minister úron kívül még más valakit is hallani amaz országunk sor­sát vezető nagy párt soraiból; de ugy látszik, hogy a kormánypárt következetesen keresztül akarja erő­szakolni azon nagyon is imparlainentalis taetikát, miszerint visszavonul a vita elől, s a legéletbe­vágóbb kérdésekben is csak két ministerét lépteti a sorompóba, s kergeti azon szánalmas sisiphusi munkára, hogy visszaguruló szikladarabot henger­gessen a hegyre. Uraim, az ily circusi mulatozás nem az XIX. századba való, valamint lehetnének annyi méltányossággal, hogy a törvényhozás az Eduárd és Kunigunda, Kunigunda és Eduárdnak minden változat nélküli folyton ismétlődő produc­tiójától megkíméljék. E kérdés, mely hazánk sorsa felett 10 évre veti el a koczkát, eléggé fontos arra, hogy azt uraim, népképviselők! a hazafias átgondolás és a parlamenti megvitatás tárgyává tegyék, mert a rideg „szavazzunk^-kal ugyan legyőzhetnek min­ket, de ez oly pyrhusi győzelem, a mely a hazát károsítja s mely bizonnyal babérokat nem terem önök számára. Még csak a quótával egybekapcsolt restitu­tióra kívánok egy rövid megjegyzést tenui T. ház / En azt egyenesen botrányosnak találom, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom