Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
ál5. országos Ülés június 24. 1878. 277 védések e tekintetben felmerültek volna, nem mond- [ hatni azt, hogy azok egészen a kormány téves felfogásából keletkeztek. Azonban ismétlem, hogy igen téved a képviselő ur, midőn azt állítja, hogy ez eljárás okozta Erdélyben a birtokrendezési ügyeknél a lassúságot. Én részemről hiteles adatokkal vagyok képes a képviselő urnák és háznak bebizonyítani, hogy j e lassúság az eljárásnál főleg, és mondhatom, I egyedül az érdekelt felek hanyagságának és mu- j lasztásának tulajdouitható, mert a legtöbb esetben a bíróság határidőre határidőt tűzött ki a nélkül, j hogy az érdekelt felek közül valaki megjelent j volna, és azokat teljesítette volna, miket az ügy elintézésénél teljesíteni kell. A felek azt szeretnék, hogy az állam a birtokokat méresse fel, a felek azt szeretnék, hogy az állam nevezné ki az ügyvédet, a ki védje az illető felek érdekeit, és hogy az állam viseljen minden költséget. Azt hiszem, hogy ez a követelés túlságos, és bármiképen fognánk ezen rendeleten változtatni, az ily kívánalomnak megfelelni képes nem lennénk. Felhozta a képviselő ur, hogy nem tartja igazságosnak, hogy Erdélyben csupán a volt földesurak viseljék a terheket. T. ház, ezen ügy nem ma, hanem lehet mondani, 40 év előtt hozatott a magyar törvényhozás elé, és akkor is igazságosnak tartotta a törvényhozás, hogy minden ilyetén pörökkel járó költségeket a volt földesurak viseljék. Azóta Magyarországban nem nyilváníttattak e tekintetben követelések, és birtokrendezési perekre nézve a volt földesurak egy szóval sem szólaltak fel ez ellen és e körülményt nem hozták mintegy indokul arra, hogy a birtokrendezési ügyek intézetlenül maradjanak. Csupán csak Erdély részéről találkozunk ilynemű panaszok ós kívánalmakkal. Én, t. ház, kénytelen vagyok nyíltan bevallani, hogy ez irányban sem most, sem a jövőben törvényjavaslatot vagy szabályrendeletet kiadni hajlandó nem vagyok, annál kevósbbé, mert meg vagyok győződve, hogy az az igazsággal megegyeztető nem lenne. Én tehát részemről mindent megtenni ígérek, a mi ezen és hason ügyeknek elintézését előmozdítaná ; de nem vagyok hajlandó megtenni semmi olyat, a mi nélkülözné azon garantiákat, melyek minden ügy elintézésénél és igy ezen fontos ügy elintézésénél is szem elől nem téveszthetők. (Helyeslés jobbról és a középen.) Zay Adolf: T. ház ! Én csatlakozom előttem szóló t. képviselőtársam nézetéhez, miszerint az igazságügyminister ur valósággal nem teljesítette ez irányban kötelességét, mulasztást követett el mindannak daczára, a mit most ezzel szemben az igazságügyminister ur kegyes volt mondani. Az igen t. minister ur azt monda ugyanis, hogy azon lassúság, mely az erdélyi birtokrendezéseknél tapasztalható, nem annyira azon szabályból ered, mely szerint rendeztetik az ügy, hanem az illető őrdeklett felek hanyagságából, Én másként vagyok informálva, és ugy hiszem, hogy e tárgyba kissé talán jobban be vagyok avatva mint ő excellentiája az igen tisztelt minister ur ós ismerem azon szabályzatnak, melyet az igen t. minister ur 1872. évi május 6-án egy ministeri rendelettel méltóztatott érvényre emelni, ismerem gyakorlati hiányait és alkalmazhatlanságát. És ha a t. háznak ideje és figyelme volna, ezen rendelet egyes pontjaiból bebizonyítanám a minister ur ő excellentiájának, hogy igenis abban vannak azon hiányok, melyek miatt az erdélyi birtokrendezések oly lassan haladnak. Vegyük csak azt, mit az igen t. minister ur az imént mondott. Ha hanyagságot tapasztalt: miért nem vett fel rendelkezést azon szabályzatba aziránt, hogy ezen hanyagság ne türessék ? Ezen hanyagságnak gátat lehetett volna vetni az áltai, ha azon szabályzatba ily rendelkezés felvétetik. Az igazságügyminister ő exeellentiája azt mondotta, hogy megtette a magáét az által, hogy a törvényszékekhez intézte ezen rendeletet ós benne meghagyta az illetőknek, hogy minél gyorsabban intézzék el ezen ügyet. Többet tehetett volna. A ministor úrhoz igen is fordultak nem csak egyes birtokosok, de testületek, gazdasági egyesületek, sőt többet mondok, a t. háznak egy igen érdemes tagja Kolozsvár érdemes képviselője Bokross Gábor benyújtott egy törvényjavaslatot e tárgyban, mely minden részleteiben ki volt dolgozva, és a mely az igazságügyi ministeriumban helyeseltetett is. Ez már régen ott hever a ministeriumban. Igaz, már egyszer kilátásba is volt helyezve, hogy még a múlt évben törvényerőre fog emeltetni. Ez nem történvén —- miért, nem vagyunk értesülve — és ha ez lehetséges lett volna, akkor csakis az igazságügyminister ur mulasztása ennek az oka. Ha pedig t. ház, áll az, — és ezt senki sem tagadhatja — hogy a birtokrendezés Erdélyre nézve életkérdést képezne, akkor azon ministerium, a mely buzgalommal intézkedik minden oly ügyekben, a mely az adófizetőket terheli, mégis talán a termelő képesség emelésére is valamit tehetne ; azt pedig ilyen javaslat által nagyon könynyen érte volna el. Ha nem tette, csak azt bizonyította, hogy az állampolgárok adóképességéről nem akar gondoskodni. Én sajnálom, hogy az ülésszak jelen stádiumában lehetetlen határozati javaslatot benyújtani, mert akkor felkérném a t. házat, hogy azon határozati javaslat elfogadása által utasítsa az igazságügyministeriumot, a mely máskép nem intézkedik, hogy ezen ügyről gondoskodjék; de mivel az ülésszaknak vége van, tehát csatlakozom Lukács Béla képviselő urnák azon kéréséhez, hogy a
