Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-415

268 415. országos Illés június 24. 1878. Madarász József: T. ház! szavaim félre­magyarázása miatt kérek szót. Eu a t. előadó úrtól nem azt kértem, hogy indokolja a kérdéses 6518 frtnyi túlkiadást; én magam is ismerem az akkori idő követelményeit, hanem én az iránt kértem fölvilágosítást a t. előadó úrtól, hogy miután az állami számvevőszék szükségesnek lartotta nyilatkozni azon tételről, mely itt a 31-ik lapon foglaltatik, hogy már 1877-ben még 30,000 irtot kellett adni, és azt mondja, hogy a minister ezen összeget póthitel alakjában akarta kérni, de nem ily alakban, hanem fölmentvény alakjában kell kérni: miért nem mél­tóztatott a bizottság ezt felderíteni, hiszen ez nevezetes elvi kérdés, s hozzá tettem, reménylem, hogy ha ezt nem telte is, nem azon indokból nem tette, mintha helyeselte volna a minister 1877-iki eljá­rását az államszámszék véleményével ellentétben. Meg fog tehát nekem bocsátani a t. előadó ur, hogy mást czáfolt, mint a mint én állítottam Mihályi Péter előadó: Az előttem szóló Madarász József t. képviselő ur utóbbi fölszólalá­sára bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy az ő kifogása tulajdonképen nem ezen túlkiadás érdemére, hímem tisztán annak alaki kérdésére vonatkozik. E tekintetben méltóztassék megengedni, a t. képviselő urnák nincsen igazsága, mert a zár­számadási bizottság nem léphet oly indokolással a ház elé. hogy az utasítsa a ministert, ezen tételre nézve fölmentvényt kérni, mert ha a minister nem volt azon helyzetben, hogy valamely hitel átlépésére előlegesen póthitelt kérjen: a kiadás megtétele után a tett túlkiadások igazolásának alkalma, és ezek iránt a felmentvény megadásának helye és ideje az állami zárszámadások tárgyalása alkalmával állt elő, a mint ez a bizottság jelentésébe felvett többi túlkiadási tételekkel is történik, és a mennyiben a t. ház nincs megelégedve az előterjesztett indo­kolással, a ministertől ujabb indokolást kívánhat és a szerint adja vagy tagadja meg az illető túl­kiadási tételre a fölmentést. A zárszámadási bizottság kötelességének tel­jesen eleget tett, mikor itt a formakérdéstől elte­kintve, ezen kiadást indokolta. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur is, ha a tett túlkiadás ellen érdemileg kifogása nincs, akkor a felmentést arra megadni méltóztatik. Helfy Ignácz: T. ház ! Nem fogadhatom el a t. előadó urnák azon definitióját, hogy Madarász képviselő társam felszólalása nem a dolog érde­mére, hanem tisztán csak alakjára vonatkozik. Bocsánatot kérek, ez igen fontos elvi kérdés, melyre múlhatlanul szükséges, hogy a t. ház, egyszermindenkorra nyilatkozzék. Előfordult ezen kérdés a pénzügyi bizottságban is, ott is emléke­zem azon alkalomra, midőn a phyllosera kiirtására előre elköltött 30 ezer frtról volt szó, ós később az igazságügyminister egy rovatánál előfordult ugyan­ezen kérdés, tudniillik, hogy több ízben megtörtént az, hogy a t. minister urak a budgetben megálla­pított rovatokon túlmennek, túlkiadásokat tesznek ós azután jó idő múlva, mikor ezen túlkiadások elköltettek, akkor előállanak és póthitelt kérnek. Már akkor igen hosszasan fejtegettük ezen kérdést és felemiitettük a t. minister urak előtt, hogy ez az eszmék összezavarása, a túlkiadás nem póthitel. A póthitel, mint maga a szó is jelzi, azt jelenti: hogy ha a minister látja, hogy egy bizonyos rovat­nál sokkal nagyobb költség lesz szükséges, mint a mennyire a budget megállapittatott, felkéri elébb a bizottságot, hogy ezen költségre adjon neki pót­hitelt. De midőn a pénz már el van költve, midőn azt meg kell fizetni, akkor előállani és azt mon­dani, hogy póthitelt kér a minister: ez kijátszása volna a képviselőház budget-jogának. Itt épen ezen eset forog fenn, de idézhetnék többet is. Tehát ez nemcsak alaki kérdés, ez magában fog­lalja a budget-jogot, a mely egyik alapjogát képezi a képviselőháznak. Én a háznak jelen körülményei közepette, nem akarok semminemű javaslattal előállani, ma­radjon az más országgyűlés feladata ; de nem hall­gathattam el, hogy a mit Madarász képviselő ur felhozott, az rendkívüli nagyfontosságú elvi kér­dés, a melyre nézve előbb-utóbb szükséges lesz, hogy egy határozati javaslattal irányt szabjon a minister uraknak a t. ház. Mihályi Péter előadó: T. ház! Az előt­tem szólott képviselő urnák csak azt vagyok bátor válaszolni, miszerint ezen elvi kérdésben az országgyűlés már határozott, ha jól emlékszem, az 1874-ik évi zárszámadások tárgyalásánál, és akkor a képviselőház kimondta: hogy a minister a költségvetési törvényben szorosan részére nyúj­tott hitelhez ragaszkodni tartozik, ha azt elegendő­nek nem tartja, köteles póthitelt kérni; ha azonban ezt figyelmet érdemlő körülményeknél fogva nem tehette, sem az illető kiadást a közkormányzat fontos érdekeinek veszélyeztetése nélkül el nem halaszthatta, ós ezt póthitel engedélyezése nélkül is saját fele­lősségére megtenni kénytelen: akkor tartozik a zárszámadások tárgyalása alkalmával a túlkiadást indokolni és felmentést kérni. A t. képviselő ur felszólalása ellenében tehát kötelességemül ismer­tem ezen felvilágosítást megtenni és megnyugtatni a t. képviselő urat, hogy a képviselőháznak ezen fontos elvi kérdésre nézve kimerítő határozata már van, és igy annak újbóli meghozatala fölösleges. Ez benne van a határozati javaslat 3-ik pontjában, ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni. Elnök: Nem lévén senki szólásra felje­gyezve, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom