Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-400

400. országos Ülés május 21. 1S7S. 19 dés alkalmával elfoglaltam, ismételni nem fogom s csak annyit jelentek ki, hogy minden elébb mondott kijelentésemhez szorosan ragaszkodom. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindezen kiegyezési kérdések végleges megoldásban részesülnek — nem akarok azonban praejudicálni saját szavaza tómnak, melyet a többi kérdésekben adandó leszek — én részemről a restitutiókuak azon szabályozását, a miként az a törvényjavaslatban javasolva van, elfogadom. Én igenis készséggel elismerem és átlátom azt, hogy ez az egyetlen egy kérdés, mely a méltányosság és igazság alapján oldatott meg s a melynél Magyarország jogos és méltányos igényei figyelemben részesültek; én átlátom egyszersmind azt is, hogyha az ország nem akarna törvény adta jogával élni s nem akarná a vámsorompókat felállitni, t. i. közös vámterület mellett : a restitutió kérdését czélszerübben egyátalában megoldani alig lehetne; tehát ismétlem, ezen megodlást én részemről elfogadom. (Helyeslés). Különben magamóvá teszem a különvéleményt. (Élénk helyeslés bal/elöl). Elnök: T. ház! A főrendiháztól üzenet érkezett, méltóztassanak azt meghallgatni. Nyáry Jenő b. a főrendiház jegyzője: Méltóságos elnök ur! T. képviselőház! A főrendiház megbízásából van szerencsém jelenteni, hogy 1. a volt magyar keleti vasút-tursulat részvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról; 2. a fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák cs. kir". szab. államvasuttársaság között, a budapesti nagy körútnak a nevezett vasúttársaság budapesti indóháza környékén leendő kiépítése iránt kötött egyezségben elvállalt fizetési kötelezettség teljesítéséről ; 3. az 1876. évi XLVI. t.-cz. A) VI. fejezetének 9. cziménél GS a XX. fejezetének némely czimeinél felmerült igazságügyi tulkiadásoknak elszámolásáról, és az ugyanezen fejezeteknél ezentúl fenmaradt hiány fedezésére engedélyezett póthitelről ; 4, az 1878-ik évi május hó 31-ik napjáig viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1878. évi III. törvényezikk hatályának 1878. évi június hó 30-ik napjáig kiterjesztéséről; és 5. az 1867. évi XIV. és XVI. törvényczikkek, az 1869. évi II. törvényezikk, ós az osztrák-magyar Lloyddal 1871. november 18-án kötött póstaszerződés hatályának ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben, a tényleges állapotnak ideiglenes fentartásáról szóló törvényjavaslatokat a főrendek érdemleges tárgyalás alá vévén, azokat változatlanul elfogadták, az illető jegyzőkönyvi kivonatokat pedig van szerencsém ezennel tiszteletteljesen átnyújtani. Horváth Gyula és Gulner Gyula jegyzők (felváltva olvassák a jegyzőkönyvi kivonatokat.) Elnök: A most felolvasott jegyzőkönyvi kivonatokban körülirt törvényjavaslatoka főrendiház által a képviselőház szerkezetével megegyez őleg fogadtatván el, minden módosítás nélkül: ezen törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett hódoló tisztelettel ő felségének fognak felterjesztetni. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Én is ugy vagyok kénytelen kezdeni beszédemet, mint majdnem minden szónok előttem tette, hogy t. i. kijelentem azt, miszerint én ez időszerint e kérdésnek érdemleges, részletes tárgyalásába nem akarok bocsátkozni. Ezt kijelentette maga a t. pénzügyminister ur is, s ezt igen természetesnek találom magam is, mert a kormány ezen nagyfontosságú és nagy horderejű kérdésnek tárgyalását oly siettetéssel kívánta, és a ház elhatározta, hogy annak minden részletével való teljes megismerkedésre igen kevés embernek volt alkalma. Talán már két-három hete, hogy kiosztattak e tárgyra vonatkozó nyomtatványok a képviselőház tagjai között; azonban — a mint igen sok helyről volt alkalmam hallani — hiányosan osztattak ki. Sokan nem kapták. De azok is, a kik megkapták, nem foglalkozhattak a tárgygyal akkor, a midőn itt fontos és nagy horderejű tárgyak voltak tárgyalás alatt, mert az lehetetlen, hogy az ember itt egy nagy fontosságú tárgyról hallgassa a tárgyalásokat és a felől gondolkozzék és azután otthon foglalkozzék egy másik nagyfontosságú tárgynak tanulmányozásával. Ez, t. képviselőház, egy olyan állandó hibája a mi törvényhozásunknak, hogy e mellett igen gyakran igen sok törvény jólmeg nem fontolható ; hanem rögtönözve meghozatik. Az a következménye a kormány alkudozási modorának és azon munkásságnak, melyet e tekintetben kifejt, hogy harmadfél esztendeig van már e kérdés a kormány kezében, hanem elkészülni nem birván, mert máikörmére ég az idő, nyakra főre kell azt mindenképen keresztülhajtani. No, én sem ez esetben, sem semmi más esetben barátja nem vagyok és nem lehetek ily eljárásnak, mert azt hiszem, hogy ha az ország valamit képviselőitől kívánhat: megkívánhatja azt, hogy a mit törvénybe igtatnak, azt érett megfontolás és bő tanulmányozás után tegyék, Már pedig ugy, a mint ezen törvény tárgyalás alá került, ez teljes lehetetlen. Ennek tulajdonítom én azt is, hogy előttem minden szónok azzal kezdte beszédjét, hogy „részletekbe bele menni nem akarok." Persze nem, mert nem tudom, nem volt időm tanulmányozni. Én is ugy vagyok vele. Én főleg azért szólalok fel, hogy ezen törvényjavaslattal szembem álláspontomat jelezzem. Nem egyszer hanem számtalanszor megmondtam azt, a mit ennek előtte igen sokan e házban felhoztak velem együtt, hogy a közösügyek elintézésének módja nagyon hiányos, hibás és hogy az megváltoztatást, átnézést, revisiót kivan. Az egész alkotmány bázisát képezi azon törvény, mely aquotát határozza meg, az 1867. XII. t.-cz., a mely a cpiotá3*