Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-414
éli «r*a%os Ülés junta 28. 1878 mi t. képviselő ur azon passióján, hogy folytonosan citálja ezen egyezséget, (Közbeszólás balfelöl: Nem. IS hozta fel!) En nem említettem egyszóval sem. Gróf Lónyay az ő szerdai beszédjében hozta fel először és el monda amíak egész históriáját, s indokolta minden egyes pontját széltében és hoszszában. En csak azt mondom, hogy ha gróf Lónyay helyébe volnék: vagy nem kötöttem volna meg ezen szerződést, vagy ha megkötöttem, nem irtani vohia könyvet azon töméntelen magyar bankról. (Elénk derültség a középeit.) Vagy az egyik, vagy a másik. Mind a kettőnek meg van a maga külön jogosultsága, de a kettő együtt már nem megy. (Élénk helyeslés, a középen.) S most csak röviden akarok reflectálui, mivel a t. képviselő urnák, a ki most bejön, nem maradhatok egygyel adósa. S ez két kifejezés. Egész beszédére azért nem refleetálok. inert, bár — beismerem — kevesebb élczczel és kevésbbé hatásos fordulatokkal, de ugyanazt mások már igen sokszor elmondották, és ugyanazokra a dolgokra nem akarok ismételve és ismételve visszatérni. De két uj dolgot, mit a t képviselő urnák beszédében hallottam, melyeknek egyikét nagyon tendentiosusan méltóztatott odaállítani, egészen nem hallgathatom el. Egyik az, midőn azt méltóztatott mondani, hogy a 67-ki kiegyezés nem volt adás-vevés, nem volt vásár, ez az. Szilágyi Dezső {közbeszól:) Deák Ferencz mondotta. (Zaj jobbfelöl.) Széll Kálmán pénzügyminister: A t. képviselő ur rectificalni kivan engem. En igen jól tudom, mit mondott Deák Ferencz. Azt mondotta akkor, mikor védelmezte az államadóssági törvényt azok ellen, a kik részint kevesebbet akartak elvállalni, részint más alapon akarták elvállalni — ez már nem vásári alku, ez eg}-ezség, mely meg van kötve, fogadjuk el. A t. képviselő ur ezen hivatkozáson felül még a maga Ítéletét is hozzá méltóztatott mondani, hogy ez adás-vevés, ez vásár, és ez ára a kiegyezésnek. Hát épen ugy és épen azon módon ára, a mint ára volt a nagy politikai kiegyenlítésnek az 1867-ben elvállalt államadósság. (Zajos 'helyeslés jobbfelöl.) Hát én is részt vettem azon dolgokban, habár igen szerény, igen kis, igen alárendelt szerepkörben, de mégis igen élénken emlékszem mindazokra, miket akkor hallottam, tanultam. E házban nem volt egy szónok, sem ezen. sem azon padokon, ki ne azon szempontból védelmezte volna: vessünk végét a nagy, a százados perpatvarnak, állítsuk vissza a békét és csináljuk meg az egyezséget; ez ennek ára, hogy azon terhekhez járulunk, méltányosság szempontjából, mélyeket jogilag él nem ismerünk. Nos, mi most a jelenleg folyamatban levő perpatvarnak akarjuk végét vetni. (A 7 * vetés hol felöl.) Bármiként nevessenek önök felette, én tiszta öntudattal elvállalom azon tétel igazságáért a felelősséget, hogy az ország és a monarchia érdekében vetünk véget most ezen perpatvarnak, mint véget vetettünk akkor, midőn az államadósságból a politikai kiegyenlítés kedveért részt vállaltunk. Ebben az értelemben igen is hasonlít a kettő egymáshoz ; mert ha ez nem lett volna a (>7-iki szempont, kérdem : hát mi volt? semmi egyéb, mint ez, mert a két dolog ugy hasonlít egymáshoz, ezen szempontból ítélve meg azokat, mint két tojás egymáshoz. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani. hogy megindult ezen ministerium nagy hetyke Ígéretekkel. (Ignz! Ugy van! balfelöl.) No hát ha azok az Ígéretek hstykék, — mi felett most a t. képviselő úrral vitatkozni nem akarok, — csak egy tanácsot adok neki. (Halljuk!) Méltóztassék retrospective mindazt vizsgálni, mit önök ezen egyezség helyébe tétetni kívántak és a kettő közt % paralellát meghúzni, hogy mik voltak a követeléseink, miket akkor felállítottunk és mikről igenis bizonyos mértékben letenni az ország érdekében szükségesnek tartottuk: s akkor, ha a mi Ígéreteink hetykék voltak: méltóztassék egy nyugodt perczben megítélni, hogy az önök által tett igeretek nem voltak-e még sokkal nagyobbak, hogy ne mondjam, még sokkal hetykébbek. (Élénk hosszan tartó helyeslés a középen.) Lónyay Menyhért gr.: A t. ház, nem fogja tőlem megtagadni az engedélyt, hogy azokra, a miket a t. pónzügyminister ur ellenem előhozott, néhány rövid szót mondjak. (Halljuk]) Szíves volt német nyelven Brestlhez intézett átiratomból ugyanazt szóról szóra felolvasni, a mit én magyar nyelven felolvastam, egy különbséggel, és azért bátor vagyok azon kérdést intézni a t. pénzügyminister úrhoz, hogy vajon a mii az 18 ö 7 : XII. törvényezikkre hivatkozva idéztem : benne van-e a német átiratban, s ha benne van, a mint máskép nem is lehet, akkor az én álláspontom helyes, melyen a minister ur által németül fölolvasott szöveg mit sem gyengít. Szokatlan eset adta magát az imént elő; először történik alkotmányos életünkben, és erre példát sehol alkotmányos országban nem tudok, hogy felolvastatnak egy ministeri tanács jegyzőkönyvéből egy minister szavai, a melyek természetöknél fogva bizalmasak, tehát nyilvánosság elé nem tartozhatnak, s így tagadom, hogy bármely minister is jogosítva volna az ily bizalmas okmányokkal visszaélni. Ezeknek nyilvánosság elé hozatala talán csak az esetben lehetne megengedve, ha az illető, kinek szavairól szó van, ebbe világosan beleegyezik. Nem magam miatt, hanem a jövő érdekében ez ellen tiltakozom; de ha a minister ur már ezt
