Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

418. országos ttlés június 22. 1878. 237 Ezen szigorú szavak engem, ki a bankbizottság nevében azon állítólagos monumentum felállítását ajánlom a t. háznak, megdöbbentettek volna: ha épen előadói kötelességemnél fogva nem lapoztam volna épen ezen napokban az 1867-iki kiegyezési tárgyalásra vonatkozó képviselőházi naplóban, és nem láttam volna, hogy a t. képviselő ur ezen szavakat ama napló lapjairól és pedig épen az ő általa képviselt^ kiegyezés ellen intézett beszédekből merítette. Elénk emlékezetemben vannak ama szavak, melyeket a hires salina kérdésnél, az akkori szélsőbalnak egy igen kiváló és jellemes féríia, akkor a magyar pénzügyministerhez intézett, ezt mondván: „Megírják Bécsben, a mit akarnak, a magyar minister felmegy Bécsbe, ós ha a magyar országgyűlés el nem fogadja, a mit ott megírnak: mindennek vége." {Igaz a széhó balon.) A helyeslés most is megvolt a szélső balon, a helyzet nagyon hasonlít az akkorihoz, a különbség csak az, hogy a ministeri szóken ma más férfiak ülnek, és a szélsőbal vezér-szónokainak szerepót ma más férfiak játszák, s a politikai és színpadi eszközöket mások alkalmazzák. [Tetszés, a jobboldalon.) A tárgyra nézve, ugy hiszem, kimerítettem azt, mit a vita ezen előrehaladt stádiumában mondani szükségesnek tartottam. Kénytelen vagyok most áttérni (Halljukl Hallj aki) egy rám nézve bizonyára nem kellemes, és a t házra nézve nem érdekes tárgyra, saját személyemre, habár nem is reflectálok minden személyes megtámadásra, mely ellenem intéztetett. Horánszky t. képviselőtársam azon nézetben van, hogy ón épen olyan mértékletlen vagyok az óvatosságban, mint a milyen mértékietlen és hazárd a monarchia másik fele iránti áldozatok hozatalában. Én azt hiszem, hogy ez nem egészen loyalis jellemzése az én politikámnak, illetőleg azon politikának, melyet a bankbizottság megbízásából képviselek. Mert ha igazat kell is adnom a t. képviselő urnák abban, hogy ón igen is mórtéken felül óvakodom az ország érdekeinek koczkára tételétől bármely kérdésben : (Mlentmondások a baloldalon.) nem tarthatnám meg e helyet, ha a koczkára tételt nem a magam, hanem az önök értelmében venném. Tehát óvatos vagyok ezek koczkára tételében; és nem tartózkodom kisebb áldozatokat hozni azon czélból, hogy az országot nagyobb önkéntelen áldozatoktól megkíméljem. De, hogy azt a másik fél iránti áldozatkészségnek lehessen tulajdonítani, azt elfogadnom nem szabad. Ha mértékletlenségről van szó, akkor talán szabad nekem hivatkozni, nemcsak ezen oldal, de az egész ház ítéletére: hol van nagyobb mértékletlenség, azon politikában-e, melyet mi követünk; vagy azon támadásban, melyet Horánszky t. képviselőtársam a fiatal convertiták , vallásos szenvedélyével a többség és a kormány ellen intézett. (Élénk tetszés jobb/elöl.) Bagályi t. képviselőtársam nem sok hízelgőt mondott a javaslatról, de ő ellene is szabad talán megjegyeznem, hogy az, a mit ő félelemnek nevez: talán csak számítás, talán csak óvatosság. Az óvatosság pedig, hogy mint ő szokta, röviden fejezem ki magamat, a bölcsesség anyja. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Ugyancsak Bagályi képviselő ur nem sok hízelgőt mondott a mai ifjúságról sem. E tekintetben nem akarok vitába bocsátkozni a felől, hogy mik voltak az ő gyermekkorának és az enyémnek tanulmányai ; elismerem, hogy a mai ifjúságnak kötelessége azon ifjúságot, melynek ő is tagja volt, erényeiben és hőstetteiben követni, ha arra szükség lesz: de viszont kötelessége okulni is azon ifjúság hibáiból: mert a hazáért nem elég meghallni, sokkal nehezebb azt békés munkában fentartani. (Helyeslés a jobboldalon) Azt mondotta a t. képviselő ur. és ez már nem épen az ő találmánya, hogy a kor romlik. A kor romlik azóta, mióta a senki által nem ismert, és csak a római költők fantásiájában élt aranykor megszűnt. És ha azt látom, hogy a kor folytonos decadentiája daczára az előttem levő kor még oly kiválóan elösmert és mindenki által tisztelt férfiakat volt képes szülni, mint a milyen az én t. képviselőtársam: akkor legyen szabad azt remélenem, hogy a mai nemzedék ő tőle nagyon távol állani a hazafiúi erényekben nem fog. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Egyébiránt, miután igen t. kép viselőtál sam épen akkor, mikor a legrosszabb dolgokat kezdette az ifjúságról mondani, kijelentette, hogy itt már nem az előadót érti: ón megköszönvén ezen kijelentését, én szintén áttérek egy másik támadásra, melyet ellenem mindjárt az első napon intéztek. Ugy hiszem, emlékében, és pedig élénk emlékében van a t. háznak az a szép jelenet, melylyel a minap Németh Albert t. képviselőtársunk e házat (Halljuk! Halljuk !) és e háznak örök időre szóló naplóját megajándékozta. Én nem szólok a t. képviselő ur beszédének azon részeiről, melyek az elnöknek a tárgyalási illem és a rend fentartására vonatkozó határkörébe tartoznak; (Helyeslés a jobboldalon) de igenis szükségesnek tartom egy egyenesen ellenem intézett személyes megtámadásra reflectálni (Halljuk!) A t. képviselő ur előadván egy érdekes történetet, melyben politikai programúiul neki egy chansonettet ajánlottak, azt monda, hogy ő nem választotta az azon chansonette által kijelölt utat, hanem azon másik útra ment, hol vész és küzdelemre, lehet halálra, és lehet örökös szegénységre lesz kárhoztatva; és azt mondja, ő inkább ezen