Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

234 413 országos ülés június 22. 1818. pedig a t. képviselő ur egyik nagyon mozgékony támogatója volt. {Igazi Ugy van] a középen. Mozgás és ellenmondás a baloldalon, közbeszólás : mi következik ebbőlf) Méltóztassanak a következtetéseket levonni, én is le fogom vonni a magam következtetéseit. Bebizonyította Ürményi t. képviselőtársam azt is, hogy ez immoralitás, valótlanságnak jellemezte a kormány politikájának azon stádiumait is, melyek pedig akkor t. képviselőtársamnak igen meleg támogatásában részesültek. En nem kívánok ezúttal ebből semmi következtetést levonni, esak azt akarom megjegyezni, hogy Ürményi képviselőtársam beszéde talán a késő megtérés feletti késő bánatérzetót keltette Pulszky képviselőtársamban, s a mellett egyszersmind alapos aggodalmamat arra nézve, hogy nemsokára talán az ő jelenlegi fúziójuknak erkölcsi értékét is valaki oly kedvezőtlenül fogja megítélni, mint a hogy megítélte Ürményi képviselő ur az első fusio értékét. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Nem tartozik a tárgyhoz). Hogy ez nem tartozik a tárgyhoz, magam is belátom és hogy ne vegyem a t. ház türelmét sokáig igénybe, ezen előleges megjegyzés után ál térek a tárgyra és azon ellenvetésekre, melyek a törvényjavaslat ellen tétettek. Ez ellenvetéseknek két fő csoportja van. Az egyik csoport vonatkozik azon anyagi teherre, amelyet ezen törvényjavaslat a bankügyi bizottság jelentése szerint az országra róni fog. A másik csoport vonatkozik azon jogi állásra, melyet a törvényjavaslat és a jelentés elfoglal. Az első csoportnak egyik legpraegnansabb érvét Bujanovics képviselő ur adta elő egy oly számításban, melyet ő sem akart ugyan egészen szigorúan komolyan venni, de amelyet, miután nemcsak a képviselőházban vették komolyan komoly férfiak, hanem e házon kivül a journalistika komoly közegei is komoly érv gyanánt említetlek, én is kénytelen vagyok komolyan tárgyalni. T. képviselőtársam azt mondja, hogy beszédemnek azon állítása, mely szerint az anyagi teher, a mely azon 400 ezer frtos 60 évi járulékban az országra hárul, 6 és fél milliót tesz : ez mathematikai igazság, ezt nem akarja kétségbe vonni ; hanem állit ennek ellenébe egy másik mathematikai igazságot, azt: hogy körülbelül ugyanezen időre tekintve egy hasonló járadék 96 milliót tesz a kamatok kamatjával. A t. képviselő ur azt mondja : ez is mathematikai igazság ós habár következtéseit nem akarja levonni, de legalább bebizonyítja azt, hogy nem 6 és fél millió az elvállalandó teher. Ezzel azt hiszem a t. képviselő ur nem bizonyított egyebet, mint azt, hogy ha egy mathematikai igazságot helytelenül alkalmazunk, helytelen következtetésekre jutunk. Én azt állítom, hogy ha két ember mindegyikének 2 forintot adok, miután kétszer kettő négy, az ón terhem négy forint. Erre a t. képviselő ur az én mathematikai igazságom eílen egy más mathematikai igazságot állit, s körülbelül azt mondja, hogy kétszer kettő ugyan négy, de kétszer tiz húsz. Most már ő nem kívánja ugyan, hogy én terhemet 20 forintnak tartsam ; de viszont én meg ismerjem el, hogy terhem nem is egészen négy forint. Ez okoskodás, kivált abban a komoly formában, a melyben mások felfogták, nagyon hasonlít ama bizonyos krajezár történetéhez, a melylyel az iskolákban foglalkoztunk. Ha Krisztus születése idejében egy krajezár tétetett volna le a takarékpénztárba kamatozás végett: az most már a kamatok kamatjaival együtt egy, billiókban is alig kifejezhető roppant összeggé nőtte volna ki magát. De nekem nincs is kifogásom az ellen, ha ezen theoriát elfogadni méltóztatnak; de ha méltóztatnak azon terhet, a melyet én 6 és fél millióban számítottam ki, 60 évre tőkésíteni: akkor méltóztassanak azon hátrányokat és azon damnum eessanst is, a melyet megemlítettem, a kamatok kamatjára emelni és oly horribilis összeget fognak kapni, a melylyel unokáink az ipari és gazdasági ezélokat sokkal inkább előmozdíthatnák, mint az önök által kiszámított összeggel. (Helyeslés a középen.) En, t. ház! azon argumentatió daczára, a melyet, ugy hiszem, helyesen jellemeztem, daczára a Somssich Pál t. képviselő ur által tett azon második kiszámításnak, a melyet a t. pénzügyminister ur — véleményem szerint — már refutált, ós daczára Lónyay Menyhért gróf t. képviselő ur azon állításának, a mely szerint csakugyan 24 millióról van szó : azt állítom, hogy csakugyan helyes első beszédemben tett számitásom, a mely szerint az anyagi teher, a mely ezen törvényjavaslatból az országra származik, 6 és fél millió, még pedig nem készpénzben egyszerre fizetendő, hanem ö'/o-al 60 óv alatt törlesztendő 6 ós fél millió adósságban van kifejezve. Sokkal fontosabb az érveknek azon második csoportj mely a törvényjavaslat ós a jelentós által elfoglalt jogi álláspontra vonatkozik. Somssich Pál t. képviselő ur, a jelentésnek e tekintetben egyik legszigorúbb kritikusa minden fejtegetést fölöslegessé tevő világos ellenmondást lát a jelentésben, mert a jogi álláspontot fentartani és feladni egyszerre nem lehet. Lónyay Menyhért gróf t. képviselő ur, kinek szavai bizonyára még a t. ház emlékezetében vannak, hasonló szigorúsággal nyilatkozik nem a jelentésről, hanem a törvényjavaslatról. Sőt Chorin t. képviselőtársam egyenesen azt mondja, hogy öntudatlanul is