Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-410

154 410. országol uiés június 18.1S58 Elnök: Mégis bátor vagyok a t. képviselő urat kérni, hogy egy velünk szövetségben álló államról oly kifejezésekkel méltóztassék szólni, melyeket a parlamentalismus tekintete bármely állam iránt megkövetel. (Helyeslé

s a jobboldalon és a középen. Nagy mozgás s ellentmondás a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: Bocsánatot kérek a t. elnök úrtól, hanem talán némi félreértés forog itt fenn a házszabályokra nézve. Én ugy tudom, a házszabályok szerint az elnök azt, a ki a tárgytól eltér, figyelmezteti, megrovást pedig akkor intéz, ha valaki a közerkölcsiség és illemmel meg nem egyező dolgot mond Azt hiszem, hogy én a tárgytól el nem tértem, s igy figyelmeztetésnek nincs helye ; megrovást pedig maga sem talált a t. elnök szükségesnek Ezt voltam bátor azon gyakori esetre, mely itt a félbeszakításoknál előfordul, megjegyezni. Elnök : Engedje meg a t képviselő ur és a t. ház, hogy először megjegyezzem azt, hogy — fájdalom, mert talán hiba — az én felszólalásaim nem oly gyakoriak mint azoknak lenni kellene. Ha megrovást intéztem volna a t. képviselő úrhoz, akkor a megrovásom elleni felszólalást visszautasítottam volna; mert a t képviselő urnák a megrovás elieu nem lehet szava ; de azon kímélet ós tiszteletnél fogva, melylyel a t. képviselő ur iránt viseltetem, ez alkalommal nem megrovást, hanem figyelmeztetést intéztem hozzá, melyet kérem, méltóztassék figyelemben tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: Bátor voltam felemlíteni t. ház, az előadó ur abbeli állítását, hogy Ausztria részéről is jóhiszemű jogi szempont forgott fenn ; lehetséges-e ez, azt én bővebben magyarázni nem akarom, de azt hiszem, hogy nemcsak jóhiszemű, de általában jogi álláspont Ausztria részéről itt egyáltalában nem létezhetik. Meglehet azonban, hogy van itt Ausztria részéről egy rejtett jogi álláspont, hanem ezt a t. előadó ur nem méltóztatott felhozni, sőt ezt Ausztria maga is ugy tudom, óvakodott nyilvánosan előhozni, de azért nézetein szerint van ilyen és ezen jogi álláspont az, hogy Ausztria azonkívül, hogy ránk tukmálja e fizetést, még azon jogi álláspontot is meg akarja állapitní. hogy a mit egyszer a közös osztrák birodalom, az absolut rendszer alatt levő Ausztria kötelezőleg decretált és megállapított, az érvényes most és annak meg kell állni Magyarországra nézve, kötelezni kell Magyarországot is, daczára azon alkotmányos intézkedéseknek, melyek azóta közbejöttek. És ez nem csekély adalék lesz azon megterheltetéshez, melyet ezen ügy Magyarországra nézve hozni fog. Hanem hát azt mondja az indokolás ós a t. . minister urnák érvelése is főképen e körül forgott, hogy hát engedni kellett, mert külómben nem jött volna létre a kiegyezés. Hát az nem jelent egyebet t. ház, mint azt, hogy nem Ausztriának, hanem épen nekünk van érdekünkben keresztülvinni minden áron ezen kiegyezést, hogy az, hogy Magyarországnak állott érdekében az, hogy ne legyen önálló bankja, hogy > Magyarországnak állott érdekében, hogy ne legyen külön vámterülete, hogy Magyarországnak állott érdekében, hogy a vámtarifa iparát tönkre tegye, hogy fogyasztási adóink Ausztria cassájába folyjanak, és hogy Magyarország mindezen előnyökben részesüljön, neki kell készpénzben megvenni 24 vagy akár 6 millió forinton ezen kiegyezést, nehogy megfossza magát azon haszontól, mely ezen kiegyezéstől várható. így áll a dolog az indokolások szerint. De a legnagyobb humbug az indokolásban, valamint a törvényszövegezésben az, hogy Magyarország jogi álláspontja salválva van, tökéletesen fel van tartva. Hiszen abból, hogy Magyarországnak joga tisztán áll, természetesen az következik, hogy ha nem tartozunk fizetni, hát nem is fogunk fizetni; de azt mondani, hogy Magyarországnak tökéletes joga van ezen követelését megtagadni, ós ebből azon következtetést kivonni, hogy hát fizessünk: ez valóságos absurdum. Miben áll itt a jog? Abban, hogy fizetni nem tartozunk, s ha mégis tizetünk, képzelhető ennél teljesebb jogfeladás? És legyen szíves nekem a t. minister ur vagy a t. előadó ur megmagyarázni, hogy mit csinálunk hát majd ezen fentartott joggal, mikor fogjuk érvényesíteni ? Talán akkor, mikor már kifizettük a tartozást, vagy talán utólagosan követeljük vissza Ausztriától, azon indokból, mivel a jogot akkor s akkor fentartottuk ? Ez nézetem szerint valóságos képtelenség. Nagy előnynek mondatik a jelentésben az, hogy hiszen mi nem a banknak leszünk adósai, hanem Ausztriának. Már hogy micsoda előny van abban, hogy mi az egyiknek fizetünk-e vagy a másiknak, azt én belátni nem tudom, sőt ha lehetne is különbség abban, hogy kinek fizetünk: én azt hiszem, hogy épen ellenkezőleg áll a dolog, inert ha arról lenne szó, hogy meneküljünk ezen tehertől, mégis csak könnyebb elbánni egy részvénytársulattal, mint Austriával És alkalmasint Austria is ugy calculál. hogy majd elbánik ő e társulattal, reducálja a tartozást, és akkor be fog következni még az is, ós pedig másodízben, hagyjuk majd magunkat ezen az utón lefőzetni, hogy Austria megmenekül ezen tehertől, a mint egyszer már is megmenekült a szelvényadó kivetése alkalmával, azt pedig, a mit mi változatlan rátában fizetünk, azt