Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-409

130 409. országos ülés június 17.1878. Valóságos Leonini alku ez, a mely világosan ! bebizonyítja a kormány és a parlament erélyte- , lensógét az ország jogainak megvédóséb en. (Élénk j helyeslés bal/elől) Csatár Zsigmond : Igaz! (Derültség.) Chorin Ferencz : Megvallom, hogy reeri- j minátiókba bocsátkozni nem szeretek ; de hiába, a törvényjavaslatnak indokolása kényszerít engem j erre, midőn áldozatokra hivja fel a nemzetet, j hogy a közgazdasági alku befejezhető legyen. Van-e valaki t. h az, a KI lelkiismeretesen az | ország színe előtt azt állíthatná, hogy a közgaz­dasági alku nem Ausztriának, hanem Magyaror- j szagnak válik előnyére, hogy az iparvámok fel- | emelése, az autonóm vámtarifa nem az osztrák I iparnak előnyeit biztosítja a magyar fogyasztók kárára s rovására? Van-e valaki, a ki tagad­hatná, hogy a fogyasztási adó alá eső czikkek díjtalan behozatala károsítja a magyar kincstár jövedelmeit, hogy a fogyasztási adók közössége megbénítja az ipar fejlődését? Hunyhatunk-e sze­met azon tény előtt, hogy a jelenleg óletbelépte­fendő osztrák-magyar banktervezet valóságos pa­ródiája annak, a mit a t. kormány eleinte ter- j vezett volt; hogy a banktervezet nem elé giti ki az ország hitelszükségleteit; hogy to- j vábbá azon körök kezében hagyja a bank ve- | zetósét, a melyek a legújabb időkig bizalmat- I lansággal és érzéketlenséggel viseltettek Magyar- | ország hitelérdekeinek fejlődése iránt? (ügy van! halfelöl.) Ezen alku befejezésére hivja fel a kor- | mány áldozatra a nemzetet, s kéri tőle, hogy a j törvényben világosan biztosított jogainak feláldo- j zásával a már is elviselhetetlenekké vált terheket ujabbakkal fokozza. A közgazdasági áldozatokat politikai indokok­kal igazolták, most pedig politikai és jogi áldó- I zatokat követelnek egy rósz közgazdasági alku befejezésére. Mert bármiként indokolja a bizottság több­ségének előadója a hozandó áldozatot: a tény i csak az, hogy a kormány és a bizottság azt j javasolják a háznak, hogy a törvényben világo­siin biztosított jogok ellenére egy ujabb terhet vállaljon magára, mi lényegileg nem egyéb, mint a jogi álláspont feladása, egy veszélyes praece­dens, mert az első lépést képezi arra, hogy a képviselőház segédkezet nyújt az 1867-iki XII. i.-czikkben biztosított jongrendnek megingatásá­hoz. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobbol­dalon.) T. ház! Ha visszatekintünk a lefolyt köz­gazdasági alku menetére, azon magatartásra, me­lyet az osztrák döntő körök irányunkban tanúsí­tottak, kik ugy mint 1848-ban, a törvénynek vég­rehajtását a monarchia elleni merényletnek hir­dették, akkor nem lehet kétségbe vonni, hogy a magyar kormány eljárása megingatta az alkot­mány valósága iránti hitet ben ós kün. (Ugy van ! Ugy van ! .a baloldalon.) És ezen eljárás eredmé* nye már is abban mutatkozik, hogy az osztrák döntő körök ritka egyhangúsággal támadást in­téznek az 1867-iki t.-czikk azon határozatai el­len, melyek közgazdasági téren a nemzet önren­delkezési jogát fentaríották és biztosították. Mi is tudtuk azt t. ház, hogy a nemzet köz­gazdasági érdekeinek biztosítása, küzdelmek és szivós kitartás nélkül elérhető nem lesz, és azért akartuk a közgazdasági kérdések tárgyalását nor­mális időkre halasztani; de tudtuk viszont azt is, hogy az ország politikai függetlensége kellő köz­gazdasági alap hiányában biztosítottnak nem te­kinthető. Tudtuk, hogy az ország nem képes egye­nes adóiból és állami egyedáruságaiból fedezni egy önálló állam költségeit; tudtuk, hogy ezen po­litika folytatása elébb-utóbb tönkre teszi az or­szágot és a nemzetet, mert azoktól lehetetlen fel­adat teljesítését követeli. (Ugy van ! Ugy van\ a baloldalon.) Önök, tisztelt uraim, a jelen törvények el­fogadásával igaz, kikerülhetik a küzdelmet; de az ország tiz éven át küzdeni fog azon bajokkal, melyek ezen közgazdasági alku eredményét képe­zik. (Ugy van\ a baloldalon.) Es ha ezen bajok mellett szemügyre vesszük azon politikai lehan­goltságot, azon reménytelenséget, mely erőt vesz a nemzeten, mely mindig az elvek feladásának szokott következménye lenni, s ha megfontoljuk, hogy mi, a nemzet elé lépve nem nyújthatunk annak semmit felemelt terheken kivül, nem mond­hatjuk, hogy a nemzet egyetlen vágya, egyetlen aspiratiója, egyetlen egy jogosult óhaja teljesült: akkor nagyon tartok attól, hogy a nemzetben az alkotmányosság valósága iránti hit előbb-utóbb meg fog rendülni, mely hit és bizalom fő, talán egyedüli biztositékát képezi alkotmányának, (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon) A t. előadó ur utalt azon tényre, hogy van­nak esetek, midőn a magánéletben a jognak ki­vívása rendkívül nagy fáradsággal, rendkívül nagy költségekkel jár, melyek meghaladják a jog kiví­vása által elért eredmény értéket; utalt továbbá arra, hogy ezen elv a nemzetközi viszonyokra alkalmazva még sokkal élesebben kidomborodik, s gyakran tanácsossá teszi a küzdelem kikerülé­sét még jogi áldozat árán is. Bocsánatot kérek, de ezzel a t előadó ur, anélkül, hogy akarta volna, a jogról való lemondás theoriáját ajánlta a háznak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az ón meg­győződésem szerint csak a jogról való küzdelem tartja fenn a nemzet életképességét, s nemzet, mely visszariad a küzdelemtől, s hogy azt kike­rülje inkább lemond a jogáról; politikai sza­badságát sokáig fentartani képes nem lesz. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom