Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-409
130 409. országos ülés június 17.1878. Valóságos Leonini alku ez, a mely világosan ! bebizonyítja a kormány és a parlament erélyte- , lensógét az ország jogainak megvédóséb en. (Élénk j helyeslés bal/elől) Csatár Zsigmond : Igaz! (Derültség.) Chorin Ferencz : Megvallom, hogy reeri- j minátiókba bocsátkozni nem szeretek ; de hiába, a törvényjavaslatnak indokolása kényszerít engem j erre, midőn áldozatokra hivja fel a nemzetet, j hogy a közgazdasági alku befejezhető legyen. Van-e valaki t. h az, a KI lelkiismeretesen az | ország színe előtt azt állíthatná, hogy a közgazdasági alku nem Ausztriának, hanem Magyaror- j szagnak válik előnyére, hogy az iparvámok fel- | emelése, az autonóm vámtarifa nem az osztrák I iparnak előnyeit biztosítja a magyar fogyasztók kárára s rovására? Van-e valaki, a ki tagadhatná, hogy a fogyasztási adó alá eső czikkek díjtalan behozatala károsítja a magyar kincstár jövedelmeit, hogy a fogyasztási adók közössége megbénítja az ipar fejlődését? Hunyhatunk-e szemet azon tény előtt, hogy a jelenleg óletbeléptefendő osztrák-magyar banktervezet valóságos paródiája annak, a mit a t. kormány eleinte ter- j vezett volt; hogy a banktervezet nem elé giti ki az ország hitelszükségleteit; hogy to- j vábbá azon körök kezében hagyja a bank ve- | zetósét, a melyek a legújabb időkig bizalmat- I lansággal és érzéketlenséggel viseltettek Magyar- | ország hitelérdekeinek fejlődése iránt? (ügy van! halfelöl.) Ezen alku befejezésére hivja fel a kor- | mány áldozatra a nemzetet, s kéri tőle, hogy a j törvényben világosan biztosított jogainak feláldo- j zásával a már is elviselhetetlenekké vált terheket ujabbakkal fokozza. A közgazdasági áldozatokat politikai indokokkal igazolták, most pedig politikai és jogi áldó- I zatokat követelnek egy rósz közgazdasági alku befejezésére. Mert bármiként indokolja a bizottság többségének előadója a hozandó áldozatot: a tény i csak az, hogy a kormány és a bizottság azt j javasolják a háznak, hogy a törvényben világosiin biztosított jogok ellenére egy ujabb terhet vállaljon magára, mi lényegileg nem egyéb, mint a jogi álláspont feladása, egy veszélyes praecedens, mert az első lépést képezi arra, hogy a képviselőház segédkezet nyújt az 1867-iki XII. i.-czikkben biztosított jongrendnek megingatásához. (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) T. ház! Ha visszatekintünk a lefolyt közgazdasági alku menetére, azon magatartásra, melyet az osztrák döntő körök irányunkban tanúsítottak, kik ugy mint 1848-ban, a törvénynek végrehajtását a monarchia elleni merényletnek hirdették, akkor nem lehet kétségbe vonni, hogy a magyar kormány eljárása megingatta az alkotmány valósága iránti hitet ben ós kün. (Ugy van ! Ugy van ! .a baloldalon.) És ezen eljárás eredmé* nye már is abban mutatkozik, hogy az osztrák döntő körök ritka egyhangúsággal támadást intéznek az 1867-iki t.-czikk azon határozatai ellen, melyek közgazdasági téren a nemzet önrendelkezési jogát fentaríották és biztosították. Mi is tudtuk azt t. ház, hogy a nemzet közgazdasági érdekeinek biztosítása, küzdelmek és szivós kitartás nélkül elérhető nem lesz, és azért akartuk a közgazdasági kérdések tárgyalását normális időkre halasztani; de tudtuk viszont azt is, hogy az ország politikai függetlensége kellő közgazdasági alap hiányában biztosítottnak nem tekinthető. Tudtuk, hogy az ország nem képes egyenes adóiból és állami egyedáruságaiból fedezni egy önálló állam költségeit; tudtuk, hogy ezen politika folytatása elébb-utóbb tönkre teszi az országot és a nemzetet, mert azoktól lehetetlen feladat teljesítését követeli. (Ugy van ! Ugy van\ a baloldalon.) Önök, tisztelt uraim, a jelen törvények elfogadásával igaz, kikerülhetik a küzdelmet; de az ország tiz éven át küzdeni fog azon bajokkal, melyek ezen közgazdasági alku eredményét képezik. (Ugy van\ a baloldalon.) Es ha ezen bajok mellett szemügyre vesszük azon politikai lehangoltságot, azon reménytelenséget, mely erőt vesz a nemzeten, mely mindig az elvek feladásának szokott következménye lenni, s ha megfontoljuk, hogy mi, a nemzet elé lépve nem nyújthatunk annak semmit felemelt terheken kivül, nem mondhatjuk, hogy a nemzet egyetlen vágya, egyetlen aspiratiója, egyetlen egy jogosult óhaja teljesült: akkor nagyon tartok attól, hogy a nemzetben az alkotmányosság valósága iránti hit előbb-utóbb meg fog rendülni, mely hit és bizalom fő, talán egyedüli biztositékát képezi alkotmányának, (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon) A t. előadó ur utalt azon tényre, hogy vannak esetek, midőn a magánéletben a jognak kivívása rendkívül nagy fáradsággal, rendkívül nagy költségekkel jár, melyek meghaladják a jog kivívása által elért eredmény értéket; utalt továbbá arra, hogy ezen elv a nemzetközi viszonyokra alkalmazva még sokkal élesebben kidomborodik, s gyakran tanácsossá teszi a küzdelem kikerülését még jogi áldozat árán is. Bocsánatot kérek, de ezzel a t előadó ur, anélkül, hogy akarta volna, a jogról való lemondás theoriáját ajánlta a háznak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az ón meggyőződésem szerint csak a jogról való küzdelem tartja fenn a nemzet életképességét, s nemzet, mely visszariad a küzdelemtől, s hogy azt kikerülje inkább lemond a jogáról; politikai szabadságát sokáig fentartani képes nem lesz. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon)
