Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-409
128 409 országos ülés június I7.1878. Hogy felelhessünk, mindenekelőtt a vállalandó teher nagyságát kellene számokban kifejtenünk. E kérdést a jelentés csak mellesleg érinti meg, s ép ezért tán nem felesleges azt néhány szóval részleteznem. A javaslat szerint az ország a 80 millió írt adósság törlesztéséhez 10 évig a bankjövedelemből reá eső részszel, azontúl pedig 50 évig a törlesztetlenül maradó összeg 30°j 0-ának egy ötvened részével, mint kamattalau évi járadékkal fogna járulni. Ha az egyszerűbb számítás okáért a változó bankjövedelemtől eltekintünk és ugy vesszük fel, mintha a 80 millió 30°| 0 tevő 24 milliót hatvan egyenlő kamattalan részletre felosztva hatvan óv alatt fognók fizetni, ugy a számítás alapját egy 60 évi 400 000 frt változatlan évi járadék képezi. Ezen óv járadéknak tőke értéke — 6 °|„ tőkét véve fel, a mi állami kölcsöneink jelenlegi kamatlába mellett tán szerény számítás — a mai pillanatban 6 464,570 frt 80 krt, tehát nem egészen 6.500,000 frt tesz. Vagyis más szóval, ez ország oly terhet vállal, mintha egy 6 százalékos 60 év alatt törlesztendő 6 és fél milliónyi kölcsönt vállalna magára. Ez a 6.500,000 frt tehát tőkében megközelítőleg kifejezve azon teher, melyet magunkra vállalnánk, s a mely az ajánlott megoldás visszautasitásának hátrányaival szemben a mérlegbe esik. Ezen összehasonlításnál egyáltalán nem szándékozom a politikai térre menve, a kiegyezés meghiúsulásának politikai veszélyeiről szólni. Nem akarok egy félig tán már elintézett vitát itt megújítani, annál kevésbé, mert más ízben — a bankügyi tárgyalás alatt — úgyis kifejezést adtam már azon meggyőződésemnek, hogy a monarchia másik államával való kiegyezés politikai jelentőségénél fogva is megérdemel bizonyos áldozatokat. — Eziíttal tehát csakis az anyagi érdekek terén akarok maradni, s itt is csak egyetlen jelentékeny tényre rámutatni. Mindnyájan ismerjük t ház azon nagy feladatokat, melyek legközelebb az ország pénzügyministerére várnak nemcsak államháztartásunk hiányainak fedezésében, de különösen a 150 milliós függő adósságnak a jövő év végéig befejezendő conversiójára szükséges nagy pénzügyi müveletekben. Ha a t. háznak bármely elfogulatlan tagja figyelmére méltatja e müveletek természetét és a hatást, melyet a kiegyezés meghiúsulta vagy létrejötte közvetlenül és közvetve a magyar aranyjáradék elhelyezésére és árára elkerülhetlenül gyakorolni fog: ugy nem zárkózhatik el azon meggyőződés elől, hogy csak pusztán ezen müveletek kedvezőbb végrehajtásánál az áldozatul hozott 6 l / 2 milliónak legnagyobb része úgyszólván, készpénzben fog az országnak megtérülni. Ha ezenkívül aztán egy pillantást vetnénk azon folytonos és kézzelfogható veszteségekre, melyek az ország pénzügyeit egyéb ágaiban állauI dóan sújtják, ha kitekintenénk az ország gazdasági életének tág mezejére és mérlegelnők azon ezernyi apróbb, nagyobb károkat, melyeket az el nem intézett politikai és gazdasági viszály az ország polgárainak napról-napra okoz; ós ha megkisértenők mind e veszteségek számláját csak egy évre is megközelítőleg összeállítani : azon meggyőződésre kellene jutnunk, hogy a javaslat elfogadása által a két rósz közül a sokkal kisebbet választjuk, ós hogy az ország érdeke parancsolólag követeli tőlünk e szükséges áldozat meghozatalát. Nem hiszem t. ház, hogy túlzásba estem volna akár az elhárítandó bajok nagyítása, akár a hozandó áldozat kicsinylóse által. Magam is teljes mértékben érzem ez áldozat súlyát, de sőt érzem azt is, hogy ez áldozatot nem összegének nagysága, de a nemzet jogérzetébe ütköző volta teszi súlyossá, (Ugy vaui haljelöl.) ugy, hogy e házban nincs senki, kinek ne magasabb érdekek által parancsolt erkölcsi öulegyőzésébe kerülne annak elfogadása. Ámde t. ház, a nagy nemzeti érdekek, melyek koczkán forognak, eléggé igazolják azt, ha e nemzetközi vitában is igyekezünk oly álláspontra állani, a minőre a magánéletben sokszor kénytelenek állani oly felek, kiket igazságtalan perrel támadnak meg. A kereset lehet egészen alaptalan, de a per a megtámadottnak idejét, erejét, nyugalmát és munkaképességét veszi el, ugy, hogy a per távoli megnyerésénél is kedvezőbb esély reá nézve egy olcsó egyesség, (Helyeslés a középen.) kivált ha még ellenfelét nem is roszhiszemüséggel, hanem csak téves felfogással szabad vádolnia, s így a küzdelemnek végletekig vitelére erkölcsileg provocálva nincsen. Tán még igazoltabb ily álláspont elfoglalása egy nemzetek közt folyó perben, mely tovább eltarthat, nagyobb érdekeket koczkáztathat, melynek nines bírája, ki igazságot adjon és perköltséget Ítéljen. Tudom, hogy a t. ház tagjai, kik, mint az eddigi tárgyalásokból meggyőződhettünk, a kiegyezést egészében rosznak, meghiúsulását megkötésénél kisebb bajnak tartják, ós a kik csekélylik a per folytatásának veszélyeit : azok nem fogják amaz álláspontot elfogadni. De viszont azok, kik közé magam is tartozom, kik meg vannak győződve arról, hogy a kiegyezés egyes részeinek hátrányai, más részeinek előnyeiben bizonyos fokig ellensulyozvák, hogy ez egyesség meghiúsulta anyagi károkon kívül veszélyes politikai bonyodalmakat hoz az országra és monarchiára: létrejötte ellenben megadja az országnak az időt és nyugalmat a hasznos gazdasági munka újra felvételére és politikai organisatiója folytatására, a kik megvannak győződve arról, hogy bárminők legyenek is a külviszonyok legközelebbi fordulatai, a monarchia azokban teljes erejét és
