Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-407
407 országos ülés Jnntus 14. 1878. 115 mi által az alapítvány betűjének elég tétetik ugyan, de a magyar szellem a hadseregben ezután semmiképen nem emeltetik. Azt igenis tapasztaljuk, hogy a ministerelnök ur beszédeiben itt a házban magyar nemzeti politikát üz; azonban mikor a tényekre kerülne a sor, mikor azt keressük, hogy hol érvényesiti a magyar nemzeti politikát és hol gyakorolja a magyar nemzet érdebében befolyását, akkor vajmi kevéssel találkozunk az ő működésében. S ezért, mert hiányzik az ő politikájában nem a szavakban, de a tényekben a nemzeti politika, — a mint ezt sajnosán tapasztaltuk a keleti kérdésben : azért sem viseltethetem bizalommal iránta s nem adhatom szavazatomat a költségvetésre. S hogy végezzem beszédemet, van még egy pont, mely miatt nem viseltethetem bizalommal a kormány iránt. Az igen t. ministerelnök ur — s erről mindnyájan megvagyunk győződve vele együtt — a közigazgatási reformban kereste és keresi Magyarország t sok bajának, pénzügyi bajainak is orvoslását. 0 e téren megpróbálkozott. Első ténye belügy mini sterségének volt a megyék reformja. Megszavazta azt a t. ház, de nincs köszönet benne, sem az ő politikájában, sem a ház szavazatában. Nekem e tekintetben eltérő véleményem van az ő politikájától. Nem terjeszkedem ki e tárgyra, mert nem tartozik ide, de megvallom vogy sem múltja, sem előtte ismert nézetei nem adják meg a bizalmat aziránt, hogy ha ő vezeti a közigazgatási reformot: abban Magyarország üdvét lássam megvalósítva. Igen is azt hiszem, hogy a központ erejét az ő reformja erősíteni fogja. Ezt nem is gáncsolom; de attól félek, hogy a szabadság követelményeinek az ő reformja nem fog eleget tenni. Ezen indokoknál fogva én Tisza Kálmán igen t ministerelnök ur személye iránt bizalommal nem viseltethetem, az ő politikáját el nem fogadom, az ő kezeiben a kormányt nyugodni helyesnek nem láthatom s ennélfogva a költségvetést meg nem szavazom. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminisíer: Én t. ház, sohasem tartottam helyesnek azon szokást, mely szerint a költségvetési törvénynek, mely nem egyéb, mint a ház által megállapitott költségvetésnek foglalatja, megszavazása a bizalmi kérdés szempontjából Ítéltetik meg. Nem tartottam helyesnek azért, mert más parlamentek szokásához képest is ezen törvényjavaslatnak elfogadását tisztán a költségvetés tárgyalásának következményeként tekintettem mindig, s azt tartottam, hogy az ellenzéknek a bizalmi kérdés fölvetésére elég tere ós alkalma van más kérdéseknél, hol ezt megteheti a nélkül, hogy mint itt történnék, a költségvetésnek esetleges megtagadása által megtagadtatnának oly állami kiadások és oly állami szükségletek is, melyek nem valamely kormányhoz, nem személyekhez vannak kötve. De én is, mint igen t. barátom Banhidy Béla báró, ezen praxisnak hódolok; beismerem, hogy ezen praxis parlamentáris életünknek legelejétől fogva bevette magát szokásaink közé, és így elfogadom azt, a mit elvileg helyesnek soha sem tartottam, hogy a költségvetési törvénynek, vagyis az apropriatiónak megszavazása bizalmi kérdés legyen. S ha az ellenzéktől, mely megszavazta a költségvetést, most azt hallom, hogy az apropriatiót megtagadja: ezt az eddig követett eljárás következményeként a magam részéről szintén jogosultnak tartom, s ezért nem is vitázom erről egy cseppet sem, sőt köszönetemet fejezem ki Banhidy Bélának és Irányi igen t. képviselőtársamnak, a kik ezen bizalmi kérdés szempontjából bírálván meg a költségvetést, az egyedüli helyes álláspontot foglalták el, a mely nem csak a költségvetésnél folytatott tárgyalások mai stádiumának felel meg. hanem egyátalában helyes, hogy tudniillik igen rövid kijelentésre szorítkozván, tartózkodtak attól, hogy a már lezajlott költségvetési vitát újra fölidézzék. És miután ők, kiknek — ismétlem — ezért teljes elismeréssel tartozom, ezen követésre méltó példát tűzték elém, azt a magam részéről is követni akarom, s egyszerűen csak azt constatálom, hogy azokat, miket e költségvetésre vonatkozólag elmondani szükségesnek tartottam, elmondottam már márcziusban vagy áprilisban, midőn a költségvetést átalánosságban tárgyaltuk. Rámutattam akkor arra, hogy van és hogy mily mérvben van ebben a költségvetésben határozott haladás. Mindezt nem ismétlem, hanem utalok azokra, miket akkor elmondottam. Most csak azt akarom pár szóval röviden felemlíteni, hogy e költségvetés mérlege nagyobb hiányt mutat fel, mint az, melyet a kormány eredeti előterjesztése magában foglalt. Ennek az oka az, hogy fel lettek véve ezen előttünk íekvő javaslatba azon tételek, melyek a ház által utólag szavaztattak meg; hogy fel lett véve az ezen évi deficitre szüséges kamat. Ez utóbbi azonban még nem tette lényegesen nagyobbra a hiányt, hanem növelte főleg az, hogy a közösügyi költségvetés megszavazásánál a vámbevételek leszállittattak olyan niveaura, melyre két oknál fogva le kellett szállíttatniuk. Egyik ok az, hogy a vámemelés czéljából tervezett finánezvámok 1878-ban nem léptethettek életbe; a másik az, hogy a múlt évek tapasztalati adatai azt mutatták, hogy a vámbevételek nettó resultátuma a restitutióknak igen nagy összege miatt sokkal kisebb az előirányzatnál. Ezen két ok következtében 6—7 millióval leszállittatván a vámjövedelmek, a végbilance enynyivel romlott. Hozzájött, hogy azon jövedelmek, melyeket én teljes jogosultsággal felvettem a költségvetési előirányzatba, mert hittem, hogy már ezen évben be fognak folyni, időközben a kellő lő*
