Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-384

82 384. országos ülés május 1. 1878. Iában ne fizessünk. A mostani administrationális rendszer megköveteli a hivatalnokoktól a jó rend érdekében, hogy ne per excerpta foglalkozzanak a közigaztással, hanem állandóan, folyton vezessék a közigazgatást; egyátalában tapasztaltam én azt magam magamon is, hogy mennyire nehéz és sokszor alkalmatlanságot okoz a jelen közigazgatási eljárás az által, hogy folytonosan nem tanulmányozva és részt nem véve ezen ügyek elintézésében, mennyi oly kérdés vettetik fel, melyek következtében az ügyek elintézése nem nyert gyorsítást, hanem nehezíttetett. Így van ez a hivatalnokoknál is, hogy azon hivatalnokok, kiknek folytonosan és állandóan ezen ügyek vezetésével kellene bajlódniok : havonként egyszer a közigazgatási gyűlésen, vagy néha akkor sem jelennek meg, és csak ugy hozzávetőleg szólnak a dologhoz. Ezek mind oly körülmények, melyek következtében most már a külön főispáni és külön alispáni hivatalok működése tökéletesen fölöslegessé vált; és mégis, a mint azt a most felolvasott költségvetésből kiveszem, 250,000 írt vétetett fel a főispánok ós fővárosi főpolgármesteri hivatalra. Én tehát kérném a t. ministerelnök és egyszersmind belügyminister urat, mint a közigazgatási törvény tárgyalásakor is mondottam, hogy, miután ezen törvény állandósággal nem fog bírni, a várt eredményeket nem fogja meghozni, hanem csak nehezíteni fogja a közigazgatást: valahára méltóztassék, nem tétovázva és nem habozva világosan kimondani, hogy autonomikus vagy centralisükus irányban akarja a közigazgatást rendezni. De igy a külön főispáni és külön alispáni rendszer fentartása először tetemes költséggel jár, másrészről pedig az eredmény olyan, — a belügyminister ur dicséretére ugyan elmondhatom, hogy ő elég erélyesen megköveteli, hogy a dolgok jól vezettessenek, — hogy még sem érjük el a kivánt czélt. Felkérem tehát a belügyminister, urat, méltóztassék — ha most nem lehet, a legközelebbi országgyűlés képviselőháza elé ez ügyben egy törvényjavaslatot benyújtani, mert a jelenlegi összekevert rendszer mellett az adrninistratió szenved és ha igy haladnak a dolgok, soha sem fogjuk — a mint az ország többsége kívánja, — az autonomikus kormányrendszert elérni, sem azt, hogy a megyéknek külön pénztáraik legyenek. Most a kormány által kinevezett közegek befolyása igen nagy, e közegek befolyást gyakorolnak a megyéknél oly ügyekre is, a melyek néha csak helyi dolgok, tehát tisztán csak az autonómia körébe tartoznak, s mondhatni nagyobb befolyást gyakorolnak, mint az autonomikus választott tisztviselők. Én az ily zavart állapotok fenntartását nem tartom helyesnek, s ismételve kérem a minister urat, ne halaszsza az időt, hanem egyszerűen mondja ki, hogy az autonomikus vagy a központi közigazgatási kormány-rendszert kivánja-e alkalmazni. Elnök: A képviselő ur elébb szólott a kérdéshez, mintsem a fejezet felolvastatott volna. Beőthy Algernon jegyző (olvassa): Főispánok és a budapesti főpolgármester fizetései 245,000 fit Összesen 245,000 frt Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Én csak pár szóval kívánok renectálni azokra, a miket a t. képviselő ur mondott. Egyik az, — hogy a mennyire ón tudom, pedig meglehetős figyelemmel (igyekeztem kisérni a közigazgatási bizottságok működését, - - nem fogadhatom el azon állítását, mintha a közigazgatási bizottságok, melyek egyébiránt már megalakulásukkor elég szerencsétlenek voltak az ő nem tetszésével találkozni, egyátalában az administratió érdekében előlépési és javítást nem eszközölnének. Minden intézménynek, hogy tartósan érvényesítse magát, huzamosabb időre van szüksége egyfelől, másfelől pedig minden törvény, melyet ember alkotott : megkívánhatja, hogy némelyekben változtatás és módosítás tétessék rajta De ismételve merem, és pedig adatokra hivatkozva, állítani, hogy előhaladást és különösen a működésben való nagyobb összhangzást sikerült előidézni. Ezt mellékesen megjegyezvén, a mi azt illeti, hogy az autonómiának a centrálisadéval való összekeverése forogna fenn a főispáni és az alispáni hivatal által, ezzel ne engem vádoljon a t. képviselő ur, inert ezen intézményeket nem én teremtettem, amennyiben századok óta volt főispán és alispán. Megkívánom még jegyezni azt is, hogy midőn az administratió tekintetében sokkal kevésbé előrehaladott korban is, egészen más viszonyok közt, a legszélesebb autonómia mellett, hajdan is a magyar törvényhozás szükségesnek tartotta, hogy mégis legyen a kormánynak egy-egy megyében egy orgánuma: akkor én részemről nem vállalkozhatom azon reformra, hogy akár most, akár a jövő ülésszakban azt ajánljam a t. képviselőháznak, hogy mondjunk le a központi kormánynak ezen egy orgánumáról is, a főispánról, ki az állam eszméjének a megyékben képviselője. Hogy a főispánok helyzetére nézve kell változtatásnak történnie, főleg tekintettel a főrendiházra, ezt beismerem; de hogy a kormány ezen egyetlen orgánumára kiadott 250,000 frt kidobott, haszontalan és fölösleges költség volna : azt nem ismerem el, s kérem a t. házat, méltóztassék ezen össze.get megszavazni. (Helyeslés a középen.) Kerkapoly Károly: Én csak pár rövid szóba foglalt kérés kifejezése czéljából tartom szükségesnek e pontnál a felszólalást, épen az után, a mit a t, ministerelnök úrtól most hallani szerencsés voltam.