Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-384

78 384. országos ülés május 1.1878 vetni el, azt tartom egyátalában nem olyasmi, a mit megengedni kellene vagy lehetne. (Helyeslés

). fis még hozzáteszem, én — a ki minden felekezet jogait tiszteletben tartom, és a ki a vallásosságot részemről igen nagyra becsülöm — azon véleményemet, hogy épen maga a vallásosság szempontja azt követeli, hogy a vallás czége politikai üzelmekkel kapcsolatba no hozassék. {Helyedéi..) A mi a másodikat, a statarialis rendeleteknek szószékből való kihirdetését illeti: én őszintén megvallom, nem emlékszem, hogy ujabban e tekintetben valami intézkedés történt volna, de végére fogok járni, miben áll a dolog. Nézetem különben az, hogy nálunk Magyarországon szószékből kihirdetni nem most, de mióta Magyarországon megyei és alkotmányos élet van, igen sok rendeletet szoktak, (Fölkiáltás a középen: Ugy van! A statáriumot is mindig!) és egyről mindenesetre intézkedni kell, és ez az. hogyha valahol ezen rendkívüli eszközhöz szükséges folyamodni : a népnek, mely esetleg ez által érintetik, megadassák minden mód arra, hogy ezt megtudhassa, róla értesülést, felvilágosítást vehessen. Hiszen az országgyűlési választási ügyek sem egyházi dolgok, — és hozhatnék fel száz mást, — de azért a törvényben egyenesen ki van mondva, hogy ez ügyekre a szószékből való kihirdetésnek van helye. (Helyeslés.) Áttérek most a t. képviselő ur által felhozott utóbbi rendeletre. Én abban a t. képviselő úrral tökélesen egyet értek, hogy a kormánynak nincs joga egy felekezetet arra kötelezni, hogy egy más felekezet ünnepét megtartsa, sőt ha oly törvényhozási actusról volna szó, mely ezt involválná: még azt sem pártolnám. De biztosithatom róla a t. képviselő urat, hogy a kormánynak szándoka nem is ez volt. Az indok felmerült abból, hogy többfelől jelenttetett az országnak nem magyar ajkúak által lakott, vidékeiről, hogy egy helyt a lakosság, más helyt a magyar állameszmét képviselő hatóság óhajtotta, hogy a szent István ünnepe, mint magyar nemzeti vagy állami ünnep, megünnepeltessék, s néhány helyen azt a választ nyerték, hogy: „nem ünnepeljük meg. nem azért mert nem vagyunk azon a valláson, hanem mivel az csak a magyar fajnak ünnepe, s mi sem ismerjük el, hogy az lehessen másnak is ünnepe mint tisztán a magyar fajé." Én azt gondolom, hogy ez a felfogás olyan, melylyel szembe lépni helyén van; inert ha szent István ünnepe a magyar állam ünnepének tekintetik, akkor az nem tehet különbséget, hogy ezen magyar állam alatt valója a magyar, vagy valamely más fajhoz tartozik, mert a magyar államnak polgára. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a kormánynak nincs joga nemzeti ünnepet decretálni, s hogy ezt csak a törvény teheti, Hogy a kormánynak nincs joga nemzeti ünnepet decretálni, abban a t. képviselő úrral tökéletesen egyetértek. De mindenütt, hol lassan fejlődött alkotmányos élet van : bizonyos dolgokat — épen ugy Angliában mint Magyarországon — decretált az élet, s az tette azokat törvénynyé. S már abban nem fogja a t. képviselő ur állításomat kétségbe vonni, hogy a szent István napja Magyarországon csakugyan mint magyar nemzeti ünnep tekintetik, igen hosszú idők, évtizedek, talán századok óta. Ezen az alapon hitte a kormány, hogy azt nem ismerheti el, hogy ez ünnep megtartását meglehessen tagadni a miatt, hogy ez nem a magyar állam, hanem kizárólag csak a magyar faj ünnepe, mert e különbséget állami szempontból egyátalában nem tartja felállithatónak. Egyébiránt hozzáteszem, hogy én is értesülvén arról, hogy ezen rendelet nem így magyaráztatik, hogy ezen rendeletet sok helyesen ugy értelmeztetik, mintha azt czélozná, hogy egyik felekezetnek ünnepét a másik felekezet híveire nézve kényszeritőleg megünneplendővé tegye: már napok előtt értekeztem róla, a t. vallás és közoktatási minister úrral, hogy ezen rendelet czólzata ez irányban megmagyarázandó ugy. a mint most bátor voltam fölhozni, azaz, hogy szent István ünnepe megtartását ott, a hol ez kivan tátik, azon az okon, mert az illető nem a magyar fajhoz tartozik, azon az okon, mert az az ünnep csak a magyar faj ünnepe, megtagadni nem lehet. En azt gondolom, hogy ha a dolog így megmagyaráztatik, nem lehet többé még csak látszata sem annak, mintha az egyik felekezet a másik felekezet ünnepének megtartására szoríttatnék. \ Még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy azt, hogy Magyarországon szent István ünnepe csakugyan másként tekintetik, mint másutt és nem ugy, mint tisztán egyik felekezet ünnepe: mutatja az, hogy míg ezen nap másutt a katholikus világban nem szokott semmi rendkívüli ceremóniákkal járni, Magyarországon — mint mindnyájan tudjuk — az ország minden részeiből ide a fővárosba is minden felekezeti különbség nélkül jönnek össze az emberek ezen napnak megünneplésére. En tehát ismétlem, és megnyugtathatom talán iránta a t. képviselő urat, hogy itt oly szándék, hogy egyik felekezet a másik felekezet ünnepének megtartására szorittassék, fen nem forgott, s minthogy eziránt félreértések támadtak ; a kormány által meg fog magyaráztatni, hogy ez akkor sem czéloztatott és most sem czéloztatik. [Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem tagadhatom, hogy Irányi t. barátom szolgálatot tett magának a kormánynak és az ügynek is, hogy a kérdést felhozta ez alkalommal, midőn e ház-