Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-383

62 388 országos Illés áprii 30 1876. hogy ipari szakoktatásunk a szó legszorosabb értelmében sincsen. Én igen jól ismerem azon egyes mozzanatokat, a melyek a ministeri jelentésben —- illetőleg indokolásban — felsorolva vannak; de azokat alig lehet tekintetbe venni ahoz képest, a minek e téren már régen történnie kellett volna. Ha iparunk annyira hanyatlik, ennek számos mindenféle okai vannak és ezen okoknak elősorolásában a „laissez fairé, laissez passér" emberei igen jártasak. De én ezen okoknak legfontosabbikát abban keresem, hogy az ipari képzettség fejlesztésére nem történt elég, nem történt ugy szólván semmi tiz hosszú év alatt. Az ipari nevelés hiánya annak, ha nem is egyedüli, de mégis mindenesetre fő oka, hogy iparunk jobb állásban jelenleg nincsen. Az ipari oktatás nem létezésének okajószben abban is rejlik, hogy az ipari oktatás szervezése eddig ugy szólván, levegőben függött. Van egy részt egy régebbi határozata a tisztelt háznak, hogy ezen ipari szak-oktatást át kell tenni a közoktatási tárczába, és a mint a ma kiosztott jelentésben olvassuk, létezik a közoktatási és a közgazdasági minister közt egy megegyezés, a mely szerint az elméleti ipari oktatás a közoktatási, a gyakorlati ipari oktatás t pedig a közgazdasági tárezának feladata legyen. Én ezen felosztást semmiképen sem helyeselhetem és czélirányosnak nem tarthatom. Egy másik helyén ama kiosztott jelentéseknek az igen t. ministerium kiemelte, hogy a gazdasági tantézeteket a közoktatási tárezának alárendelni nem lehet és ez áll az összes ipari szakoktatásra nézve is. Ha megengedem is azt, hogy a közoktatásügyi ministernek kell bizonyos befolyást engedni az ipari oktatásra nézve, ennek mindenesetre más módon kell történnie, a mint erre vannak is példák a külföldön, azonban a vezetésnek a közgazdasági tárczában kell maradnia. Azt mondják sokan, hogy történik az ipari czélok előmozdítására egy vagy más, van egy vagy két tanintézet, a melyet segélyeznek, és hogy történik valami a házi ipar előmozdítására is. Ez, t. ház, olyas valami, a mi azt mutatja, hogy nálunk a teendőkben a kellő rendszer hiányzik. Távol van tőlem be nem ismerni a házi ipar fontosságát és terjeszkedésének szükségességét. Nem merem ugyan állítani, hogy azon módok és eszközök, a melyek e czélra megválasztattak, minden tekintetben helyesek ; de el kell ismernem azon közeg buzgóságát, a mely ezzel első sorban van megbízva. De ha tekintjük a házi iparnak fontosságát szemben az általános ipari szakoktatásnak szükségességével, akkor t. ház, lehetetlen be nem ismernünk, hogy itt csekélyebb czedra sokkal több áldozat hozatik, mint mis fontosabb czélokra. Az ipar-oktatásra nézve, miután sok éven keresztül meg volt a jó szándók, és miután hét esztendőn keresztül nem történt semmi, harmadfél évvel "ezelőtt bátor voltam egy indítványt tenni az iránt, hogy az ipari czélokra szánt öszszeg emeltessék fel. Azonban akkor a t. előadő ur kijelentette, bog)

7 nem helyeselheti, hogy egy ily rögtön felmerült indítvány következtében bizonyos tételek incidentaliter emeltessenek. De én azt kérdem, hogy miután a pénzügyi bizottság teendőjét elnökének befolyása alatt főképen abban ismeri, hogy az előirányzatból csak töröltessék : hogyan ós miképen' legyen alkalma az országgyűlésnek olyasmit behozni a budgetbe, a mit szükségesnek ismer ? Ha ily indítványnak elfogadása nincsen helyén, akkor nem látom át, hogy a budgetet miért tárgyaljuk; mert sokkal egyszerűbb volna a pénzügyi bizottságot megbízni, hogy végezze azt maga. Akkor, midőn ezen indítványt tettem, elvettetett az azon nagy többség által, a mely akkor a ministerium rendelkezése alatt állott. Egy másik, akkor tett indítványom, a mely azt tartalmazta, hogy a közoktatásügyi minister bizassék meg, hogy a legközelebbi országgyűlési szakig tegyen jelentést az ipari oktatás mikénti szervezéséről. Azonban akkor azt sem méltóztattak elfogadni. Egy évvel később ugyanazon indítvány terjesztetett a ház elé a pénzüg}d bizottság által ; akkor természetesen, miután sí duo faciunt idem, non est ídem, Tisza László képviselő ur különös pártfogása folytán az indítvány elfogadtatott és a kereskedelmi ministerium megbízatott ily előterjesztéssel s ennek következtében meg is tétettek a kellő lépések; összehivatott egy enquétet, melynek, ha nem is kinevezett, de megválasztott tagjának lenni szerencsém volt; ez már egy év előtt befejezte működését, munkálatát a ministernek benyújtotta, melylyel ugyan egészben nem értek egyet, mivel a bureaukratikus egyoldalúság rányomta bélyegét, de a mely mégis legalább teremtett volna valamit. És most, midőn harmadszor tárgyaljuk a budgetet akkori módositványom óta: ipar-iskoláról gondoskodva még mindig nincs, illetőleg — ha jól tudom — a közoktatási ministeri tárcza keretében utasíttatott a minister, hogy valahogy sajtoljon ki valami pénzt az előkészületek megtételére. T. ház! Ha a productiv dolgokra nézve ily kevés pénzünk van, akkor valóban nem csodálatos, ha a pénzügyminister ur nem dicsekedhetik oly nagy eredménynyel, mint a minőt két-három évvel ezelőtt kilátásba helyezett. Vannak még más dolgok is a közgazdasági tárcza keretében, melyekhez szó fér. Rá fognak p. o. mutatni, hogy a közgazdasági tárcza veze-