Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-383
m 383, országos ülés ápril 30.1878. Következik a napirend: jkinldmivelésr^jparés kereskedelemügyi ministerium 1878-ik. évi költségvetésének tárgyalása. Beőthy Algernon jegyző (olvas .•) Központi igazgatás. Steinacker Ödön: T. ház ! Az átalános vita alkalmával egy nem ellenzéki képviselő ur. a ki jelenleg Magyarországot Parisban képviseli, azokon kívül, a miket olyan dolgokról, melyek a coulissák mögött történnek, és melyek azóta nyilvánosakká lettek, föltűnést keltett beszédében mondott, a mely sokaknál azon nézetet keltette, hogy ő is objectuma olyan dolgoknak, melyek a coulissák mögött történnek: felemiitette, hogy több tárcza ügykörében még igen sok a tennivaló, és ezen tárczák közt emiitette a közgazdasági tárczát is. Ezen tárcza fontosságát kiemelni talán szükségtelen ; hiszen ezen tárcza van leginkább hivatva öntözni azon gyökereket, a melyek müvelése nélkül igen nehéz a penzügyminister urnák fedezni az állam szükségleteit, és melyek rósz állapota elveszi a talaját az államiságról táplált legszebb illusióknak, a legfinomabb közjogi distinctióknak, vitatásától. Ezen ministerium hivatva van teremteni ; különösen pedig figyelmet fordítani a nemzetgazdaság két fő factorára, a mezőgazdaságra és az iparra. A mezőgazdaságnak ezen házban igen számos hivatott és szakavatott képviselője van ; részemről tehát arra szoritkozhatom, hogy egynehány megjegyzést tegyek arra nézve, hogy mennyire felel meg a jelenlegi, a szóbanforgó ministerium azon feladatoknak, melyek neki az ipar előmozdítása körül jutottak és megjegyzem, a mi egyébként természetes is, hogy ezt nem az iparosztály szempontjából, hanem tisztán, kizárólag országos szempontból teszem. Igen szépen hangzó és köztetszéssel fogadott átalánosságok mondattak már el az ipar emeléséről, nem csak a mint emiitettem Szapáry Gyula igen t. képviselő ur, hanem mások által is. A midőn azonban ezen tárgy részletei jöanek kérdésbe, meglehetősen nehéz az igen t. háznak figyelmét lekötni. Én tehát nem annyira a részletekre kiterjeszkedni, mint egynehány általános megjegyzésre fogok szorítkozni' Mert hiszen, ha az ipari kérdésekről vau szó: nem vagyunk ugy, mint a magyaróvári akadémia tannyelvénél, hol a „hazafiság a nemzetiségnek" jeligének gyakorlati érvényesítésére nézve valóságos lieitatió foly, hol a képviselő urak hirdetik azt a tant, melyet annyira kárhoztat Grünvald Béla Zólyom-megyei alispán ur a „Felvidék" czimü izgató röpiratában, midőn a tót iskolákról szól. Jó ideje már t. ház, hogy a hazai ipar emelése népszerű jelszóvá vált: csakhogy ezen jelszó hangoztatása nem vezet kielégítő ' eredményre. Bátran ki lehet mondani, hogy az 1867. évi kiadású államiságunk, alkotmányosságunk és jogegyenlőségünk elmúlt 10 éve alatt az ipar emelésére valóban igen kevés történt. A mulasztásoknak palástját képezte évek óta a laissez-faire, laisser-passer igen kényelmes elve. Különben ha aránylag meddő is e tekintetben a közgazdasági ministerium működése: megvallom ez nem múlt az illető minister urak jó akaratán ós szándékán. Olyanok mindig voltak, kikben a jóakarat megvolt, csakhogy többekben hiányzott az utak és módok tüzetes ismerete; mert az utak és módok elméletének virtuóz gyakorlatba vételére, ugy látszik csak a parlamenti tactika van nálunk hivatva. Én igen tisztelem azon minister urakat, kik eddig ezt a tárczát vezették; de ha őszinték akarnak lenni, ők is befogják vallani, hogy igen sokat az ipar emelésére nem tettek, talán nem tehettek és jó szándékukat főkép csak azon gyakori üdvözlő beszédeikre adott válaszaikban volt alkalmuk napvilágra hozni, melyeket tartamok kellett, midőn ezen tárcza vezetésében azon számos változás történt. A közgazdasági ministerium, ugy látszik, az összes tárczáknak hamupipőkéje, a mennyiben itt történt a legtöbb változás. Addig míg volt, ha jól emlékszem két honvédelmi, három közoktatási, négy igazságügyi, öt pénzügyministerünk, öt közlekedési, öt belügyi minister, s öt ministerelnökünk, a mi minden esetre tanúskodik arról, hogy kitűnő államférfiakban bővelkedünk: volt hat közgazdasági ministerünk. E szerint rendesen csak igen rövid ideig volt az illető minister uraknak alkalmuk e tárcza ügyeivel foglalkozni. A mi a jelenlegi közoktatásügyi minister urat illeti, ki e tárcza vezetésével is megbízva van, egész őszinteséggel kijelenthetem, hogy legnagyobb tisztelői közé tartozom, mivel tudom, hogy valóban európai gondolkozású minister ós tisztelem különösen azon bátorságáért, hogy még azon idő előtt, a mikor Sennyey Pál b. képviselő ur, — kinek vesztesége valóban pótolhatlan volna, ha nem volna reményünk, hogy akkor, midőn a haza hivni fogja, ismét a közügyek terére fog lépni — hiven jellemezte közigazgatásunk állapotát, azon időben, mikor Trefort Ágost képviselő ur még nem volt minister: őszintén jelezte, mily hatalmasak és veszedelmesek nálunk az ázsiai elemek. Ha tehát a jelenlegi tárczának megemlítésénél kénytelen vagyok egyik-másik kívánalomnak kifejezést adni, én legkevésbé sem kívánom ezt az ő rovására tenni. Mert ha már rendes időkben is igen nehéz két tárczát viselni: annálinkább nehéz ez oly időben, mikor oly súlyos teendője van a közgazdasági ministernek, mint a közgazdasági kiegyezés kérdése, melynek nem tudom hányadik stádiumában állunk ma, miután erre nézve még nem nyilatkoztak a kabinet többi oszlopai, kik a kiegyezési eredmények legújabbikával
