Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-398

goO 398. országos ülés május 18. 1878. lölést idején hozta a megyei bizottság tudomására és megfelelt a törvény rendelkezésének, a menynyiben nem szegvén meg directe rendelkezését, a megyei bizottság azon helyzetbe jutott, hogy oly hazafiak közül választott, kiknek egyike ma az alispáni széket igen jól betölti, s nem áll ennek ellenkezője, a mi mondatott. Bujanovics Sándor (közbeszól.-) Nem mondtam! Baross Gábor: Nem a képviselő urat értettem. Ez a törvény rendelkezése és szelleme. En legalább más szellemet nem tudok belőle kimagyarázni, mint a mi a rendelkezésben foglaltatik. S ha a belügyminister ur a maga rendeletében, mely a kérvényhez van csatolva, az eljárást beszüntette, kérek objectiv Ítéletet bárkitől: vajon nern oly cselekvénynyel vádoltatik-e a főispán, melyért de lege felelősséget vállalni nem lehet. Most először fordul elő, hogy a felvidék részéről ilyen eset merül fel. A felvidék főispánjai eddig teljes méltányossággal jártak el, s épen azon körülmény, hogy ily ritkán fordul elő panasz, mutatja az eljárás correetségét. És igy látszik, hogy a törvény azon rendelkezése, mely discretionális hatalommal ruházza fel a főispánt, nem sértetett meg oly sokszor, hogy e miatt törvényes intézkedésre volna szükség. Ismétlem, ón a törvény ezen rendelkezését szükségesnek tartom, és meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur is, mint hiszem, hogy eddig is meggyőződést szerzett magának a dolgok ottani folyásáról, akadályt fog vetni annak, hogy a jövőre a jelenlegiekhez hasonló esetek forduljanak elő. Minthogy törvényes intézkedés szükségét nem látom, pártolom a kérvényi bizottság véleményét. Tisza Kálmán belügyminister: Tekintettel az előrehaladott időre, csak két dolgot kívánok röviden jelezni (Halljak!) Az egyik inkább elméleti értékkel bir, de elhallgatnom még sem lehet. Azon elmélet pendittetett meg egy képviselő ur által, hogy mig nincs közigazgatási legfőbb biróság, addig, mint közigazgatási bíróság a képviselőház van hivatva eljárni. Engedelmet kérek a t. ház minden oldalán ülő képviselő uraktól, hogy kimondhassam és flgyelmökbe ajánlhassam : hogy enné! épen a szabadságot, és épen a kisebbség jogait illetőleg veszedelmesebb elvet még aligha hallottunk. Zay képviselő ur állította fel ezen theoriát — ez valóban — nem nyugodt időkről szólok, mert akkor felteszem a képviselőház minden tagjáról, hogy törvény szerint fognak ítélni; — de kissé nyugtalanabb és hevesebb időkben ez volna arra, hogy a többség a kisebbséget elnyomja, a legrettentőbb eszköz. Ezt azon theoriára nézve kívántam megjegyezni. A másik, a mit mondani akarok, ugyancsak a képviselő ur előadását illeti. Ő szives volt emlékembe felhívni, hogy miket mondtam én a törvényhatósági törvény alkotása alkalmával. T. ház! Ezzel szemben magamat igazolnom ma még csak legkevésbé sem érezhetem magamat indíttatva, mert én azt tartom, hogy a meddig én minister vagyok, nekem nem a szerint kell eljárnom, a mi nekem meggyőződésem volt, vagy a mi nekem meggyőződésem ma; hanem a szerint, a mint a törvény elembe szabja (Helyedéi a középen.) ós ha szemben a törvónynyel azt követném, a mi meggyőződésem volt máskor vagy ma: akkor igenis megérdemelném, hogy igazán a képviselőház, mint törvényszegőt feleletre vonjon. (Helyeslés a középeri). De felszólalásomnak igazi czélja az, hogy refleotáljak arra, a mit itt többen hangsúlyoztak, hogy minő visszaélések történtek a candidationalis joggal, hogy ezt nem lehet tűrni, ezt orvosolni kell. Hogy Árvában a törvény szempontjából nem törtónt visszaélés, azt ugy hiszem, kellőleg kimutatják az acták maguk és a törvénynek szavai; mert igaza volt az előttem szólt t. képviselő urnák, hogy a törvény azon rendelkezését, hogy a candidationalis bizottságnak három választott és három a főispán által kinevezett tagja van, és elnökük a főispán, ezt nemcsak az élet magyarázta ugy. de a logika is azt mondja, hogy az esetben, ha a szavazatok egyenlők, a főispán dönt. De mondom eziránt ismételve nem nyilatkozom ; szemben azonban a fönnebb emiitett vádakkal, melyek törvényszegéssel és tapintatlansággal illetnek nemcsak engem, hanem a főispánokat is : határozottan mondhatom, hogy az ország minden megyéjében, mint méltóztatnak tudni, végrehajtatott a tisztújítás, és az összes megyék közöl a candidationalis eljárást illetőleg hozzám mindössze két panasz adatott be. Nem említem a másikat, mert már mintegy jelezte Zay képviselő ur, hogy erről még lesz alkalom szólani (Derültség.) s akkor fogok én is eziránt nyilatkozni. De hogy akkor, mikor 60 és néhány törvényhatóság közül panasz — az más kérdés, hogy igazolt panasz-e, — de panasz csak kettő érkezett, akkor azt mondani, hogy itt baj van, hogy azt rögtön orvosolni kell, mert a belügyminister nemcsak, de a főispánok is törvénytelenül és tapintatlanul élnek a joggal: azt mondani, egyátalán nem lehet. Ezt az igazság érdekében kimondván, kérem a t. házat, méltóztassék a, kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés a középen). Ragályi Nándor: T. ház! (Felkiáltások: két órai) Nagyon rövid leszek. Először Baross képviselő urnák akarok szólni, vagyis inkább azt kellene mondanom, nem szólni, mert olyasmit mondott, a mit most itt vita tárgyává tenni igen bajos, mert napok kellenének arra, hogy azt eldöntsük. (Ellenmondás jobb/elöl.) Azt méltóztatott