Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-398

398. országos ülés május 18.1878. 377 törvénynyel nem is ellenkezik, épen a megyei önkormányzat iránti tekintetből a ministernek nincs oka, miért avatkozzék be hivatalból. Ezek képezik t. ház röviden, de az igazsághoz hiven előadva az árvamegyei választás alkalmából felmerült kérdéseket? En azt gondolom t. képviselőház, hogy nines miért félnem az összehasonlítástól az előbbi belügy ministerek ez irányban követett eljárását illetőleg. Meg vagyok győződve, hogy elődeim is ugy jártak el, tisztelték mind a törvényt, mind a megyei jogokat s a magam részéről határozottan és ezen példára is hivatkozva ugyanezt állítani bátorkodom. A t. képviselő urak a szabad-választás érdekében kivánják a törvény megváltoztatását. Én t. képviselőház! a megyei választásoknak barátja vagyok; azon t. képviselő urak részéről, kik a törvény megváltozását kívánják, azt hallottam még nem rég, hogy az egyedül üdvhöz vezető : a megyei választások megszüntetése és a kinevezési rendszer életbeléptetése {Ugy van! a középen.) Én nem tudom, mennyiben kedvez az inkább a szabad-választási jognak, mint a főispánnak adott candidationalis jog; de egyébiránt is — hogy magára a beterjesztett elleninditványra áttérjek — én azt gondolom, hogy egy ily nagy fontosságú törvénynek megváltoztatását egy egyes eset, vagy akár két eset alkalmából is proponálni, és rögtönözni akarni, nem helyes. {Helyeslés a középen.) A jelenlegi törvény értelmében eddig két választás ejtetett meg. Igen is, e két választás és az azóta tapasztaltak adhattak indokot arra, hogy a törvény némely rendelkezései fontolóra vétessenek, és esetleg jó meggondolás után, — mert egy ily sarkalatos törvényhez csak ugy könnyedén hozzányúlni bizony soha sem czélszerü — a törvény valamely rendelkezésének megváltoztatására javaslat is tétessék; de azt gondolom, ez nem lehet feladata a ház közigazgatási bizottságának, és nem lehet eredménye két heti rögtönzött munkának. {Helyeslés a középen) Akárki lesz a belügyministerium vezetője, igen is, különösen, ha az országgyűlési tárgyalások nyugalmat adnak neki rá, ügyelenibe fogja vehetni és jól is fogja tenni, hogy a szerzett tapasztalatok szerint: melyek a törvénynek czélszerüeknek bizonyult, melyek czélszerüeknek nem bizonyult intézkedései, s esetleg, ha szükségét látja, — tehet majd a háznak javaslatot; de most a javaslatnak a közigazgatási bizottság által, ezen incidens alkalmából csak ez esetre vonatkozólag két hét alatt való elkészíttetését semmi esetre nem találom igazolhatónak, ós kérem azért a t. házat, hogy a kérvényi bizottság véleményét elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Zay Adolf: T. képviselőház! E kérvénynyel szemben kettős a háznak hivatása és kötelessége. EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII KÖTET. A concret esetre nézve, de lege lata helyén van elbírálni, hogy a kormány ós annak közegei tiszteletben tartották-e a fenálló törvényt; azonkívül pedig a de lege ferenda szempontjából ha kiderülne, hogy nem kielégítő a jelenlegi törvény, helyén van megfontolni, hogy kell-e és minő irányban kell kiegészíteni a jelenleg fenálló törvényt. E szempontból lesz szerencsém a tárgyhoz szólni. A mi a jelenlegi concret esetet illeti, addig, inig 1VIagyarországnak közigazgatási törvényszékei nem lesznek, a t. ház van hivatva mint közigazgatási bíróság működni; köteles tehát a tényálladékot megállapítani, köteles arra- a fenálló törvényt alkalmazni ós ítéletet mondani az iránt, hogy megsértetett-e a törvény vagy nem. A mi magát a tónyálladókot illeti, t. ministerelnök ur az előttem szólott képviselő ur előadását néhány adattal kiegészíttetvén, ón a tényállást ily értelemben elfogadom. Elfogadom tehát mint tényt, a mit az árvaszéki elnöki állás és más állások betöltésére nézve szerencsénk volt a t. ministerelnök úrtól hallani; de azzal nem érhetném be, mert a megyei bizottság kérvénye nemcsak erről szól, hanem más, sokkal fontosabb panaszokat is emelt, melyek benne vannak a kérvényben és nem czáfoltattak meg sem a belügyniinister ur, sem a kérvényi bizottság t. előadója által. Ezeket tehát mint bevallott tényeket tekintem. Ilyen különösen azon panasz, hogy a főispán a kijelölő bizottságnak, midőn ezen bizottság három választott tagja a maga törvényes befolyását a kijelölésnél gyakorolni akarta, röviden, de önkényesen azt jelentette ki: mindez hiába van, a dolog már fait accompli, nekem meg van már a magam jegyzéke és azt fogom érvényre emelni. Ez által a főispán kereken tagadta a bizottság tagjainak azon jogát, hogy befolyást gyakorolhassanak a kijelölésre. Nézzük, mit mond ez iránt a törvény szövege és kutassuk annak szellemét is. Az 1870: XIII. t.-ez. idevágó 68. §-a azt mondja, hogy a kijelölő bizottság áll három, a közgyűlés által választott, három a főispán által meghívott tagból, és elnöke a főispán, kinek joga van, ha a szavazatok egyenlő számmal vannak, a szavazást saját szavazata által eldönteni. Hogy mi ennek a jelentősége, azt maga a t. belügyminister ur a jelenlegi törvény tárgyalása és alkotása alkalmával 1870ben, midőn az ellenzék padján ült, nyilvánosan kijelentette, és azt mondta, hogy azt gondolja, hogy ezen törvény szövegénél fogva attól tart, hogy a főispán rendesen vissza fog élni ezen discretionalis hatalmával, ő harmad magával rendesen le fogja szavazni a közgyűlés által választott három bizottsági tagot. De hogy ez akkor 48