Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

396. országos ülés május 16.1878. 339 ban fölkel, és magát hősiesen védelmezi, hogy azon török nemzet, melynek szövetsége ránk nézve katonai szempontból kívánatos, és nem azon szempontból Ítélendő meg, hogy egy egy basa vagy efendi mit csinál Konstantinápolyban, — hogy mondom ezen török nemzet, mely stratégiai positiókat tart, ós katonai erővel bir : még egyszer existentiáját és Európában való megmaradhatásának jogosultságát magának ki fogja vivni. Es ezen eseményeket várom Anglia szövetségétől. Első sorban annak föllépésétől, és másod sorban monarchiánknak ahhoz való őszinte és nyilt csatlakozásától. És mivel ezen hitel megszavazása az első momentum, mely monarchiánkat kivezeti az inactivitás politikájából, és mivel hiszem, hogy a kormány nem fog bele esni azon hibába, mely 1854-ben elkövettetett, midőn hadsereg állíttatott fel, sok pénz elköltetett, de eredmény fölmutatható nem volt; mivel hiszem, hogy a bonyodalmak, ha egyszer csatakészen állunk, meg fogják szülni a kormányban azon bátorságot, hogy azon hadsereggel, melyet érdekeink védelmére fölállított, cselekedjék is: — ezért a force majeurben való hittel megszavazom a kívánt hitelt. Es mivel a beadott határozati javaslat kizárja Bosnia occupatióját, Törökország felosztását, és elfogadja az európai jogalapot, garantiákat követel a kormánytól, és megköti a kormány kezét: azért én a kért hitelt Ürményi határozati javaslatával együtt fogom megszavazni. (Helyeslés bal/elől.) Gr. Apponyi Albert: T ház! Midőn a vitának ily előrehaladott stádiumában szót kérek, távol áll tőlem azon szándék, hogy abba uj szempontokat vegyítve be, annak mintegy ujabb felélesztését, és még hosszabbra nyúlását előidézni akarnám. Az eddig mondottakat reassumálni és az eddig hallottakból az összimpressiót levonni: ez mai felszólalásomnak egyedüli czélja. A vita három szempont körül forgott, hármas substratuma volt annak. Egyik a kormány által benyújtott törvényjavaslat, másik azon felvilágosító nyilatkozatok, melyekkel ezt a kormáiyelnök kisérte, és harmadik azon határozati javaslat, melyet Ürményi képviselőtársam, elvbarátainak nevében is, benyújtott. Magára a, törvényjavaslatra nézve igen kevés szavam van. Én a felhozottak daczára is ragaszkodom azon nézethez, hogy ezen javaslatnak átalánosságban való elfogadása, vagyis a delegatiók által megállapított rendkívüli költségek fedezéséről való gondoskodás oly alkotmányszerü kötelessége a magyar törvényhozásnak, mely a monarchia másik felével kötött szerződést képező törvényen alapszik, s mely alól magunkat ki nem vonhatjuk. A törvényjavaslat részletes tárgyalása körül, annak egyes §-inál ugy a fedezet módjaira, mint egyéb szempontokra nézve is igenis fölmerülhetnek kérdések, fölmerülhetnek eltérő szempontok; de azon cselekvónytől, melyben a megszavazott hitel fedezéséről való gondoskodás elvi kifejezést nyer, t. i. a törvényjavaslatnak átalánosságban a részletes vita alapjául történendő elfogadásától, magunkat el nem vonhatjuk. Azonban t. ház, minthogy már erről szó van, jól ismerve azon korlátokat, melyek közt egy képviselő felszólalásának mozognia kell, nem tehetem, hogy egyszersmind ne nyilatkozzam az iránt, hogy az egyes formaságokba, az egyes már meghozott határozatok interpretatiójába, szóval ürügyekbe való kapaszkodást oly czólból,hogy a monarchia bármely része magát az összmonarchia és igy a másik állam irányában is teljesítendő kötelesség alól megvonja: oly eljárásnak tartom, mely ellenkezik azon loyalitással, ellenkezik azon tiszta bona fides-sel, melylyel egyedül tarthatók fen épségben ós egyedül érvényesíthetők a monarchia mindkét államának üdvére, és az összmonarchia erejének és hatalmának biztosítására azon institutiók. melyek aunak alapját képezik. (Helyeslés bal/elől.) Es azért nem járulhatok hozzá, és nem helyeselhetem, ha ezen kifejezéssel élnem szabad, azon útmutatást mint egy, melyet a t. ministerelnök ur oly módokra nézve adott, melyek mellett a magyar törvényhozás, vagy a monarchia másik felének törvényhozása magát esetleg ez alkotmányos kötelesség teljesítése alól megvonhatná, és szeretem magamat tartani tegnap ejtett azon kijelentéséhez, hogy ezen mód egyátaljában nem gyakorlandó ós igénybe nem veendő. De ha a t. ministerelnök urnák ez a meggyőződése, akkor kár volt azt egyátaljában némely scrupulusoknak netalán eszközlendő korlátozására itt a házban szóba hozni Ezek után áttérek a kormányelnök ur részéről a keleti kérdésre vonatkozólag hallottaknak rövid recapitulatiójára. A t. ministerelnök ur nyilatkozatát a keleti politikánk irányára nézve négy főszempontra reducálom. Egyik az, melyben annak adott kifejezést, hogy a monarchia külügyi kormányzata az európai nemzetközi jog alapjaihoz ragaszkodik, s a párisi szerződés módosítását csak mindazok hozzájárulásával és beleegyezésével véli eszközölhetőnek, kik azt aláírták, és garantirozták. Ezen kijelentéshez a mi részünkről szó nem fér, ezt mint kiindulási pontot teljesen eorrectnek s teljesen kifogástalannak szívesen elismerem. A nyilatkozatnak második pontja az volt, hogy compensatiók és parallel actiókra alapított politika a kormány beleegyezését meg nem nyerhetné, hogy hibás azon föltevés, mintha mi a 43*