Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

395. országos ülés május 15. 1878. 325 ós a monarchia egész erejével is készek leszünk azokat megvédeni, a törvényjavaslatot elfogadom. A ministerelnök megtagadja a san stefanói békeokmány azon hatáiozmányainak megjelö­lését, a melyeket érdekeinkbe vél ütközőknek, megtagadja, bár ép ezek megjelölése által költ- | hetne megnyugvást az iránt, hogy törvényhozás és kormány csakugyan egyenlően fogják fel ezen érdekeket. Okait, melyekből ezt teszi, nem tartom elég­ségesnek. Szavait ismételni nem kívánom, valamennyiünk hallattára mondattak azok, mindnyájan ismerjük. I Csak azt jegyzem meg, hogy ha veszélyezett érdekeinket megakarjnk védni, azok megjelölését nem kerülhetjük ki. Hisz ez a dolognak kezdete. Ha érdekeinket megvédeni akarjuk, arra első ! lépés az, hogy megjelölni, kifejezésre hozni mer­jük ott. ahol meg kell azokat védeni, ugyanazért Oroszországgal szemben meg kellett vagy meg kell azokat jelölnünk, megmondanunk, mely pontok­ban látjuk érdekeinket fenyegetve, melyekben nem engedjük azok megsértését. És ha' kevesebbet találtunk mondani a megengedhetőnél és netalán elérhetőnél, ott követtük el a hibát. Pedig ott megkellett mondani, vagy meg keli ezentúl; miután néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Ha azt itt ismételjük, bizony ! ezen hiba nem az itteni iteratio által követtetik el, hanem az ottani bejelentés netalán hibás mérve által. Azért, nehogy oly sokat találjunk kívánni, a miből utóbb engednünk kellene, avagy kevesebbet, annál a mi utóbb elér­hetőnek bizonyulna, nem tehetjük, hogy semmit se szóljunk. Ez az óvatosság lehetetlen. Lehető itt, de itt nem használ; ott pedig a hol használna, ha lehető volna, teljes lehetetlen. (Helyedét a bal­oldalon.) Én épen azért, mert ezen érvelést tart­hatónak nem ismerem el, magam részéről nem adom fel azon reményemet, hogy e tekintetben a t. ministerelnök urtóí tovább menő nyilatkoza­tokat kaphatunk. Ismétlem én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Madarász képviselő ur szavainak helyreigazítása végett kér szót. Madarász József: T. ház! Szavaim helyre­igazítása végett kérek szót. Az előttem szólt Ker­kapoly képviselő társam azt mondta, hogy ő nem pártolja az én nemzetiségi politikámat. Bocsánatot kérek, ez az én szavaimnak félreértése, mert én magyar államot, magyar nemzetet ismerek e hazá­ban és ha néhol ezen szó „nemzetiség" beszé­demben előfordul is, mégis egész beszédem annak kifejezése, hogy e hazában lakó bármely más ajkú népfaj és a magyar nemzetnek ép oly hű és jó tagja mint én. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Jókai képviselő ur is szavai értel­mét akarja helyreigazítani. Jókai Mór: Ne méltóztassék aziránt aggo­dalommal lenni, mintha személyes kérdésben kí­vánnék szót emelni, csupán szavaim félremagya­rázása ellen és azok helyreigazítása végett szó­lalok fel. Személyes sérelmekre nézve az a nézetem, a mi Széchenyi Istváné volt, hogy a ki politikába avatkozik, mig azt nem mondják róla, hogy ezüst kanalat lopott, addig ne védelmezze magát. Olyan személyes invectivákat, mint a minőket Madarász József képviselő ur (Felkiáltások a szélsőbalról: Ez nem személyes kérdés]) Elnök: Csak félreértett szavai helyreigazí­tására méltóztassék szorítkozni. Jókai Mór: Mentül többször félbeszakítanak, előadásom annál hosszabb lesz .... Olyan sze­mélyes invectivákat, minőkkel személyemet Ma­darász József képviselő ur illette, hallottam tőle már ezelőtt 30 évvel is! akkor sem öltek meg, ma sem fognak megölni. Jaj volna nekem, ha azok ellen kellene magamat védelmeznem. De szólok azon igen higgadt észrevételre, melyet Kerkapoly képviselőtársam, s tegnap Pulszky Ágost képviselő ur ellenem fölhoztak, mintha az én szavaimban az lett volna kifejezve, hogy én csupán azt tartom lehetetlennek, hogy lennének vezérkapacitások az osztrák magyar monarchiában, kik képesek lennének beleegyezé­söket adni egy oly tényhez, mely a osztrák-ma­gyar monarchia megcsorbítását vagy a mappáról való eltűnését eredményezné, a miről az emiitett képviselő urak ugy nyilatkoztak, hogy ez tisztán csak védelmi politika volna. Elhiszem, hogy nem fejeztem ki magamat eléggé világosan s hogy rethorikai botlást követ­tem el. Brevis esse laboro, obscurusque fio. En magam is azt értettem, és tiltakozom minden más magyarázat ellen, mintha az osztrák-magyar monarchia létérdekeinek megsértését nem találnám abban, ha ezen monarchia határain oly álla­mok alakulnának, melyek Oroszország vazáll államai lévén, ezen monarchiát örökösen fenye­gető ellenségei lehetnének, és ezek által az orosz befolyás ezen monarchiát egy érczgyürüvel tar­taná körülfoglalva. Ez esetre én mindenféle aetió politikának pártolását kívántam kifejezni, és hogy nem tettem világosabban: oka az, hogy ugyanezt kifejezte több izben maga a kormányelnök ur itt e házban és kifejezte az osztrák-magyar külügy­niínister a delegatió előtt. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képvi­selőház ! (Halljuk!) Midőn feltett szándékom ellenére a vita folyama alatt másodszor is szót kérek, te­szem ezt azért, hogy először is nyilatkozzam azokra nézve, mik a kérdésnek jogi és alaki részét ille­tőleg általam elmondottakkal szemben felhozattak ; másfelől teszem azért, hogy az ügy érdemére, kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom