Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

312 395. országos, ülés május 15. ISIS, ezen kérdés alaki oldala. Annyira belátom ezt, hogy előre is kijelentem, hogy ez egyik és nem utolsó oka annak, a miért e helyzet súlya daczára én a törvényjavaslatot jelen alakjában el nem fogadhatom. Igaza van a t. ministereinök urnák abban, hogy fenálló tőrvényeink ez évi költségvetés előzetes megállapítását határozottan a delegatióra ruházzák; de arról, bocsánatot kérek az egész 1867: XII. t.-czikk egyik szakaszában sincs szó arról, nem is lehet, hogy a magyar nemzet lemondott volna vagy lemondana valaha azon minden törvényhozásnak legsarkalatosabb jogáról, hogy t. i. háborús esélyekben szavát érvényesíthesse az által, hogy az arra szükséges eszközöket megszavazza, vagy meg ne szavazza. A rendes költségvetés az pénzkérdés, a mely évről évre ismétlődik és azért a törvényhozás az 1867-ben jónak találta az általa megállapított módozatait, mely szerinte igen — szerintem nem — könynyiti a két állam közös érdekeinek elintézését; de a háború nem költség-kérdés, hanem — bár a nemzet jövőjére nézve költség-kérdés is — • mindenekelőtt létkérdés. Már arra csakugyan nem gondolhatott, nem is gondolt soha törvényhozó, Deák Ferencztől kezdve le az utolsó, akkor létezett deákpárti mamelukig, hogy a magyar országgyűléstől megvonja még azon jogot is, hogy döntsön a maga természetes körében a háború és béke kérdésében. {Igaz ! ügy van ! a szélső balon !) De a t. ministereinök urnák egy idő óta sajátságos fátuma van a maga nyilatkozataival. Már vagy harmadszor ismétlődik azon eset, hogy épen akkor, mikor a ministereinök ur c házban bizonyos irányban nyilatkozatot tett, alig hangzott el beszéde, rögtön jött máshonnan valami, a mi ezen nyilatkozatot frappanter megczáfolta. így történt tegnapi beszédével is. A t. ministereinök ur — én valóban nem hittem volna, hogy épen ő fogja feladatának tekinteni az 1867. XII. törvényczikket akként megmagyarázni, — hogy sem az egyik, sem a másik képviselőháznak joga a delegatiók által megszavazott hitel fedezetét megtagadni. Azt monda, hogy erről szó sem lehet. így méltóztatott magát kifejezni. Hogy nemcsak szó lehet róla, de hogy bizonyos körülmények közt ez tény is lehet, bebizonyította épen tegnap az osztrák bizottság, melyhez utalva lett a 60 millió kérdése. Ugyanis mit mondott az osztrák bizottság? Igaz, nem mondta azt, hogy megtagadja a fedezetet, hanem határozottan ki merte mondani azt, hogy nem szavazza meg a fedezetet, mindaddig, míg a külügyminister által kellő felvilágosítást nem nyer; ez jele annak, hogy ha az adandó felvilágosítás ki nem elégíti, akkor a fedezetet nem fogja megszavazni. Tehát maga a monarchia túlsó felében működő bizottság egy határozott ténynyel megczáfolta a t. ministereinök ur felfogását. De hiszen nem is kell ezt sokáig fejtegetni, magában a dolog természetében fekszik, mint azt tegnap Simonyi és Irányi t. barátaim kifejtették. Mi értelme is lenne akkor az egész országgyűlésnek, ha bennünket olyan géppé akarnak devalválni, hogy ne legyen egyéb teendőnk, minthogy beigtassuk a budgetbe azt, mit a közösügyi bizottság megszavazott. (Igazi ügy vau] szélső balfelöl.) A t. ministereinök úr a maga törvényjavaslatában a XII. t.-cz. 41. §-ára hivatkozik. De engedelmet kérek, azon 41. §., melyre hivatkozni méltóztatik, összevetve a 40. §-sal, világosan azt jelenti, hogy ott nem ilyen természetű költségről van szó, hanem megint csak az évi budgetről mert a 40. §. igy szól: A közös költségvetés megállapítása leend e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. És ezután következik a 41-ik §.: „az ilyen módon megállapított költségvetés stb." Ez tehát ezen kérdésre nem alkalmazható. Igaz, azt fogja mondani a t. kormány, hogy a 42-ik t.-czikk azt mondja, hogy hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban, melyek mint a közösügyek az emiitett bizottság körébe tartoznak. De ugyan Id fogja velünk elhitetni akarni azt. hogy ezen egyéb tárgyak alatt itt a háború esélyei értetnek ; hiszen annyit csak fellehet tenni törvényhozóról, hogy tudni fogja, hogy a háború esélye oly rendkívüli, a nemzetek életében oly nagy horderejű tény, hogy azt nem lehet az etceterák közé számítani, hogy azt mondja a törvény egyik czikkóben, hogy legfontosabb feladata a bizottságnak az évi költségvetés megállapítása ós azután tovább a másik czikkben azt mondja, hogy hasonló eljárás követtetik az oly dolgokban, mint például a háború. Ezt józan eszüleg kétségbe vonni nem lehet és én azt hiszem, hogy azon egyetlen eszköz, a mely adva van minden törvényhozásnak arra, hogy a korona kezébe letett béke és háború-jogot a mennyire lehet, a maga részéről moderálja, ezen eszközt a magyar törvényhozás kezéből kivenni nem lehet még a létező fenálló törvények alapján sem. Ez az első, a miért nem volnék képes a törvényjavaslatot jelen alakjában elfogadni s most áttérek magára a dolog lényegére. Oonstatálta a t, kormányelnök ur úgy a pénzügyi bizottságban, mint tegnap itt elmondott beszédében és bebizonyítják épen azok, a mik most Bécsben történtek, hogy bármiképen álljon azon általam elébb érintett kérdés : az bizonyos, hogy alapos felvilágosítás nélkül a ház ezen összeget meg nem szavazhatja, megszavazni nem tartozik. A kérdés tehát az, hogy mennyiben lehet a tegnap nyert felvilágosításokat elegendőknek te-