Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

892. országos ülés május 11.1878. 277 azt hiszem: nem lesz senki, a ki azt mondhatná, hogy nem komoly körülmény az, midőn a törvényhozás, a képviselőház egy pártjának értekezleti helyiségénél elkövetett kihágás és erőszak által a vélemény szabad nyilvánítása meggátoltatni megkísértetik. Lukács Béla (közbeszól:) Meg kell büntetni ! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, tessék az akkori lapokat, tán épen a saját lapját is elolvasni, — mert nem hiszem, hogy oly óvatos lett volna a képviselő ur, hogy belőle kihagyja, — ugyan ez történt a szabadelvű kör előtt is. Azt hiszem, midőn ily történt dolgokkal szemben még hallottuk és olvastuk azon nyilatkozatokat is, melyek bár megróván az eseményeket, de a mozgalmaknak — ha itt nem lehet — az ország más részeiben folytatását kilátásba helyezték: kellett a kormánynak gondoskodnia arról, hogy az iránt, hogy az országban a rend ily módon megzavartatni nem fog, az intézkedések megtétessenek. Ez és nem több és nem kevesebb volt az általam mindig ideiglenesnek jelzett rendelet ezélja, melyre ráfogni igen, de melyről bebizonyítani, hogy megtagadása és lehetetlenné tétele volna a gyülekezési jognak, senkinek és semmi dialectikának nem sikerüli és nem sikerülhetett, (ügy van! a középen.) Csak még egy pár perezig veszem igénybe a t. ház türelmét (Halljuk! Halljuk!) Ápponyi Albert t. barátom ós képviselőtársam, arról vádolja nem csak a kormányt, vádolja e pártot is. hogy mi bizonyos körökben szeretünk a szabadelvüség színében feltűnni, más körökben pedig szeretjük azt látszatni, hogy hiszen igazában ezen intézkedés is conservativ intézkedés, a mi intézkedéseink átalában conservativ szelleműek ; azon túl pedig a képviselő ur igen szép szavakban fejtegeti a conservativ és liberális eszmék képviselőinek természetszerű hivatását. Én a conservativismust részemről, s intézkedéseimnek conservativ elnevezését sohasem ambitionaltam, nem azért, mintha a helyesen felfogott eonservativismus ellen alkotmányos államban kifogásom volna ; de azért nem, mert azt, hogy az ország belbckéjéiiek, a társadalmi rendnek fentartása egyedül conservativ eszme volna: részemről soha el nem ismertein és el nem ismerem. (Tetszés a középen.) Tehát akkor, midőn ennek nevében teszek valamit, még a conservativismust nem negélyezem. De engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, ő ma is szives volt hangoztatni, hogy ő magát a conservativ elvek hívének vallja; (Halljuk]) de ugyan kérdem, ha ezen elvek hívének vallja magát : hogyan képes helyeselni, támogatni sok oly tant, melyet ma is, a múlt napokban is e házban hallottunk? S egyre vagyok bátor őt figyelmeztetni. (Halljuk !) A eonservativismussal — tökéletesen igaza van — megfér •— ő ugyan azt mondta, hogy feladata — megfér a törvényekhez való ragaszkodás, megfér a nemzetek szabadságának védelme is. Tökéletesen igaza van addig, míg azt mondja, hogy megfér a törvényekhez való ragaszkodás ; de midőn a conservativismus egyik alap-postulatumának a fenálló törvényekhez való ragaszkodást mondja ki, — nem a tiszteletben tartást, de a ragaszkodást: — akkor azt hiszem, hogy a conservativismus czélján tul lőtt. Mert én legalább azt tartom, hogy minden pártnak, ugy a conservativ pártnak is, inig ezen nevet megérdemli : meg van törekvéseinek azon jogosultsága, hogy a fenálló intézményeket alkotmányos utón a maga nézete és szelleme szerint módosítsa. (Helyeslés.) De egyre, t. ház, ha csak az a conservativ ember — engedjen meg, nem mondok erősebbet, mint ő ellenünk mondott — ha csak azon conservativ ember a maga conservativ eszméit nem akarja a legszélesebb — nem a szabadelvüség, de a radiealismus köpenyege alá bujtatni: egyre nincs joga. Van joga megtámadni minden kormányrendeletet, van joga megtámadni minden kormányt, de neki, mint conservativ embernek az egyet? rendelet, épen ugy, mint az egyes kormány ellenei támadását, ha a eonservativismussal ellentétbe jönni nem akar, nem szabad ugy intézni, hogy egyúttal a kormányzati hatalomkor iránti eszméket zavarja meg. (Zajos helyeslés a közéjben. Nyugtalanság halfelöl) Már pedig — hogy kimagyarázzam magamat, — a képviselő urnák, mint conservativ embernek — nem általános jogról beszélek — helyzetéből kifolyólag lehet megtámadnia helytelenségét pl. a rendeletnek, mely kiadatott, lehet megtámadnia a kormányt, mely azt kiadta — élt is e jogával bőven, jó! tette; — de nem lehet csak azért, hogy azon kormányt jobban megtámadnia lehessen, a kormányzatnak, — nem ezen kormánynak, — de a kormányzatnak jogkörét ugy megszorítani akarni, hogy a miatt aztán teljes lehetetlenséggé legyen a rendes kormányzás. (Zajos helyeslés a középen. Ellenmondás balfelöl.) Mielőtt beszédemet befejezném, s befejezésül a képviselő urnák egyik argumentatiójára reflectálnék, kell még pár észrevételt tennem azon felhívásra, melyet Szilágyi Dezső képviselő ur beszéde végén a kormányhoz és kormánypárthoz intézett. (Halljuk!) Én azt gondolom, egyben czélzataink megegyeznek, abban ugyanis, hogy törvény által szabályoztassék ezen ügy. Ezt akarja maga a kérvényi bizottság határozati javaslata is. Ezen tul menni, nem hiszem, hogy indíttatva érezhetnők magunkat. Méltóztassék azt, hogy a kormány a rendeletét vegye vissza, és mikor vegye vissza. . . ,