Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

268 392. országos ülés május 11. 1878. azokhoz tartoznám, a kik ezen jog iránt a törvényben provisiót kivannak ; mert nagyon szép az az elmélet, hogy a gyülekezési jog velünk született ős jog, és én nem habozom kijelenteni, hogy én azt szintén ilyennek tekintem, ós hogy a magyar alkotmányban nincs sehol semmiféle irott avagy szokás jogi intézmény, mely ezen jogot akár a donatioból, akár a privilégiumból, akár a concessioból származtatná. De igenis ezen jog szabályozásra szorul és ebben nem értek egyet t. barátommal. Én a törvénytől nem azt várom, hogy az decretálni fogja, miszerint Magyarországnak adományoztatik a gyülekezési szabadság, mert ez a jog meg van ; a törvénytől csak azt várom, hogy ezen szabadság gyakorlatát szabályozza, mert valamint az agent provocateurök által lehet a népgyülésekkel oly visszaéléseket elkövetni, melyek azok barátait is elkedvetlenítik: ép ugy, ha a gyülekezési jogot nem törvény szabályozza , hanem rendelet, jöhetnek oly idők, midőn a rendelet kibocsátására jogosítottak ismét a másik túlságba fognának esni. Ezért nem pártolom a határozati javaslatot. T. barátomnak, Schvarcz Gyulának, tudományos szempontból igen becses előadása az én figyelmemet is lekötötte ; a 15-ös bizottság kiküldését azonban nem pártolhatom azon okból, a mely oknál fogva a 9-es bizottság kiküldését elleneztem. Másik indítványát, hogy egy állami törvényszék áliittassék fel, nagy figyelemre méltónak tartom, és ha ezt mint külön indítványt fogja előterjeszteni: akkor hiszem, hogy érdemileg hozzá fogunk szólni és óhajtanék hozzászólni magam is. Ezek megjegyzése után, t. ház, kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság javaslatát méltóztassék elfogadni, mert ez kívánja a fenálló jognak szabályozását és kívánja azon utón való szabályozását, a mely a parlamentalismus által elő van irva, meg van engedve, gyakorlatban van. Annálfogva ismételve kérem a bizottság javaslatának elfogadását, a többi javaslatok mellőzésével. (Helyeslés a középen.) Mocsáry Lajos: (Elállt) Szilágyi Dezső: T. ház! Jobban szerettem volna ezen utolsó felszólalás jogával akkor élni, mikor szerencsém lett volna a ministerium köréből valakit hallani, nehogy a ministerium által oly gyakran előidézett azon eset következzék be, hogy a minister nagy bőven szól akkor, midőn már senki sem felelhet neki. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Hanem egy rövid felszólalással tartozom, ámbár azon képviselő urak, kik az általam benyújtott határozati javaslatot pártolásukra méltatták, megfeleltek ugy szólván minden ellenvetésre, a mely ezen határozati javaslat és az annak támogatására felhozott érvelések ellen felhozatott; és talán megengedi a t. ház, ha három-négy pontra rövid észrevételt teszek (Halljuk! Halljuk !) és bizonyos megtámadások ellen a határozati javaslatot én is megkísérlem védeni. Az első — hogy ezen röviden túlessem — illeti az ellenzék azon t. árnyalatát, a melynek kebeléből két ok hozatott fel a javaslat ellen. Az egyik ellenvetés az, hogy nem logikus, a másik ellenvetés az, hogy logikus ugyan, de nem politikus. Én azt tartom, t. ház, hogy Simonyi képviselő urnák tökéletesen fölösleges volt most a pártot, melyhez taitozni szerencsém van, és annak programmját oldalagosan megtámadni. (Helyeslés bal felöl.) Logikus-e azon programm, az meg lesz vitatva ebben a házban, s mi elvárjuk a képviselő úrtól állításának bizonyítását és meg fogunk felelni rá; de arra most — tekintve a közös ügyet, melyet szolgálunk — kiterjeszkedni nem fogok. (Helyeslés balfelöl.) Hogy azonban határozati javaslatunk logikus és csak is az, azt a t. képviselő ur is meg fogja engedni: ha meggondolja, hogy mi a íeladata, kötelessége a parlamentnek a viszonyok oly állapotában, minőben mi vagyunk. Első feladata, hogy azon ministeri rendelet, a mely a mi felfogásunk szerint a minister rendes hivatali hatalmával és hatáskörében kibocsátható nem volt, a mely a gyülekezési jognak jogilag is tényleg fenálló szabadságát sérti, mellőztessék. Ez az első feladata a parlamentnek. Ezt elérjük az által, ha azon határozati javaslatot fogadjuk el, melyet bátor voltam beadni. Mert én pillanatig sem táplálok kételyt az iránt, hogy azon határozati javaslat elfogadása esetében sem a kormány, sem bármely következő kormány azt a rendeletet fentartani nem fogja. Mert minden kormány érezni fogja azt, hogy a kormányzatot köteles a törvényhozói szerv, különösen az alsóház többségével összhangzásba hozni. De ha ez nem következnék is be : a parlamentnek mindig módja van amaz erősebb módokhoz nyúlni és egyszer kifejezett véleményének hatályt szerezni bármely kormány irányában. Hanem ez, t. ház, még nem minden. Midőn mi a ministeri padokról oly tanokat hallunk hirdetni, hogy Magyarországon a gyülekezési jogra nézve szokásjogi állapot nem létezik; midőn a gyülekezési jog ministeri rendeletből származtatik le, a mely ministeri rendelettel felfüggeszthető, módosítható ; midőn ezt a kormánykörökben halljuk hirdetni és a kormány részéről senki sem emelkedik fel, hogy a felfogás ellen tiltakozzék: akkor mi a parlament kötelessége ? Akkor kötelessége a parlamentnek ezen jognak gyakorlatát abban a bizonytalanságban, a melyben ily kétségek és megtámadásoknak kitéve van, nem