Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-380
380. országos Ülés ápril 9. 18?8. 19 tán azon gyógyithatlan bizalmatlanság a magyar nemzet irányában, melyeknél még mostani dualisticus állásától is megfosztani, s a birodalom népeit megszaporítandó mindenféle elemek közt elmenteni és végre is egy közös osztrák birodalomban egyesiteni, ugy látszik, eddig még mindig fel nem adott vágy Mindezek ellenében miben vélte Magyarország feltalálni a garantiát legfontosabb érdekeinek, nevezetesen a külügyi érdekeinek megóvására ? Ugy látszik azon tényben, hogy a külügyminister magyar ember, a ki az uralkodó bizalmát birja, és a ki nem vetkezett ki a magyar ember, a magyar hazafi érzületéből. Hát ezen feltevések t. ház, nézetem szerint illusióknak bizonyultak, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) hanem ezen illusióknak egyszersmind Magyarország jóléte esett áldozatul. Jól tudjuk ugyanis, hogy ki volt a ki követelte, ki minden áron keresztülvinni igyekezett a nemzetgazdasági kiegyezést, nem más, mint a külügyminister gr. Andrássy Gyula, ki e tekintetben tul ment azon határokon, melyeket maga a törvény eléje szab, mint a kinek Magyarország belügyeibe avatkoznia nem szabad. 0 mondta azt, hogy a mai körülmények közt nem szabad megengedni, hogy az események belviszályban találják a monarchia népeit. Ö volt az, ki a kiegyezésnek ugy, mint nagy részben keresztül vitetett, minden áron való elfogadását követelte. Megtörtént, a mit kivánt; a magyar kormány magára vállalta a kiegyezés keresztülvitelét, s igen jól tudjuk, hogy midőn lejött Bécsből : ez volt a fő argumentum, melylyel saját pártját a kiegyezés elfogadására capacitálta. Tehát most már gr. Andrássy Gyula ott van, hogy nincs semmi, a mi háborítaná az ő circulusait. Bebizonyította, hogy Magyarország képes keresztül vinni mindent, a mit akar. S ha kérdezzük, hogy mind ennek eredménye hol van : azt látjuk, hogy a mindenható minister, nem hogy maga volna képes a külpolitikát vezetni. hanem vezettetik; azt látjuk, hogy az ő kegyben maradása attól függ, hogy megtegyen mindent, a mit tőle követelnek ; azt látjuk, hogy kénytelen magáénak vallani és adoptálni azon politikát, melyet, hogy nem érez magáénak mint magyar ember, meg vagyok győződve. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Annál rosszabb]) Most már belátják mások is, hogy talán nem is képes egyébre, mint arra, hogy feltartóztassa a döntő köröket abban, hogy a veszedelmes áramlatba ne rohanjanak bele hanyatthomlok. De hát elég nekünk, hogyha néhány hónappal később megyünk be Bosniába, vagy hogy majd midőn az angol szövetség elfogadásáról vagy visszautautasitásáról lesz szó : a külügyminister ur csak azt fogja kivinni, hogy visszatartsa a monarchiát s az orosz szövetségtől ; kiviszi majd, hogy semleges maradjon; holott érdekeik azt követelik, hogy fogjunk kezet Angliával és használjuk fel a situtatiót, mely az angol szövetség kínálása által most ép oly kedvező, mint akkor volt, mielőtt Oroszország leverte Törökországot. Azon eredményért áldozta fel tehát Magyarország anyagi jóllétét, mely eddig a külügyi politikánk vezetése által eléretett, és mely nem más, mint az, hogy Törökország leveretett, hogy Oroszország befészkelte magát a Balkán félszigeten, s hogy fenyegetve van Magyarország legfontosabb érdekeiben, fenyegetve van nemzeti s állami fenállásával, mind ezért felelős kétségtelenül a magyar kormány is, mint a mely elmulasztotta érvényesíteni Magyarország akaratát, a magyar közvélemény óhajtását. A helyett, hogy ezt tette volna: kezdettől fogva azt tapasztaltuk, hogy nub liíicálta személyes befolyását, nullificálta maga és az ország befolyását, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem az lett volna feladata, hogy árkonbokron keresztül menjen a külügyministerrel, mint annak apródja; hanem az lett volna feladata, hogy a maga teljességében, őszinteségében, ugy a mint itt nyilatkozott, érvényesíteni iparkodott volna Magyarország akaratát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja talán rá a minister ur, hogy ő helyeselte gr. Andrássy Gyula eljárását, s azért támogatta mindenben gr. Andrássy!, mivel politikáját helyesnek tartotta. Ámde a ministerelnök ur nem volt feljogosítva arra, hogy személyes politikát űzzön ; hanem vagy nem helyeselte azt, a mit a magyar parlament, a mi a magyar közvélemény részéről oly világosan, oly hathatósan volt mint követendő ut eléje szabva, és akkor kötelessége lett volna átadni helyét másnak, a ki az országtól vett ezen megbízatásnak megfelelt volna ; (Helyeslés a szélső balfelol.) ha pedig helyeselte, de odafent, felfelé nem tudott annak érvényt szerezni : akkor kötelessége lett volna a kabinet-kérdést felállítani felfelé, és meg vagyok győződve, hogy nem akadt volna Magyarországon férfiú, a ki ily példaadás után kész lett volna muszka politika mellett Magyarországon kormányelnökséget vállalni. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) így megyünk már most, t. ház, nagy fontosságú világ-események felé, így találjuk magunkat azon nagyfontosságú situatióban, melyben Magyarország léte és nem léte fölött fog a koczka elvettetni. És pedig Magyarországot e kérdésnél vezér-szerep illetné meg a monarchiában, mert habár tökéletesen ugyanazonosak Magyarország és Ausztria érdekei e kérdés körül: Magyarország van a tűzhöz legközelebb és érzi leginkább, legélénkebben ezen kérdés fontosságát, s ennélfogva természetes, hogy a legélénkebb érdekeltséget mutat mellette; mig odaát a parlament és kormánykörök részéről hidegséget, közönyt tapaszta3*
