Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-391
244 s91 * Országos ülés május 10. 1878. lés folyama alatt előfordulhatnak, de kell, hogy kezeskedjenek arról is. a mi netalán annak folytán a későbbi órákban történhetik. A különbség tehát egyszerűen az, hogy az első rendelet szabályozta az ügyet; de a mostani rendeletet szabályozásnak nem lehet nevezni, ép oly kevéssé, mint mikor egy embert felakasztanak, s azt mondják, hogy csak a testgyakorlatnak egy nemét alkalmazták rá. (Derültség.) Igenis, a testgyakorlat egy nemét alkalmazták, t, i. a nyakkitekerést. (Felkiáltások a középev: Igen genialis !) A t. államtitkár ur hivatkozván a törvényre, azt is mintegy gúnyosan emiitette fel, hogy mikép lehessen összetéveszteni az egyéni szabadságot a gyülésezési joggal. A törvényben igaz, van szó arról, hogy a ministert felelősségre vonhatni: ha egy egyént szabadságában megakadályoz; de a gyülésezési jog — ez nem az. No hát, engedelmet kérek, éhez is rendkívüli logika kell: feltenni a törvényről, hogy felelősségre vonhatóvá teszi a ministert, akkor midőn egyetlenegy polgár szabadságát megsérti; de nem teheti felelőssé arról, midőn ezer meg ezer ember, illetőleg egy egész nemzet szabadságát korlátozza. Én magam is azon meggyőződósben vagyok, hogy a gyülésezési jog megvolt Magyarországon a mióta Magyarország áll, és nem volt törvénybe iktatva, de nem is kell azt törvénybe iktatni most sem. A t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy a legműveltebb országokban fel van ez véve az alkotmány szövegébe. Igenis fel van véve minden oly országban, melynek octroyált alkotmánya van, de ott, hol az alkotmány önmagából szervesen fejlődött : a gyülekezési jog törvénybe iktatásáról nem volt szó. így van ez Angliában, igy Magyarországon. Hanem t. ház, én végtelenül sajnálom, hogy a t. belügyminister ur nincs jelen. Elképzelem azt, hogy a vita rá nézve kellemetlen, de itt tulajdonkép oly dologról van szó, mely egyenesen az ő ténye, mert arra nézve ne ámitsuk magunkat, a mint önök itt előttünk ülnek, daczára annak, hogy én szavazatukban nem kételkedem, nincs önök közt egyetlenegy sem, esküdni mernék erre isten színe előtt, — ki ne helytelenítené a minister ezen eljárását. Más kérdés az: vajon elég fontosnak tartják-e ezen egy hibát arra, hogy e miatt egy ministeriumot megbuktassanak, vagy be akarják-e várni, mig ennél nagyobb hibát köret el? (Derültség). Mondom, ez leginkább a t belügyminister urnák ténye s azért szavaim leginkább hozzá vannak intézve, mert meggyőződésem szerint viszonyaink közt a szavazás eredményei iránt alig lehetvén kételkedni, egyedül ő segíthet a bajon En valóban, a mióta e dolog szőnyegen van, sokat gondolkoztam a felett, hogy vajon mi czélja lehet neki ezzel ? Ő sokkal eszesebb ember, mintsem hogy be ne látná, hogy ez czélra nem vezet, hogy ez népszerűségét végkép lerántja, s hogy ezt fentartani lehetetlenség ós veszedelmes. Erre az egy pontra hivom tehát csak fel a t. többség képviselőinek becses figyelmét. Ennek a rendeletnek fentartása ártana a következő okokból: megingatná a törvény iránti tiszteletet a népben, s aláásná a kormány tekintélyét nemcsak az országban, de a külföld előtt is; mert mi a törvény iránti tisztelet? az egyes polgár és az egész nemzet tiszteletben tartozik tartani és tartatni a maga által hozott törvényeket, s azért nem szabad tűrnie azt, a mi nem törvényes, mivel ez különben nem törvény-tisztelet, hanem a parancsnak való engedelmeskedés. A törvény tiszteletének másik oldala az, hogy valamint megbüntetem azt, a ki a meghozott törvényeket megsérti, ugy megfordítva megbüntetem azt, a ki törvénytelen dolgot akar valakire rátukmálni ; mert ha mi confndálni kezdjük a törvénynyel a rendeleteket: akkor lehetetlen követelni, hogy a nép is a törvény iránt tisztelettel viseltessék. Aláássa ez okvetlenül a kormány tekintélyét is, azon egyszerű okból, mert ha azon rendelet fentartatik: nekünk, de nem csak nekünk ellenzéki képviselőknek, de minden törvényhozónak nem marad egyéb hátra, mint rátanitani a népet arra, a mint én kezdem rátanitani e perezben, hogy e rendeletnek engedelmeskedni nem szabad, s bűnt követ el, a ki ezen rendeletnek engedelmeskedik. És én a magam részéről ki is jelentem, hogy ha én szükségesnek fogok tartani népgyűlést összehívni Budapesten — minthogy bizonyára, lesz alkalom, melynélfogva szükségesnek fogok tartani, és reménylem, hogy akkor fogok még barátokat találni, — mondom kijelentem, hogy ezen rendelet előtt meghajolni nem fogok, hanem a régi szokás szerint fogom a gyűlést összehívni, s ha erőszakkal fog a kormány előállani: ám legyen erőszak, (Helyeslés a széls'ó baloldalon.) hadd lássuk, hogy mi ér többet Magyarországon : a törvény vagy a ministeri rendelet, a nemzet akarata, vagy a belügyminister ur hordárjai. A minister rendeletének nem fogunk engedelmeskedni, annak engedelmeskedni nem szabad, ezt kell hirdetni a népnek, ez kötelességünk és csak annak, a ki igy szól, csak annak fog azután a nép más tekintetben engedelmeskedni, mert csak az ő szavának van súlya, a mikor másrészről inti a népet, hogy a törvényt igen is tiszteletben kell tartani. De nekem, mint jó polgárnak nem szabad törvénytelen rendeletnek engedelmeskedni, mert meggyőződésem szerint, minden alkotiőányos fogalom szerint, mindaz, a ki törvénytelen rendeletnek engedelmeskedik, maga is bűnrészesévé válik azon törvényszegésnek. (Helyeslés a szélső baloldalon. Közbeszólás).
