Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

242 SM. országos ülés május 10. 1878. lés oly nyilvános cselekmény, mely okvetlenül kell, hogy az egész városnak, következőleg a városi hatóságnak is, tudomására legyen. Hogy azt mindig ki szokták hirdetni, legyen az felragaszok által — nem plakát-ok által — {Derültség a széhöbalol dalon.) kidobolás által, vagy bármely más szokásos kihirdetési mód által. A másik elferdítése szavaimnak az, hogy a képviselő ur azt mondotta, hogy a munkások gyűlését nem tartom politikai gyűlésnek. Engedelmet kérek, én az igaz, hogy Jókai képviselő közbeszólására azt jegyeztem meg, hogy politikai gyűlés nem tartatott; s midőn ő intett, hogy igenis tartatott, akkor eszembe jutott, hogy talán a munkások gyűlését értette, melynek politikai czélja volt, mert szavazatjogot követelt: megjegyeztem azt, hogy a munkások gyűlése nem volt népgyűlés, mert nézetem szerint, népgyűlésben részt vehet minden honpolgár a ki akar, ott pedig csak a társulat tagjai és az érdeklettek vehetnek részt, {Ugy van! a baloldalon.) Ezeket akartam szavaim félremagyarázása tekintetéből megjegyezni. Helfy Ignácz: T. ház! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Helfy Ignácz: T. ház! Én megvallom egész őszintén, t. ház, hogy azon kellemetlen nyilatkozatok közül, miket ezen fontos tárgyra vonatkozólag a kormány padokról már hallottam, egy sem tett rám olyan szomoritó hatást, int épen az imént az államtitkár ur által elm adott beszéd. Ha imparlamentalisnak nem tartanom, azt mondanám, hogy valóban megbotránkoztam azon beszéden. (Mozgás és zaj a középen.) Mert magában a tény, hogy az igazságügyi államtitkár ós az az államtitkár, a kire mi nálunk, — fájdalom — igazságszolgáltatásunk nagy szerencsétlenségére, (Mozgás a középen) úgyszólván az egész codifícatió van bizva, kire a legfontosabb törvények szerkesztése van bizva, hogy ez a képviselő a törvényhozás keblében felálljon, nem a törvény, nem a jog, hanem a ministeri önkény, a ministeri rendelet védelmére : arra én nem tudok példát a világ összes parlamentjeiben. {Igaz! a baloldalon) Az államtitkár ur egész beszédét végig hallgatva, ő még csak nem is védelmezte a vélemény azon részét, a mely törvény alkotását tartja szükségesnek, a mit én fölöslegesnek tartok, ő azzal nem is foglalkozott, hanem ő egyenesen a létező ministeri rendeletet helyeselte, azt vette védelme alá. Hogy milyen érvekkel tette azt, arra nagyon kevés mondani valóm van, kevés azért, mert érveinek legnagyobb része egy névtelen ellen voltak intézve, a mely névtelent ő eléggé erősnek, érdemesnek tartott arra. hogy egy teljes óráig vele foglalkozzék, mert érezte, hogy azon névtelen által tegnap intézett csapás, rendkívül súlyos, arra érdemesnek tartotta; de azt, hogy bátran szemébe nézzen az illetőnek, kit megtámadott, azt tenni nem merte. Miután ő érveinek legnagyobb részét egy névtelen ellen intézte, én rábízom azon névtelenre, a ki a házszabályoknál fogva ugy is bir még szólási joggal, majd fog találni módot arra, hogy a mit Csemegi t. képviselő ur megnevezni nem akart, nevezze meg majd ő igazi néven a gyermeket. Van azonban néhány olyan rész beszédében, a miket röviden bár, de megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Először a t. államtitkár ur nagy indignatióval fordul Simonyi Ernő t. barátom azon nyilatkozata ellen, hogyha a választások folyama alatt a kormány ezen most szóban forgó rendelet szellemében meg fogja akadályozni akarni azon népgyüléseket, a melyek a választásokkal szoros összeköttetésben vannak, vagy a melyek annak előkészítésére hivatvák, hogy akkor nem marad más hátra, mint erőszaknak erőszakot tenni elébe. Azt mondja a t államtitkár ur: „hiszen ez anarchia." Ugyan kérem őt, ki annyit foglalkozik a definitiókkal, hol tanulta, hogy anarchia csak azon erőszak, a mely erőszak ellen használtatik és az első erőszak nem anarchia. Nagyon kérem, méltóztassék megnevezni azon forrást, és én meghajlok előtte. De ő nagyon bölcsen szokott cselekedni. Valamint ő nem szokta megnevezni, azt a kit megtámad, ugy akkor, mikor egy ily nagy támadást intéz, kiszökik a teremből. (Tetszés balfel'ól.) A ki egy ilyen nagy támadást intéz, annak kötelessége megmaradni helyén, és meghallgatni az ellenérveket. Mint rendesen azért, hogy Simonyi képviselőtársamra annál súlyosabban csaphasson, ráfogott olyan mondásokat, a miket Simonyi képviselőtársam nem is mondott. Azt mondja, hogy Simonyi képviselőtársam nj definitiókat állított fel az associatió és reunióróí. Egy árva szóval sem emiitette ezt. És a t. államtitkár ur ezt megint azért hozta fel, hogy az ő nagytudományosságát kimutassa. Én, a ki nem birok valami nagy fogalommal az ő tudományosságáról, higyje meg, elhiszem neki, hogy tudja, mi az associatió és reunió akár francziául, akár latinul ejti ki. Talán saját érvei gyengeségének érzetében vagy bármi más okból a t. államtitkár ur egy uj theoriát állított fel, és csodálkozom, hogy ezt büntető-tc-vénykönyvébe nem iktatta be, ez az, hogy az államhatalomról butaságot feltenni nem szabad. {Derültség balfelöl.) Arra, hogy ilyesmit ne legyen szabad feltenni, — áttérve magára a dolog lényegére, — szükséges az, hogy az államhatalom sohase kövessen el olyat, a mi ezen tulajdonnak szinét, látszatát viseli magán. És hogy ez azt viseli magán, nem én