Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-391
391. országos ülés május 10. 1S7S. 239 kell oodifioálni, nem kell leirni, melyek léteznek önmagukban: önmaguk által él vissza minden despota, élt vissza a jacobinusok tömege, ezt hangoztatta minden forradalom, minden zaj. minden lárma. Ez a felforgatásnak, az állami élet bizonytalanságának rettenetes tana. (Nyugtalanság a baloldalon. Helyeslés a középen.) Én tehát ezt a tant sem fogadhatom el. De ha nem áll az, hogy törvényen alapszik; ha nem áll, hogy szokás jogból származik, akkor aztán méltóztassék megengedni, ha én egészen őszintén azt mondom, hogy nem tartom egyébnek, mint üres frásisnak azon mondatot, mely nagyhangzással igy nyilatkozik: „itt egy alkotmányjog megsértéséről s arról van szó, hogy a belügyminister oly jogosítványokat vett igénybe, mint őt illetőket, a melyekről megvannak győződve, hogy míg ez ország alkotmányos szabad ország leend, egy minister sem fogja azokat rendes hatalmánál fogva birni. Üres frázis ez, (Nagy nyugtalanság a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) melyet maga czáfolt meg, midőn azt mondta, hogy 1848-ban rendelet adatott ki, mely ezen jogot szabályozta. Többet mondok: azt mondta, két rendelet adatott ki a ministerium által, melyeknek egyike már 3848-ban megszüntette és hatályon évül helyezte a másikat. Tehát nem csak rendelet által jogalkotás jogát tulajdonította magának az 1848-iki ministerium, hanem a rendelet által megállapított jog megváltoztatásának jogát is igénybe vette. Ez az aradi rendelet, a mely az előbbit megváltoztatta, a mely az előbbit lükébb koriátok közé szorította, a mely az előbbinek tág ós veszélyessé vált intézkedéseit a közrend által követelt szűkebb határok közé vonta. (Helyeslés a középen.) T. ház! Elismerem, hogy ez nem rendes állapot, elismerAm a gyülekezési jog fontosságát. Ha nem ismerném el, Anglia kivételével Európa valamenyi államának sarktörvónyei, alkotmány chartái meggyőznének engem arról, hogy ezen jogot minden mivelt nemzet az alkotmány egyik garantiájának tekinti , és alkotmánykönyvébe iktatta. De addig, míg nem hozatott meg a gyülekezési jogról a törvény, legyen szabad kérdenem: absolut jog-e ez, mely feltétlenül áll. (Felkiáltások balfelöl: Absolut jog!) Absolut jog egy rendes államban nem létezik. Feltételhez kötött, korlatok által körvonalozandó jog ez, mint minden más jog, s ily esetekben, minő a jelenlegi. a kormánynak kötelessége a viszonyokhoz képest, és a társadalom exigentiáinak szempontjából megvonni azon korlátokat, mely korlátok a joggal való visszaélésből származható merényleteket megakadályozzák. (Helyeslés a középen. Nyugtalanság a baloldalon.) De ha két mértékkel mérünk, akkor t. ház igazságos eredményre nem fogunk jutni soha. 1848-ban — az igaz — rendelet hozta létre ezen jogot, (Felkiáltások balfelöl: Nem az hozta létre l) és rendelet változtatta is meg; de mindamellett, hogy e jog 1848-ban két izben rendelet által szabályoztatott, még is az mondatik, hogy 1848ban a rendelet kiadása és a rendelet megváltoztatása által nem követtetett el jogsértés, ellenkezőleg ez a szabadság biztositékát képezte; hogy a rendelet, mely akkor praeventiv szabályokat alapított meg, mely praeventiv feltételekhez kötötte a gyülekezési jog gyakorlatát, akkor alkotmányos jogos volt, a rendelet kiadására jogosított volt a kormány. Én attól tartok, hogy a subíilitások itt borzasztó meredélyekre vezetnek. (Derültség a baloldalon. Halljuk] Halljuk!) Ebből az következnék, hogy Magyarországnak, mely mindenben oly szegény : egyben roppant nagy bősége van, (Felkiáltások balfelöl: Csemegikben. Mozgás a középen. Halljuk! Halljuk!) abban, hogy két alkotmánya van. Az egyik alkotmány szerint bíráljuk meg a 48-iki ministerium cselekményeit és rendeleteit, s ez azok alkotmánya : de van egy másik alkotmányunk is tartalékban, mely szerint a jelen ministerium cselekményeit bíráljuk meg. (Tetszés a középen.) A mint az állam csak egy lehet, ugy az államjog és az állam alkotmánya is csak egy lehet. Ha alkotmányos volt a rendeletnek kiadása 1848ban, akkor azért, mert rendelet által szabályoztatott a gyülekezési jog 1877-ben: törvényszegés, alkotmánysértés nem követtetett el. (Helyeslés a középen.) A hivatkozás tehát az alkotmánysértésre, — ismétlem t. ház, — üres phrazis, (Helyeslés a középeit. Ellenmondás balfelöl.) És a kérdés mindettől eltekintve csak is egy: ugyanaz volt 1848-ban, a mi ina, t. i. az, hogy szabad-e a gyülekezési jogot praeventiv intézkedések által szabályozni'? jogos-e ez, igen vagy nem? Én nem ismerek egyetlen egy államot — Angliát kivéve — Európában, a hol a gyülekezési jogra nézve, bizonyos praeventiv intézkedések nem volnának megállapitva és megvagyok győződve arról, hogy soha sem fog találkozni ezen házban bármily árnyalatú többség, a mely a gyülekezési jogról szóló törvényt, minden praeventiv intézkedés nélkül el fogná fogadni. (Helyeslés a középen.) Ez olyan szükséges, mint a milyen szükséges maga a szabadság. Praeventiv intézkedések nélkül a szabadság sem valósitható. (Helyeslés a középen.) És nem oly véletlen dolog az, (Nyugtalanság a baloldalon. Halljuk \ Halljuk !) hogy I8i8-ban, midőn vagy megállapítottak, vagy pláne szabályoztak annyi jogot, annyi jogosítványt; midőn szabaddá tették az embert, midőn szabaddá tették a polgárt; midőn szabályozták a
