Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-390
890 országos ülés májas 9. 1878. 227 védeni akarjuk is, eaeteris paribus, képesek is vagyunk rá: az el fogja fogadni a kórvényi bizottság véleményét. Bármi történik, egyről nem kételkedem, ha a többség azt találná mondani, hogy mi hagyjunk békét e szent jelnek, mert erőnk nem felel meg neki : előáll a Toldy, a ki felveszi a szent jelt, vagyis e széket elfoglalja. (Élénk derültség és helyeslés a középen. Mozgás a baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Folytatjuk a tanácskozást. Simonyi Lajos báró képviselő ur fog szólani. (Halljuk! B. Simonyi Lajos: T. ház! Mindenekelőtt arra akarok reflectálni, a mit az igen t. ministerelnök ur válaszában mondott. Az igen t. ministerelnök ur különösen megemlítette a parlament tekintélyét. Erre nézve kimondom nézetemet, miszerint semmi sem mutatja meg annyira a parlament tekintélyét, mint ha egy parlament egy olyan rendelethez járul hozzá, mely jogcsonkitást foglal magában ; a parlament tekintélyét csak az emeli, ha a honpolgárok érdekeit és jogait fentartja, ha azokat előmozdítja. Azon parlament, a mely ezen jogokat megcsonkítja, azoktól a nemzetet megfosztja : saját maga ássa alá tekintélyét. (Helyeslés balfelol.) A t. ministerelnök ur mondja, hogy neki nem állottak hetek rendelkezésére azon válaszra nézve, a melyet elő fog terjeszteni, ennek következtében nincs azon kedvező helyzetben, mint az előtte szólott képviselő ur t. i. Szilágyi Dezső t. barátom. Erre nézve megjegyzem, hogy igaz, a feleletre nem állottak hetek a t. ministerelnök ur rendelkezésére; de a rendelet kibocsátására neki nem hetek, hanem hónapok állottak rendelkezésére, és csak sajnálatomat fejezhetem ki, hogy ezen heteket és hónapokat arra használta fel, hogy egy olyan rendeletet bocsásson ki, a mely az ország egyik sarkalatos jogát, a honpolgároknak egyik alkotmányos jogát ennyire megcsonkította. (Elénk helyeslés balról.) A mi a t. ministerelnök ur azon nézetét illeti, hogy a mi a végrehajtást illeti, e tekintetben ő nem járt el törvényellenesen, mert hiszen a törvényhatóság tisztviselői hajtják végre a rendeletet, és a külömbség csak abban áll, hogy nem postalegény, hanem a főispán által közölte a törvényhatóságokkal ezen rendeletet, megjegyzem, hogy ebben nagy külömbség ós egy kis valótlanság is van. (Halijuké) Nézetem szerint a postalegény egész teljességében előterjeszti a közleményt; mig ellenben a főispán mint tudjuk, nem az egész rendeletet közölte a törvényhatóságokkal, hanem annak csak egy részét. Azért igen különös helyzetben vagyunk mi t. ház, midőn nekünk jelenleg olyan rendelet felett kell nyilatkoznunk és általában oly rendeletre nézve kívánunk határozni, a melyet egész teljességében nem is ismerünk. A rendelet egy részét még ma is mély titok borítja, mert csak egy része jutott napfényre. De még azon rész is, a mely egy vagy más utou jutott napfényre, nem közöltetett hivatalosan a törvényhatóságokkal, hanem mint a ministerelnök urnák tett nyilatkozatából kitűnik, csak azon esetben fog a törvényhatóságokkal közöltetni, ha azon törvényhatóság területén népgyűlés jelentetnék be. Ebből, t. ház, az tűnik ki, hogy a törvényhatóságok kötelesek azon rendeleteket is végrehajtani, a melyek csak részben közöltetnek velők, és ezeu részben közlött rendeleteknek az ország lakói engedelmeskedni kötelesek. Az alkotmánynak egyik sarkalatos alapelve, hogy Magyarországon praesidialisokkal kormányozni nem lehet. De azon uraknak, a kik e mellett oly hatalmasan felszólaltak: még sejtelmök sem volt az iránt, hogy fog akadni alkotmányos kormány, a mely titkos rendeletekkel fog akarni kormányozni, olyanokkal, a melyeknek csak egy része közöltetik a honpolgárokkal. Én elismerem, hogy lehetnek oly mozgalmas idők és viszonyok vagy az egész hazában, vagy annak egyes részében, melyek a kormányra azon kötelességet róják, hogy éber figyelemmel kisérje a történendőket, és erre nézve utasításokat is adjon közegeinek. De ez csak kivételes eset lehet, és midőn ily kivételes rendelkezés történik, ha az előlegesen nem volna a törvényhozás elé terjeszthető, ha például a törvényhozás nem ülésezne együtt: az esetben utólagosan mindesetre indernnitást kell a kormánynak kérnie a törvényhozástól; azon esetben pedig, ha a törvényhozó test együtt ül, kötelessége a kormánynak, hogy e rendelet szükségét a ház előtt felderítse. De mit látunk? Azt, hogy midőn a kormány interpel'áltatik, még akkor sem terjeszti e rend*eletet egész teljességében a ház elé. E rendeletet mi még ina sem ismerjük egész teljességében, s azért én részemről óhajtom, hogy az egész terjedelmében előterjesztessék. A népgyülésekben, mint politikai tényezőkben, meg van azon alkotmányos erő, mely az államnak nagy hasznot tehet; de ha tulkapásokba fajulnak, az államnak árthatnak is. Az emiitett előnyt semmi sem pótolhatja; a kárt mellőzheti az, ha a polgárok higgadtak ós józanok, s a kormány életre való. Ha e kettő hiányzik, akkor a népgyűlések hasznát mással pótolni nem lehet, de a kárt sem lehet mellőzni az által, ha a népgyűlések elnyomatnak. Hazánk józan lakossága a csendet és rendet minden alkalommal fentartja. Ezt tapasztaltuk ez alkalommal is, egyetlen eset kivéte-