Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-390

216 390. országos ülés május f». 1878. ügyet befejezettetL- nem tarthatjuk, mert itt egy alkotmányi jog megsértéséről és arról van szó, hogy a belügyminister ur oly jogosítványokat vett igénybe, mint őt illetőket, a melyekről meg vagyok győződve, hogy míg ez ország szabad, alkotmányos ország leend, egy minister sem fogja azokat rendes hatalmánál fogva birni. (Helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) Ezért t. ház, mi ezen kérvénynyel a ministeri hatalomkör és az alkotmány kérdését látjuk összeszőve, fonva ós ezért — ugy hiszszük — a képviselőháznak, mint a közszabadság hivatott őrének kötelessége szemben egy ilyen ügygyei a kérdésnek alapos megfontolását előre bocsátani, és azután minden tartalék, minden tekintet nélkül határozni. (Helyeslés bal/elöl.) T. ház! A minister urnák mi el nem ismerhetjük azon jogát, hogy a gyülekezési szabadságot Magyarországon belátása és tetszése szerint szabályozhassa. (Helyeslés a bal és a széh'óbaloldalon.) Mi egyenesen tagadjuk alkotmányos hatalmát arra hogy a gyülekezési jog szabadságára nézve Magyarországon fenálló jogállapotot belátása szerint egy tollvonással eltörölhesse, (Ugy van. ügy •van! balfelöl,) ós mi a minister urnák ezen jog igénybe vételében egy oly veszedelmes praeeedenst látunk, melyet tiltakozás nélkül a ház még azon esetben sem hagyhatna, ha a minister urat osztatlan bizalommal látná azon széken; (Igaz ! balfelöl.) mert a mit a minister ur rendes hatalmánál fogva önmaga számára igénybe vesz : azt igénybe fogja venni minden utódja, s azért még azoknak is, kik a minister ur személye iránt bizalommal vannak, óvatosan kell eljárniok ezen ügyben, nehogy személyes tekintetekből a közszabadságot veszélyeztető praecedens alkottassák. (Elénk i tetszés és helyeslés balfelöl.') Mi tehát a minister urnák alkotmányos hatalmát tagadjuk arra, hogy fenálló jogállapotokon rendelettel változtasson; de midőn én a t. ház előtt ezt kimutatni szándékozom, egyszersmind szándékozom felhívni a t. ház figyelmét két más körülményre. [Halljuk!) Az egyik körülmény áll azon eljárásban, mely ezen rendelet közzé tételénél követtetett, a mely eljárás ellenkezik az országosan kötelező szabályrendeletek közlésének szokásos és törvényes módjával, s a mely eljárásnak én részemről egyéb okot ós őzéit nem tulajdoníthatok, mint hogy megnehezítse, vagy részben hatálytalanná tegye a törvényhatóságokat megillető azon törvényes ellenőrzési jogot, melylyel azokat a törvény a ministeri rendeleti jog irányában felruházta. (Helyeslés balfelöl.) Es végre szándékozom a t. ház figyelmét felhívni ezen rendelet tartalmára is. mely — és az engedélyezés rendszerén kivül. ez ellene főkifogásom — a gyülekezést kérelmező polgárokat oly magánjogi ós büntetőjogi felelősségnek ügyekszik alávetni, a mely felelősségnek fenálló törvényeinkben ós szokás-jogunkban gyökerei nincsenek és a mely felelősség, ha nem ismeretes, érvényes jogunkban ministeri rendelettel nem teremthető. (Ugy van! a bal és a szélső balon.) Mielőtt ezen három oldalról megvilágítanám a ministeri rendeletet, engedje meg a t. ház, hogy emlékébe visszahívjam azon körülményeket, melyek között ezen rendelet kibocsáttatott. (Halljuk!) A ház emlékezetében elevenen él, hogy a török és orosz küzdelem a legnagyobb mórtékben felköltötte a nemzet érdekeltségét. Jól tudta ós érezte Magyarországon mindenki, hogy az a harcz, mely a Balkán-félszigeten vivatik, nem egyedül a két küzdő államnak a harcza; hogy Törökország, midőn saját állami hatalmát és integritását védi, egy bizonyos tekintetben Európa szabadsága és függetlensége mellett is harczol. (Elénk helyeslés a bal es a szélső balon.) Ezért bizalmatlanság töltötte e! ezen országot a szabadító színében benyomuló hatalom ellen, s annak hódítási tervei ós czélzatai iránt a legmélyebb gyanú uralkodott, ós minden diadal, melyet az ottoman fegyverek arattak, ugy fogatott fel az országban, mint a mi érdekeink biztosítása, és minden vereség, melynek hire ez országba érkezett, és az ottomán hadakat sújtotta : ugy fogatott fel, mint azon veszélynek öregbítése, mely jövőnket fenyegeti. (Ugy van! Igaz! a bal és a szélső balon.) Ezen vélekedést, ezen érzelmeket táplálta a sajtó ; táplálta a kormánysajtónak minden közlönye kivétel nélkül. (Igaz! a baloldalon.) Es a koczka rázásának ezen hetei és hónapjai alatt az ország minden részében számos népgyűlések tartattak, kivilágítások történtek, mauifestatiók, tüntetések rendeztettek. De én részemről, bármily nagy lett légyen is ezeknek száma : egyetlenegy esetre sem emlékszem, hogy a közbiztonság megzavartatott volna, hogy a tulajdonvagy szonélyes szabadság csak érintetett is volna. Igenis történt egy eset, a deczemberi pesti népgyűlés következtében, nem e népgyűlésen, hanem azután, Budán a ministeri palota előtt. Ezen kihágás, a melyet eléggé sajnálni és kárhoztatni nem lehet, (Helyeslés a baloldalon.) — mert mindig sajnálni és kárhoztatni kell azt, ha egy oly esemény történik, a mely ürügyet ád a közszabadság megszorítására, — ezen kihágás azonban szerencsére teljesen utánzás nélkül maradt, teljesen elszigetelt, következmény nélküli esetet képez. Ily helyzetében az országnak, ily menete mellett az eseményeknek, mi volt egy alkotmányos^ kormány feladata? Megvizsgálni a helyzetet. Es ha — a mit ez esetben nem engedek meg, de feltéve, — ha azt fenyegetőnek látta, ha mások előtt fel nem tűnt jelenségeket vett észre arra, hogy az ország nyugalma a közrend és bátorság vészé-