Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-388

168 388. országos ülés májas 7. 1878. gedést kap minden ember, midőn elemi csapások folytán, melyeket a törvény részletesen körülír, bebizonyítja, hogy termése nem volt; fizetés-halasztást kap, ha pillanatnyi-képtelenségét bebizonyítja. De ezenkívül is a törvény értelmében a végrehajtásnál nem uralkodik önkény, mint a képviselő ur mondotta, hanem megvan irva, melyek azon tárgyak, melyeket az illetőtől nem szabad elvenni. A törvény keretén belül történik tehát az eljárás, és annak igy is kell történnie. Ha vannak oly esetek, mint pl. a pozsonymegyei, — és mondhatnék másokat is — a hol a közigazgatási bizottságban ieljesen hitelt érdemlő módon bebizonyul, hogy vannak egyes községek ós vidékek, adózó osztályok, a me'yek ellen a végrehajtás foganatosítása az illetők fizetési képtelensége miatt csakugyan nem vezet eredményre s az ilynemű végrehajtás náluk adóképessógüknek megtámadását jelentené: legyen a t. képviselő ur meggyőződve, hogy ez nálam mindig kellő méltánylást talál. Ennek bebizonyítására csak egy körülményt vagyok bátor felemlíteni, azt, hogy a t. barátom által felhozott esetben, mi volt az én válaszom. Válaszom az volt, hogy belátván azon körülményeknek igaz voltát, melyeket a felterjesztés elősorol, felhatalmazom Pozsonymegye közigazgatási bizottságát és adófelügyelőjót, hogy ott, a hol az állapotokat a valóságban csakugyan olyanoknak találják, a minőknek a felterjesztés mondja, a termelésig függeszszék fel az adóvégrehajtást. Gondolom, hogy az ezen esetben adott válaszom is elégséges annak bizonyítására, hogy ott, a hol a szükség feltétlenül magával hozza, a hol az adóképesség fentartása iránt tartozó kímélet ezt megkívánja: én is részemről a lehetőségig enyhítek azon szigoron, a melyet a törvény előír. Ostfy István : T. ház ! A t. pénzügyminister ur kinyilatkoztatja, hogy vannak esetek, midőn a törvény szigorát drákói módon alkalmazni nem akarja. Ez igen szép phrasis, de az életben ellenkező tényekkel találkozunk. Tudnék példát mondani, nevezteesen Sopron megyéből, midőn egy egész vidéket a rovarok elpusztítottak, s ezért folyamodást nyújtottak a képviselőházhoz, és az lett a válasz, hogy a rovarok pusztítása esetében a törvény nem nyújt adóelengedést. Más esetet is tudnék a t. pónzügyminister urnák felemlíteni, melyben a tűzvész által porrá égett lakosokat, másnap adóexeeutióval sújtották. Ily drákói szigorán enyhíteni kell. A tények egészen mást bizonyítanak, mint a mit a t. minister ur mondott. Ha különben látnám, hogy ezen szigor által az államháztartás rendeztetik, ha látnám, hogy azon deficit, mely évről-évre elviselhetlenebbó válik, mégis lassan elenyészik, akkor belenyugodhatnánk, mert legalább bizhatnánk abba, hogy azt mondhatnám, hogy a nemzet nem fog örökké sújtatni ily súlyos adó drákói behajtása által. De miután azon reményünk nincs, hogy a pónzügyminister ur által követett út az adósságokból kibontakozás felé fog vezetni, miután államháztartásunk a mostani zsibbasztó kormányzati rendszer mellett évről-évre megtakarításokban szűkölködik, miután látjuk azt, hogy a t. pónzügyminister ur most már több évi költségvetés alkalmával a különvéleményben felsorolt megtakarításoknál a kellő szigort nem alkalmazza : azt látom igenis szükségesnek, hogy a nép érdekében felszólaljunk, hogy az adóbehajtásoknál enyhítő eszközök alkalmaztassanak; fel kell szólalnunk különösen azon vidékek tekintetében, hol az egyenes adó csaknem felülmúlja a jövedelmet, hol holdjánál 2 frt 50 kr. vettetik ki, fizetünk azonkívül megyei pótlékot, községi pótlékot, Kába-szabályozási költséget, és igy több adót fizetünk direct és indirect utón, mint a mennyit az állam birtokaitól évi haszonbérben kap, az állampolgárok, mintegy az államtól arendában bírják saját telkeiket. Mire fog ez vezetni? Arra, hogy azon törzsgyökeres magyar vidék polgárai fizetésképtelenek lesznek ós koldusbotra jutnak. Ha ily szigorú adó-executiót gyakorolhat a pónzügyminister ur: akkor ott, a hol egyszer a fizetés-képtelenség beáll, a telkeket idegenek fogják megvenni, a^ kik igenis lehetnek a hazának polgárai, a midőn a haza jólétben van ; de a midőn a jólét letűnik, pénzükkel elfogják hagyni a hazát, melynek azonban nem lesznek áldozatkész polgárai. Én tehát az adóknak ily szigorú behajtási modorát kárhoztatom, ós e tételt a t. pénzügy minister urnák megnem szavazom. Vidovich Ferencz : T. ház ! Németh Albert t. képviselőtársamnak az adóbehajtások szigorusága tárgyában emelt panaszára a t. pónzügyminister ur megnyugtatólag elmondta, mely esetekben enged a törvény adóelengedést, mely esetekben enged adóhalasztást. Elmondta azt is, hogy mely tárgyak vannak kivéve az adóexecutióból; sőt azt is fel méltóztatott említeni, hogy figyelmére méltatja mindig az ez iránti alapos kérelmeket, s látom, hogy több képviselőtársamat meg is nyugtatott. Hát e nyilatkozat igen szép volt; hanem fájdalom, hogy nem áll. (Ügy van\ a szélső baloldalon.) Egy példát leszek bátor megemlíteni. Emlékezetébe hozom a t. pónzügyminister urnák az 1876-ban Mandel Pál képviselő ur által a nyíri fagy által okozott károk tárgyában tett interpellátióra adott válaszát. Emlékezetébe hozom a minister urnák azt is, hogy midőn én e tárgyban felszólaltam, a minister ur elismerte, hogy igenis tudja, hogy voltak oly esetek a Nyíren, a hol az őszi gabnatermós tökéletesen tönkre ment, s meg-