Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-388

166 888. országos Illés májas 7. 1878. lyot a t. ház a pénzügyi bizottságnak méltóztatott kiadni véleményes jelentós végett. A pénzügyi bizottság e tá,rgyban ajánlja a t. háznak a következő határozati javaslatot. A bizottság azon meggyőződésben lévén, hogy az államkincstár jelen helyzetében egy jövedelmi forrását sem nélkülözheti, jelen kérvényt a pónzügyministernek javalja kiadatni, azon utasítással: hogy az iránt, vajon lehet-e az 1875. évi XXVI. t.-ezikket olykép módosítani, esetleg annak a kocsi- és lóadóra vonatkozó rendelkezéseit megszüntetni, s más adónemmel olykép helyettesíteni, hogy annak folytán az államkincstár jövedelme csökkenést ne szenvedjen, érdemleges javaslatát még az 1879. évi költségvetés előterjesztése előtt, kellő időben a képviselőháznak nyújtsa be. Gr. Péchy Manó: T. ház! Én nem kívánok e tárgyhoz szólani, ha a t. ház a pénzügyi bizottságnak ezen javaslatát, melyet én is pártolok, elfogadni méltóztatik. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A cseléd-, kocsi- és lótartás, tekeasztal és játékhelyiségekért fizetendő adó fejében 295,000 frt megszavazlatik. Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság által beadott határozati javaslatot ? (Elfogadjuk !) Elfogadtatik. Molnár Aladár jegyző (olvassa:) 12. czim. Vadászatra használható fegyverek adója 268,000 frt. lő. czim. Általános jövedelmi pótadó 9.200,000 frt 14. czim. Késedelmi kamatok, államadó után 1 millió 95.000 frt, földtehermentési járulék után 405,000 frt: összesen 1.500,000 frt. Elnök: Elfogadtatik. Molnár Aladár jegyző (olvassa -.) 15. czim. Adóbehajtási illetékek 208,000 frt. Németh Albert Tisztelt ház! Megvallom, oly rohamosan méltóztatnak olvasni, hogy vagyunk néhányan, a kik nem tudjuk voltaképen, miről van a szó. Én tehát megragadom e pillanatot, hogy felszólaljak és pedig felszólalok különösen az adóbehajtások módozata ellen és azon czélszerütlenség ellen, a melylyel az adóbehajtás édes hazánkban divattá vált, és felszólalok azon drákói szigor és kíméletlen eljárás ellen, mely nálunk ez idő szerint meghonosult. T. ház! Igaz, hogy ez 1861-i országgyűlés idejében a katonai exeeutiók mellett alkalmazott adóbehajtás szülte nálunk azon csökönösséget s másrészről azon egykedvűséget, melylyel az ország polgárai az adófizetés iránt kezdtek viseltetni. Nagyon természetes, hogy ennek megkellett szűnnie akkor, mikor a kiegyezés megtörténvén, többé nem törvénytelen hatalomnak, nem absolut kormánynak, hanem legitim magyar kormánynak, az országgyűlés többsége által megszavazott és ő Felsége által szentesitett btidget szerint fizeti Magyarország honpolgára az adót. Én kivánom, hogy az adók rendesen befolyjanak, és a jóakaratú teljesítésben vidékemen példakép is járok elő a tekintetben, hogy adómat igyekszem mindenkor pontosan befizetni. De ad impossibilia non datur obligatio. Emlékezzünk vissza, hogy 1861-i diétán Lónyay Menyhért, mint képviselő kimondta, hogy az akkori adó impositája Magyarországon megtámadja magát a tőkevagyont. Mennyire fokozódtak azóta Magyarország adótartozásai! És vajon nem jogosultabb-e ma azon állítás, melyet Lónyay Menyhért gr. 1861-ben kimondott? De midőn ő minister lett, a szép arany igékről megfeledkezett, épen ugy, mint Tisza Kálmán ministerelnök ur, a ki, midőn ugy hiszem gróf Andrássy Gyula ministerelnök által egy alkalommal figyelmeztetve lőn, hogy ne beszéljen oly ingerülten a kivetett adók mennyisége s a behajtás módozata ellen, mert ez nem az adók megfizetésére, hanem azok megtagadására, huzavonára és csökönösségre fogja a föld népét indítani, — erre azt felelte mint az ellenzék akkori vezére, —jól emlékszem szóról szóra: én, úgymond, nem azon szándékból mondottam, amit mondottam, hogy az adó iránt ellenszenvet keltsek a hazában, hogy impopularissá tegyem azt, a mi különben is az, vagy a honpolgárokat az adó fizetésében renitentiára serkentsem; hanem, higyje meg nekem a ministerelnök ur, hogy képtelen vagyok magam is adómat megűzetni, mert nekem semmi termésem sincs, és kénytelen leszek gazdasági regiemet kölcsön-pénzből fedezni, és későbben abból leszek kénytelen adómat is megfizetni. T. ház! Mi magyar emberek, kivált a régi korbeliek, belátunk egymás gazdasági viszonyaiba, ismerjük egymás fináncziáit, ha nem a garasokban, legalább az ezresekben, s igen jól tudjuk, hogy azóta sem Tisza Kálmánnak, sem egyiknek, sem másiknak nem voltak oly kedvező termései, nem fordultak oly jóra gazdasági viszonyai, hogy manna hullott volna az égből. Hogy ma mégis semmi panaszt nem hallunk, annak okát a legegyszerűbb arithmetikai calculus, a 2 X 2 alapján igen könnyű kiszámítani s ez az, hogy ha valaki 84,000 frt ministeri fizetést bevett: abból azt a 10 — 14 ezer frtot, mi adóját teszi, igen könnyű kifizetnie, így vannak a többi minister urak is. És én hivatkozom a képviselőház t. elnökére, hogy mindaz, ki bizonyos jóléttel járó fordulatot észlel a maga háztartásában, magán életmódjában; hajlandó megfeledkezni azon kedvezőtlen eseményekről, melyeknek azelőtt a sors által martalékává dobatott, inig a javadalmakat nem birta. Méltóztassanak nekem évenkint 12,000 frtot megszavazni s én leszek az első, aki muzsika szóval megfizetem az adómat (Derültség) — nekem az adóm Hevesmegyében körülbelől 2,000 frt, — a többi 10,000 frtot pedig zsebre teszem. Azt mondják t, ház, hogy Nápolyban — én