Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-387
158 387. országos illés május 6. 1878. donkép a pénzügyi tárcza képezi; de ebből nézetem szerint még sem folv az, a mit belőle a t. képviselő ur következtetett, hogy ezen tárcza költségvetésének tárgyalásánál ugy, mint az általános vitában, az államháztartási viszonyok átalános megbirálásához tartozó kérdések újra megbirálíassariak. Felfogásom szerint ezen tárcza részletes tárgyalása csak oly természetű, mint a többi tárczákó. Beszéltünk a költségvetés átalános tárgyalásánál az államháztartásra vonatkozó kérdésekről, most specialiter beszélünk a pénzügyi-tárcza dolgairól, mert csak igy fogjuk magunkat a napirendhez tartani. Ennélfogva mindazokat, a mik nézetem szerint az átalános vitához tartoznak és ott elég bőven már is méltányolva lettek, a magam részéről ismételni nem fogom, s azokra, a mikre e részben elmondattak, nem is reflectálok. Azon dolgokra, a melyek mint kiváló szakkérdések alig bírálhatók meg kellő részletességgel ós alapossággal e perczben, szintén nem fogok hosszasan kitérni. Azon kérdések iránt sem fogok nyilatkozni, a melyeket nem egyszer már magam is tárgyaltam e helyen. Böviden ós concrét alakban felhozott némely kifogásokra fogok csak renectálni, melyeket a mai napirend keretébe tartozóknak vélek. Ezek közül első sorban arra felelek, — mert ebben fogom leghamarabb összefoglalni a mondandókat — a miket Lukács Béla képviselő ur mondott. A t. képviselő ur két kérdést intézett hozzám. Az egyik az, hogy mily eredmények mutatkoztak az adóhátralékok azon felosztásánál, melvet az 1876: XV. t.-cz. elrendelt. A másik az, hogy mondanám meg, mi az oka annak, hogy 1876-ban az adóhátralék oly nagyon felszaporodott: vajon az ország adóképességének csökkenése-e, vagy a pénzügyi administratió gyarlósága? Mindkét kérdésre válaszom az, hogy az adóhátralékok felosztására vonatkozólag a törvény, a mennyire a körülmények engedték, végrehajtva van. Nem az utolsó adatig fogom a helyzetet feltüntetni, mert a kimutatások nálam nincsenek, hanem a mit emlékezetemből mondani fogok, képes lesz átalános tájékozást nyújtani. Alakítottam a törvény értelmében 241 bizottságot az országban: ezen bizottságok közül befejezte működését 207; 34—35 bizottság működése még nincs befejezve. Ez oly törvényhatóságokban, illetőleg városokban történt, hol az adóhátralékok ezen felszámítása, liquidálása és felosztása a lehető legnagyobb nehézségekkel jár. Ez az eset forog fen például Budapest fővárosában, hol az ügyek tömegénél fogva, a liquidálandó régi adóhátralékok és ezek kezelésének bonyolultságánál fogva absolute nem fejeztethettek be ezen küldöttségi munkálatok, ámbár részemről itt is siettettem azokat. Ennek az az eredménye, hogy az 1875. végéig terjedő adóhátralékok , melyek ezen 207 bizottság működése elé tartoznak, tettek egy a számot, — szintén csak emlékezetből idézem s azt hiszem, nagyban és egészben megfogom közelíteni — 15 millió frtot; ebből leíratott mintegy 1.700,000 frt. A többi felosztatott az egyes esztendőkre. Ez az arány lesz a többieknél is, ugy hogy mondható, hogy a régi adóhátralékból körülbelől LO—12-°/ 0 leíratott és a zárszámadásokból töröltetett, miként ez az 1877. és 1878. évi zárszámadásokból ki fog tűnni. Ez a kérdés jelenlegi aljasa. A mi a másikat illeti, tagadhatatlan, hogy az adóhátralék 1876-ban felszaporodott, de ennek nem az az oka, a melyet a képviselő ur említett, hanem egyszerűen az, a mit e házban egy alkalommal már bővebben kifejtettem, hogy 1876-ban léptek életbe az adóemelési törvények, még pedig léptek életbe az évnek oly időszakában, midőn a competentia csak előirányozva lehetett még, de nem behajtva: az év közepén, és részben — az ország sok vidékén — az év végén, és az adóemelés behajtva nem lévén, mint adóhátralék átment a következő évre. Ez oka, hogy 1876-ban az adóhátralék növekedett 1875-hez képest. De méltóztassék az 1877-ik évi kezelési kimutatásokat megtekinteni. Az a tény maga, hogy több folyt be 1877-ben, mint előirányozva lett : mutatja, hogy az adóbátralék 1877-ben nem szaporodott, hanem 1876-hoz képest lejebb szállt. Ez vezet oda, hogy reflectáljak azokra, a mit Simonyi Ernő képviselő ur más irányban szememre vetett. Ő t. i. azt kifogásolja, nem azt, hogy az adóhátralékok szaporodtak, hanem ellenkezőleg, hogy hogy mertem én többet behajtani az egyenes adókból 1877-ben mint előirányozva volt, mondván, hogy előirányozva volt 86 millió és behajtottam ón 88 milliót kerek számban, tehát majd 2 millióval többet, tüzetesen 1.500,000 frtot: mi jogon tettem ezt, mikor ez nem lett megszavazva ? Engedelmet kérek, ezen felfogásban nem osztozhatom, nem tartom helyesnek, mert a jogot arra, hogy micsoda esedékes adó hajtassók be, nem az előirányzat határozza meg. A kötelességet az adózóra nézve és a jogot az adó beszedésébe megadja az adótörvény, mely az esedékességet is megállapítja. Az adótörvény mondja meg, hogy minden embernek évi adója, melyet a törvényes forumok kivetnek, évnegyedenkint fizetendők; a mi nem fizettetik, az az adóhátralók rovatába esik, a régi adóhátralók pedig a hozott törvény értelmében felosztandó és felosztatott. Tehát Magyarországon minden régi adóhátralék a történt felosztás szerint az uj adóhátra-