Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-387
144 387 országos ülés május 6 1878. dott a felett, hogy mindenről inkább volt szó, mint a budgetről, beszéltek fusióról, beszéltek minden másféle politikai dolgokról, hanem az igazi, lényeges kérdésről, mely Magyarországot évek óta sanyargatja, a pénzügyi helyzetről alig beszéltek. Kívánatos továbbá azért, mert a t. pénzügyminister urnák, s egyátalában a pénzügyministereknek állása minden országban kiváló. Én nem tekinthetem a pénzügyministert egyszerű szakministernek, milyen a közlekedési, vagy a eultus- és közoktatási minister. 0 benne öszpontosúl az összes gazdasági élet, az állam összes pénzügyi élete, ugy hogy én be nem érem azzal, hogy a t pénzügyminister ur buzgalmat fejt ki, — a mit hogy kifejt, szivesen elismerem a maga keretében ; — hanem megkivánom a pénzügyministertől azt, hogy miután ő a nemzet oeconomja, ő felelős azért, a mi költséget elvállal az ország, mert ő tudja legjobban, hogy mennyiben tudja fedezni, mennyiben nem, mert az ő kezén megy keresztül a pénz, s neki keli elsőnek lenni, hogy legszigorúbban tiltakozzék ott, a hol hivatalnoktársai ezen határt tul akarják lépni. Elvártam volna tehát, — ezt csak mellesleg jegyzem meg, hogy mentül hamarabb visszatérjek a tárgy lényegére, — a pénzügyminister úrtól, hogy a most lefolyt kiegyezési tárgyalások alkalmával Ausztriával, épen ő lett volna a legkevésbé engedékeny: mert neki kell, hogy legjobban érezze, hogy a jelen eszközök, a jelen jövedelmi forrásokkal lehetetlenség, hogy ő vagy bárki más képes legyen Magyarország pénzügyi bajait gyógyítani Én tehát ezen okoknál fogva bocsánatot kérek tőle, ha bátor leszek némely olyan dolgokat is mondani, a mik nem egyenesen csakis az ő tárczájára vonatkoznak, leginkább azonban arra kívánok néhány átalános megjegyzést tenni. Az első kérdés a pénzügyminister előtt Magyarországon mindenesetre az, hogy miként lehessen segíteni azon a bajon, hogy a minden józaneszű úgyszólván elképzelhető természetes határt túllépő egyenes adók összege csökkentethessék. mert ez az állapot sokáig fen nem tartható ; pedig ha mi a jelenlegi pénzügyi politikát tovább folytatjuk : nemcsak kénytelenitve vagyunk az egyenes adók nagyságát fentartani, de kétséget nem szenved, hogy előbb-utóbb fokozni is kénytelenek leszünk. Itt vannak előttem a világ összes államainak budgetei a mint meg lettek szavazva és én fáradságot vettem magamnak összehasonlítani, kivonni különösen azon összegeket, melyek az egyenes adók összeségét tüntetik elő, az illető államok összes jövedelmeihez képest. Pedig ez még nem a lehető legbiztosabb kiszámítás, mert lehetnek az összes jövedelmek olyanok is, a melyei; nem állandók és biztosak, és kisebb-nagyobb összegekben szerepelnek, hanem épen csak az indireet adókat kellett volna összehasonlítani ; de nem ér| tem rá ezen hosszú munkára, s be értem az egyI szerű összehasonlítással és azon eredményre ju| tottam , hogy elkezdve az európai államok légre n' dozettebbjétől, Francziaországtól: azt látjuk, hogy | Z. milliárd 237 millió franc jövedelemhez az | egyenes adó hozzájárul 412 millióval. És megint az egyenes adókkal szemben, a mely rendkívüli csekély az összes jövedelem arányához, az összes indireet adó 1 milliárd 81 millió franc. De azt lehetne erre mondani, hogy Francziaország kivétel, — beismeri az egész világ, hogy ez a legrendezettebb ország, — vegyük a másodrangúakat. Átmegyek mindjárt magára a mi szomszédunkra Ausztriára, a melynek természetszerűleg nem kellene, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben legyen, mint mi, mert körülbelül egyenlő terhet, kell, hogy viseljen velünk. És mégis mit látunk itt? Látjuk azt, hogy az egyenes adók körülbelül megütik azon számot, a mit nálunk, sőt valamivel többre mennek; nálunk ugyanis 83 millióra, ott 4 millióval többre, 87 millióra. De míg a mi összes jövedelmünk 223 millió, az övé a 300 milliót jóval | felülmúlja, ha nem csalódom Ho millióra megy. I A kis Belgium összes jövedelme 254 millió franc, | és ebben szerepel az egyenes adó 23 millióval. Hogy a még lehető leginkább rágalmazott I országnak példáját idézzem, azon szerencsétlen | Törökország példáját, melynél rosszabbat már alig vél valaki találhatni, mikor administratióról beszél, s volt alkalmunk egyszer itt a házban is beszólni azon botrányosságról, melylyel az admiuistratió ott folyik: az ember elbámul, ha azt látja, hogy az pénzügyeinek végeredményében csaknem hű kép| mása a magyar administratiónak. Törökországnak összes évi jövedelme 220 millió, azon különbséggel, hogy ezen 220 millióban az egyenes adó a különböző czimeket összevéve 35 millióra megy. Azt hiszem, hogy ez adatok, melyek nem olyan statistikai adatok, miket kényünk-kedvünk szerint csoportosíthatnánk, mert megszavazott budget-törvények alapján vannak elősorolva: elegendők annak bebizonyítására, hogy olyan szerencsétlen adóztatási arány, minő Magyarországon van, — széles e világon nincs. Még esak[Finlandban sincs, — melyet azért hozok fel, — mert az körülbelül azon közjogi viszonyban van Oroszországgal, mélyben mi Ausztriával vagyunk, levonván a sallangot és a czifraságot. Azon kis, Oroszországtól függő Finlandnak indireet adója körülbelül háromszor felülmúlja egyenes adóját, mert a muszka minden keménysége daczára, megengedte neki, hogy a vámjövedelemről szabadon rendelkezzék Ezeket általánosságban az egyenes adókra nézve elmondva, készséggel elismerem, hogy e