Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

Sm. országos Méi ápril 9. 18?$. 7 herczeg belgrádi osztrák consul azonban azt felelte neki, hogy ez valami tévedés lehet, mert erre nézve semmi utasítást nem vett, minthogy az ő kormánya elhatározta, hogy miután eddigi felszó­lalásai sikertelenek maradtak, ezután felszólalni többé nem fog. Erre nézve azután a bécsi angol követ utasítást kapott, hogy kérjen Andrássytól felvilágosítást. Andrássy azon felvilágosítást adta. hogy itt valami félreértés volt Wrede herczeg részéről : mert ő, Andrássy, azon utasítást nem adta. (Derültség a szélső baloldalon.) Nagyon ne­ház az ily félreértésekben eligazodni, mikor a tények mindig egyfelé működnek, mikor a tények mindig oda látszottak irányozva lenni, hogy a hol lehet a törököknek ártani: ártani kell; ahol lehet az oro­szoknak használni: használni kell. (Igaz! ugy van! a szélső baloldalon.) Mikor azután a dolgok komolyabb fordulatot vettek és már egy Orosz- ós Törökor­szág között kiütendő háború is fenyegetett, akkor Andrássy gr. némi tevékenységet fejtett ki és 1875. decz. 30-án egy memorandumot készített, mely szerint rendezendők volnának Törökország tartományainak belügyei. Az európai hatalmasságok legnagyobb része elfogadta azt, sőt Törökország is elfogadott az öt propositióból négyet, De nem fogadták el a felkelők, mert ők azt hitték, hogy azon támogatás mellett, melyet kéz alatt kapnak, egész Európával daczolhatnak s így ámbár egész Európa akarta, de Herczegovina és Bosznia nem; nem is lett belőle semmi. Később midőn az orosz háború fenyegetett, igen természetesen elő kellett állnia azon kérdésnek: vajon az 1856-iki párizsi szerződések érvényesek-e vagy nem? és ha igen, vajon azok a szerződő hatalmak egyike által ön­kényesen megváltoztathatok-e vagy nem? Én azt hiszem, hogy mindazon hatalmaknak Európában, melyek ezen szerződéseket elfogadták és aláírták, ragaszkodniuk kellett volna azoknak textusához és na szükségesnek találtak volna bennök valami változást tenni, az egy ujabb congressus alkalmá­val közös akarattal megtehették volna; de azt, hogy egy hatalom maga változtassa meg azokat, európai szempontból megengedni nem lehet. (Helyes­lés a szélső baloldalon^) Azt mondhatják, sőt mondották is. nem ugyan itten, hanem másutt, hogy az 1856-iki szerződés 22 éves, tehát régi, örökké nem állhat fenn és igy megváltoztatandó. Igaz, hogy 22 éves szerző­dés régi s meglehet, hogy némi változtatást igé­nyel. Azonban ezen szerződés 1871-ben megujit­tatott, és ugyanazon hatalmak képviselői által egy ujabb jegyzőkönyvbe foglalva Londonban megerő­síttetett és akkor egy pótczikkben kijelentetett az is, hogy ezen szerződésnek egyetlenegy pontja sem másítható meg a nélkül, hogy minden szerződé­ses felek is beleegyezzenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen szerződések által tehát világosan ki volt jelölve útja Andrássy grófnak, ki egy oly állam külügyeinek élén állott, mely egyike volt a szer­ződő és aláiró feleknek. Neki nem volt szabad másképen cselekednie, mint azt ezen szerződések kívánták, mert minek írunk szerződéseket alá: ha nem akarjuk vagy nem birjuk azokat megtartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne ámítsuk magunkat és a világot, ne játsz­szuk a nagy hatalmasságot, ha a nagy hatalmi állásnak szükségképeni követelményeit teljesíteni vagy nem birjuk, vagy nem akarjuk. Ne tartsunk egy millió katonát, hanem reducáljuk a haderőt oly mérvekre, melyek elegendők a belbéke bizto­sítására és menjünk neki csendesen pénzügyeink rendezésének és mondjuk azt, hogy Európa tegyen miattunk, a mit akar, (Ugy van! a szélső balolda­lon) mi nem vagyunk semmi és senki! Ekkor elérhetjük legalább azt, hogy nem lesz annyi adós­ságunk és hogy nem leszünk kénytelenek nagy féríiaink sírjai felett kölcsönzött pénzen emlékeket emelni. Különösen a párisi szerződésre vonatkozólag, a mely akkoron megállapította a török birodalom állását ós biztosította annak integritását Oroszor­szág hódítási törekvései ellen, nem elégedett meg Ausztria — akkor még nem volt osztrák-magyar monarchia, hanem volt csupán Ausztria — mon­dom, nem elégedett meg Ausztria azzal, hogy ezen szerződést a többi fejedelemmel is aláírja; hanem aláirt egy külön szerződést Angliával és Francia­országgal, a mely szerint, hogy, ha ezen szerző­désen valami változtatás tétetnék egyes hatalmas­ságok által, nem is kérdés: vajon háború-e vagy nem, — mindenesetre casus belli, s az aláiró három hatalmasság csak azért jön össze, hogy határozza meg a contingenst, melylyel minden hatalmasság a maga részéről a háború viteléhez járulni fog. No már uraim, ha a kormány aláírását nevet­ségessé tenni nem akarjuk, akkor ily okmányokat ne írassunk vele alá: ha azok megtartását eszkö­zölni vagy nem birjuk, vagy nem akarjuk; ha egyszer aláirtuk, hát noblesse obiige, kötelességünk megtartani azon feltételeket, (Helyeslés a jobboldalon) a melyek azzal járnak; azért mindig jól meg kell gondolni azt, hogy ha valamely statusférflu egy szerződéshez aláírását adja, mely szerződés követ­kezményei azután áldozatokat kívánhatnak az or­szágtól. Igen, de én nem tudom mi oknál fogva, ha­nem ugy tetszik, hogy Andrássy gr. sokkal jobb­nak tartotta a szerződési alapot elhagyni és a helyett egy külön szövetséget alkotni, vagy egy külön alkotott szövetségbe bele menni, t. i. a három éjszaki hatalmasság szövetségébe, vagyis az úgynevezett három császári szövetségbe. Ez már magában Európa ellen elkövetett insultus volt, (Egy hang a szélső baloldalon: Ugy van!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom