Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-386

124 386. országos ülés májat 8.1878. Mintán már fölszólaltam, engedje meg a t. minister ur, hogy két más tárgyra felhívjam becses figyelmét. A népnevelés egyik rovatában I mindig előfordulnak a kisdecl-óvódák. Emlékeztetem a t. házat, hogy körülbelül 4 évvel ezelőtt Simonyi Ernő barátom egy igen szép beszédben részletesen és tüzetesen kifejtette a kérdésnek rendkívüli fontosságát átalában köz- j mivelődési tekintetből ós különösen hazánkban ethnographiai szempontból. Nem fogom mindazon érveket ismételni, a melyeket t. barátom : akkor elősorolt, hanem csak azon tényt akarom ! kiemelni, hogy mig akkoron a minister ur mél- | tóztatott megígérni, hogy tekintetbe veszi ezen [ körülményeket, mert maga is belátja ezen tárgy j rendkívüli fontosságát, s igyekezni fog budgeté- j bői minél többet szentelni ezen ágnak: addig most lassan-lassan azt Játjuk, hogy ezen ág csaknem teljesen eltűnt a budget rovataiból, mert | csak ugy összehalmozva többekkel együtt, nem pedig önállóan szerepel. Ez maga mutatja azt, hogy fontossága tekintetében ezen ág inkább csökkent a budgetben, mint szaporodott. Azonban itten átalanos phrasisokról nem lehet szó, mikor ily fontos kérdési kell megoldani. Ha a t. minister ur azt hiszi, hogy tettünk e térén haladást: méltóztassék azt előadni, mert én az általa beterjesztett könyvben vajmi csekély nyomát látom annak. Méltóztassék kimutatni, hogy azon időhöz képest, midőn e tárgy tüzetesen megvitattatott itt e házban : mai napig mennyire haladtak és menynyivel szaporodtak a kisdedóvódák. Simonyi Ernő t. képviselő ur kiemelte akkor azon körülményt, hogy mennyit használna ez a nemzetiségekkel szemben, nem mondom, hogy a nemzetiségi agitatiókkal szemben, mert én hazánkban ezeket rendszerezve nem látom; hanem látok imitt-amott egy egyént, mint nemzetiségi agitátort. Nemzetiségünk és közmivelődésünk fejlődésének szempontjából nagy súlyt kellene arra helyezni, hogy ne annyira itt Budapesten és a magyar vidékeken legyenek kisdedóvódák, — ámbár itt is szükségesek, — hanem hogy az ország peripheriáin legyen minél több kisdedóvó intézet, hogy azon szegény emberek, legyenek azok tótok, szerbek, vagy más nemzetiségűek, a kiknek 3—4 gyermekök van, gyermekeiket oda küldhessék. Azok, a kiknek a mezőre kell menni dolgozni, nem fognám azzal gondolni, hogy gyermekeiket magyar óvodába kell küldeni, mert örülnek, hogy van, a hol azokat elhelyezhetik, hogy nyugodtan mehessenek munkájok után. Csak ezt akartam röviden megjegyezni, hogy feledésbe ne menjen ezen ügy, mert erre nagy súlyt fektetek. Még csak egy körülményre akarom a kormány és a t. ház figyelmét felhívni. A napokban olvastuk, hogy a felnőttek oktatásával foglalkozó férfiak gyűlést tartottak a fővárosban. Közzé lettek téve azon adatok, a melyek valóban örvendetesek és a melyek feltüntetik azon néphaladást, a melyet ezen oktatás a fővárosban tett. Én ebből azon tanulságot merítem, hogy nagy kár volt, a mint akkor is elleneztem^ néhány évvel ezelőtt a felnőttek oktatására szánt összeget budgetünkből kitörölni. Azt hiszem, hogy egyik üdvös feladat lenne a közoktatási kormányra nézve e kérdéssel tüzetesen foglalkozni és azon bizonyítékok után, a melyek kézzel foghatók, hogy lehet hazánkban e téren sokat elérni, a vidékeken is behozni a felnőttek oktatását Sokkal íontosabb ez a vidékeken, mint itt, mert nagyon nehezen tehető fel, hogy a fővárosban legyen ember, a ki felnőtt korában arra szorul, hogy irni és olvasni tanuljon, pedig tényleg láttuk, hogy akadt elegendő és ha a fővárosban ily arányban akadt: kétséget sem szenved, hogy a vidéken tízszeres arányban fogjuk ezt találni. Nagy jótétemény t. ház, kétszeresen, a szellemileg és vagyonilag szegény emberre az, ha közelben van hely, a hol módot talál arra, hogy utólag bármily kis mérvben is pótolja azt, mit első nevelésében nélkülöznie kellett. Ezeket vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani. {Helyeslés a szélső bal és a baloldalon.) Trefort Ágost közoktatásügyi minister: T. ház ! Már többször szememre vetették, hogy a közoktatási tárczánál takarékossággal járok el. Ha ez csakugyan ugy van, és ha a takarékosság érdem : ez nem az én érdemem, és ha hiba, nem az én hibám ; mert én a közoktatási tárcza költségeinek fedezetéről nem gondoskodom, ez a pénzügyminister dolga, hogy pedig ő az állam pénzügyeinek rendezésére épen e perczben a legnagyobb súlyt fekteti, abban vele egyet kell értenem. Az kétségtelen, hogy culturalis legnemesebb törekvéseinknél is az állam pénzügyi állapotát ignorálni nem szabad ; pedig nagyszabású dolgokat a közoktatási tárczánál a legnagyobb tárgy-ismerettel és értelemmel is pénz nélkül nem lehet eszközölni Egyébiránt azon keretben, melyben mozognom lehet — érdekeltséggel hallgattam ugyan Schwarz Gyula t. képviselő ^ ur előadását, de megjegyzem, hogy figyelmeztetésre szükségem nincs ; mert a mennyire azt a rendelkezésemre álló pénzerők csak engedik, én oly vidékeken, hol állami iskolák szükségesek, azok felállítására nagy mértékben törekszem. Egyébiránt megvallom, hogy a tanügy körül, valamint a népoktatási ügy, ugy a közép- és felsőbb tanodák körül igen sok hiány van és ez