Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-386

386 országos ülés május I. 1878, 121 egy tárgyból, hanem geográfiából, históriából, magyar és német nyelvből, a mely tankönyveket talán egy elismert szakíró hozott létre'? Nem, hanem mondhatom egy a szó szoros értelmében igen-igen becsületes, derék fodrász volt mindezen geográfiák, terményrajzok stb. szerzője. (Derültség és mozgás.) Ezen tankönyvek ma is el vannak terjedve iskoláink egy részében. Hogy mily alapossággal vannak azok szerkesztve, az könnyen elképzelhető, mert hogy geográfiát, históriát, számtant, magyar és német nyelvet a magyarországi nép-, sőt középiskolák számára, egy becsületes fodrász irjon : ez már mégis kissé megdöbbentő. A t. minister urnák intézkedéseit tehát nagyjában véve csak helyeselhetem, midőn az ily üzelmekkel szemben, föntartva legalább részben a szabad verseny elemeit, fölkarolta az állami tankönyv kiállítási rendszert — nem ugyan egészen oly formán, amint azt ón jónak tartanám, — fölkarolta, — mondom azon rendszert, — mely szerint megbiz szakírókat mérsékelt, de semmi esetre sem valami magas tiszteletdíj mellett, hogy ezek írjanak tankönyveket a népiskolák számára. A mint értesülve vagyok: egy ily füzetnek ára 15 krban van megállapítva: már most, ha ily például magyar nyelvű tankönyv 248,000 példány adatik el, azután — amint a XXXIII. táblán a 2. pont alatt van — ismét 256,000 példány, német nyelven 78,000, tót nyelven észak-nyugati Magyarországon 9000, északkeleten 1300, ruthén nyelven 6000, szerb nyelven 11,000, román nyelven 6000 és vend nyelven 1000 példány, tehát mondhatni, hogy sok százezer példány adatik el, — tehát nem ingyen osztatik ki — és ha egy tankönyv árát 15 krra tesszük, s ha figyelembe vesszük azok kiállítási költségeit, t. i. a nyomdai, a füzesi költségeket ós az írói tiszteletdijat — amely mint említem, csekélynek mondható : — akkor az ember azt várhatná, hogy az államilag elárusított tankönyvekből a bevételek rovata alatt szintén jelentékeny összeg íog szerepelni. Legkevésbé sem akarom a kormány eljárását insinuálni és ezt itt határozottan ki is jelentem; én egyes-egyedül arra kérem a t. minister urat, hogy a kételyek eloszlatása czéljából jövőre méltóztassék nem f«z egyetemi nyomda czime alatt — mert hisz az nem csupán tankönyveket nyomtat, de tüzetesen az államilag elárusított tankönyvek rovat czime alatt kimutatni azon bevételt, mely e tankönyvekből befolyik. Nem tudjuk, hogy a 10,000 frtnyi jövedelemből, melyet felmutat, mennyi esik abból arra a sok százezer tankönyvre; tehát tüzetesen e czim alatt fi kellene venni ezt a rovatot s kimutatni, hogy a tankönyvekért mennyi jött be ; másodszor pedig igen kérném a t. minister urat, méltóztassék a törvényhozást azzal is megtisztelni, hogy valamint egyéb tárgyakról tüzetes jelentést terjeszt e ház elé, ugy e tankönyvekről KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTBT is terjesszen hasonló jelentést e ház elé ; —ámbár ez esetben is talán megtörténhetik, hogy egy-két nappal később fog a ház elé kerülni, mint a hogy szükséges, de ha bármikor kerül is a ház elé : nagyon megleszek elégedve. Bátor voltam ezt a pontot is a t. minister ur figyelmébe ajánlani. A harmadik pont vonatkozik a felsőbb népiskolák és a polgári iskolák kérdésére. Roppant fontos tekintetek azok kétségkívül, melyek a felsőbb népiskolák, de különösen a polgári iskolák felállítását javasolják. Százszor elmondatott a házban és a házon kivül, s nem is reflectálok azon szép szózatokra, csak röviden constatálom, hogy a magyar társadalom nagy közép rétegei, melyeknek hivatása beolvasztani és egységes társadalommá organisálni a most még szervetlen rétegeit a társadalomnak, hogy ezen derék közép réteg, melyet egyoldalúlag az intelligens vagyonos polgári osztálynak szoktak nevezni, ennek kimivelésére és kinövelósóre par c-xcellenee hivatvák hazánkban is a polgári iskolák. Az 1868: XXXVIII. törvényczikk sok tekintetben igen helyes intézkedéseket tartalmaz ezen polgári iskolákra vonatkozólag. Elrendeli, hogy minden város, melynek lakossága meghaladja az 50 ezerét, vagy felsőbb iskolát, vagy polgári iskolát tartozik felállítani. Nagyon sajnálom, hogy a t. minister urnák e tekintetben nem gratulálhatok. Mert ha elismerem is az ő buzgalmát, de sajátszerüleg szine/J a helyzetet az a jellemző körülmény, hogy egy különben értelmes, vagyonos város, melynek ő országos képviselője, Sopron, egy pár héttel ezelőtt azt a megdöbbentő határozatot hozta, hogy t. i. leány-iskoláját és ennek kapcsolatában polgári iskoláját megszüntetendőnek véleményezte. No ez mégis szörnyű példa, ha épen az a város melyet a törvényhozásban Magyarország közoktatásügyi ministere képvisel, az a minister, a ki hivatva van a törvény őre lenni, s a legnagyobb szigort alkalmazni azon városokra, melyek a törvénynek nem felelnek meg, — ezen intelligens, csinos, vagyonos város, Bécs közelében, mint Sopron, ily határozatot mer hozni. Az, azt hiszem eléggé jellemző. Én azt hiszem a t. minister ur a jövőt illetőleg erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni, szemben az ilyen hanyag vagy fonákul takarékos városokkal ; de hogy a t. minister ur végre valahára találjon időt és eszközt buzgalmát értékesíthetni is azt, mit mindnyájan óhajtunk végre valahára létrehozni, ennek kapcsában én nem csak azt ajánlom, igyekezzék oly rendszabályokról gondoskodni, melyek már a jövő évi törvényhozást illetőleg behozhatok a házba; hanem egyúttal ajánlhatom, hogy ne beesülje ennek utána oly annyira túl az emberi természetet. Eddig ugy látszik túlbecsülte, mert oly dolgokat akart vagy vélt mü-