Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-386
386. országos Illés május 3.1878. 119 elő mind a három tárgy. Az első e tárgyak közül a szorosabb értelemben vett közvetlen állami népiskolák kérdése, a második a tankönyvek kérdése és a harmadik a felsőbb nép ós polgári iskolák kérdése. Mi az elsőt illeti, nem győzöm eléggé melegen ajánlani az igen t. kormánynak ós különösen a szakministernek, hogy méltóztassék ezen nagy jótéteményt felhasználni, melyet az 1868: XXXVIII. t.-oz. kilátásba helyezett az által, midőn a 80. §. elrendelte, miszerint ott. a hol ennek szükségét látja, nem a politikai község által, hanem közvetlenül maga a kormány felhatalmaztatik állami iskolát állítani. Méltóztassék, mondom, ezen nagy jótéteményt a lehetőségig, s a legnagyobb mérvben a haza javára érvényesíteni. Szükséges ezt tenni, különösen szemben a nemzetiségek agitatiójával. Iga/, a törvényhozásnak nem szükség reflectálni azon eszmeáramlatokra, melyeket a házon kívül egyes publicisták sajtó utján terjesztenek; de semmi esetre sem tiltja ezt meg a törvényhozási tekintet akkor, hogy ha azon eszmeáramlat az illető kérdés felvilágosítása által, hozzájárulhat a közügy ápolásához. így legújabban megindult egy bizonyos mozgalom a felvidéken, teleologiája volt első izben a nemzetiségi politika reformja, átment azután az administratio kérdésére, sőt túlhajtott azon és megállapodott már ma ininlegy főthemájánál, a népiskolák kérdésénél. Országszerte ismeretes, hogy Grünvald Béla Zólvommegye igen érdemes alispánja egy igen érdekes broehuret bocsátott közre, mely ezen uj irányt a leghívebben tükrözi vissza. En ezen röpiratrae helyütt nem reflectálhatnék, ha fájdalommal nem tapasztalnám, hogy az mintegy csak kifejezést ad culturpolitikai szempontból egy bizonyos, hogy ugy mondjam reactionarius iránynak ; igen reactionarius iránynak, megengedem öntudatlanul reactionarius igénynek, de mindenesetre reactionarius iránynak, és ugyan reaetionariusnak azért, mert e szabadelvű népiskolai intézmény irányában ellenséges álláspontot foglal el ós azon jótéteményt, melyet az emiitettem t -ez. 80. §-a nyújt, elvből lerontja. Ez azon bizonyos mozgalom, melylyel szemben a szakminister tevékenységét szeretném kellő mérvben érvényesítve látni. Ez az a mozgalom, mely azt hirdeti, hogy kár volt a törvényhozásnak az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 80. §-ában annyi súlyt fektetni a közös iskolára, mert — azt mondják — a közös iskola holt dolog, csak a felekezeti iskola életképes. Poór Antal (közbeszól.-) Igaz! Schwarcz Gyula: Én tagadom, és kérem is az illető egyházférfiakat, méltóztassanak kissé magukba szállani, mielőtt anathemájokat, vagy pedig czáfoló ékesszólásaik virágait a közönség közzé bocsátják. Nagyon kérem, méltóztassék meggondolni, hogy könnyű ugyan az értelmetlen tömeget ama bizonyos oda vetett jelszó által fellázítani, vagy legalább elégedetlenné tenni; (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) könnyű meggátolni a törvény termékenyítő erejét; de nehéz összeegyeztetni az elméket, meggyőződéseket és a sziveket — pedig erre van szükség. (Zajos helyeslés balfelöl.) Uraim! Az 1868: XXXVIII. t-cz. nem helyezte magát ellentétbe sem az egyházzal, sem a többi vallással. Bölcs törvény, a mi illeti annak alapeszméjét, s ha éppen én voltam az, a ki e törvény revisióját legrégebben és tán legtöbbször sürgettem: ez nem am tl z alapeszme, de egyes kiviteli részletek miatt törtónt; s bármennyire elhibázottak is ezen részletek, azt, hogy maga az alapeszme helyes, arról ma is megvagyok győződve, részemről ma is ünnepélyesen eonstatálom. Az 1868 : XXXVIII. t.-cz. ugy állítja fel a tételt, hogy szabad versenyt akar teljes egyenjogaság alapján ; nem akarja az sem az állami monopóliumot, de viszont nem akarja azt, hogy a felekezetek egyedül kizárólagos szabadalommal kezeljék a népiskolákat. Tessék az egyházfelekezeteknek kibékülni ezen eszmével, nincs ezzel megtámadva egy vallásfelekezet autonómiája sem, tessék közremunkálni ós azoknak, a kik izgatnak a közös iskolák ellen, tessék megmagyarázni, hogy ez olyasmi, a mit katholikus mint protestáns vagy bármely hitfelekezet kellő melegséggel ápolhat. Amúgy is az apostoli koronás király szentesitette e törvényt, ki merne e törvény parancsszava ellen fellázadni. Ezek után szabadjon visszatér ni a kérdésre. Az mondatik, hogy a nemzetiségi izgatókkal szemben nem lehet egyébbel hatni, mint a felekezeti iskolák állami reformjával. A kik ezt mondják , lehetnek ügyes administrativ szakférfiak, lehetnek jeles publicisták, lehetnek hőlelkü magyar hazafiak ; de semmi esetre sem értik a magyar közoktatási politikát és annak nehézségeit. Azt mondani, hogy a felekezeti iskolákat reformálja az állam, hogy ne törődjék a közös iskolákkal, nem a felekezeti iskolákban van az éltető erő, mert akkor lehet a ímgyar papnak és magyar tanítónak a panslavismussal szemben megküzdeni: könnyű ezt mondani ; de az, a ki ismeri a tényleg érvényben levő jogait a protestáns és görög-keleti autonómiának, a melylyel a nemzetiségi velieitások oly szoros közjogi kapcsolatban vannak, az így beszélni nem fog. Ha azt mondjuk, hogy helyezze jobb karba, segélyezze az állam a felekezeti iskolákat és ne törődjék a községi iskolákkal: mit mondunk ekkor? Azt constatáljuk, hogy azt kívánjuk, hogy nagyobb összeg fordittassók a felekezeti iskolák számára mint eddig, ós mondjuk egyúttal azt is, hogy mi
