Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

885. országos ülés május 2. 1878. 103 létesíttetett, kötelessége. Most azonban a körül­mények ugy fordultak, nem akarom mondani, hogy helytelen gazdálkodás következtében, hanem elfogadom azon indokot, mely a minister ur le­iratában van, iiogy megdrágultak az építési sze­rek, de az még sem tehető fel, hogy négyszere­sen anyi volna a költség mint ez előtt volt. Hogy oly középitészeti hivatal, mely oly szá­mítást csinál, hogy a tényleg kiadott összeg négyszeresen meghaladja az előirányzatot, meny­nyire érdemli meg a bizalmat és az alkalmazást: annak megítélését a közönségre bízom. De el­fogadom a minister urnák állításom ellenében tett azon megjegyzését, hogy ez nem közös iskola. Hanem közös iskola is: nagyon szeretném tudni, honnan lehet következtetni a ministeriuinnak azon jogát, hogy éppen a Bibics-fóle alapítvány tar­tozzék ezen felekezeti iskola építési költségeit fe­dezni. Mert ha felekezeti iskola, akkor az illető felekezet hivei tartoznak az ezen intézet felállítá­sára szükséges költségekről okvetetlenül gondos­godni; ha pedig nem felekezeti iskola, a mint a ministerium leiratában foglaltatik: akkor mint nem felekezeti iskolának felállítása, ha azt szükséges­nek, s a közművelődésre nézve elkerülhetetlen­nek tartjuk, az államot terheli, de semmi esetre sem lehet kötelessége felállítani az intézetet egy részről a magán nemzetségekből , más részről az állam polgárai gyermekeinek könyebb nevol­tethetése tekintetéből alapított iskolai ösztöndij­alapnak. (Helyeslés bal/elől.) Ez én előttem tiszta dolog. Aradmegye, midőn a t. pénzügyministerium tudtára adta a közönségnek, hogy jóval felül van­nak haladva azon építési összegek, melyek ter­vezve voltak, s ;tzt méltóztatott kisegítőül elren­delni, hogy 20 ösztöndíj fordíttassák az építési költségekre, felirt az országgyűléshez. Már ha igaz az, hogy a magyarországi alapítványok az 1S23. — gondolom 1 6-ik t.-ez. értelmében az alapítók szándéka szerint kezelendő: akkor meg nem fog­hatom, hogy miként lehessen egy magán alapít­ványból az állam mulasztását pótolni. E tekintet­ből, amint mondáin. Aradmegye közönsége, mely az alapítvány felügyeletére van hivatva, feliratot intézett a nagyméltóságú közoktatásügyi ministe­riumhoz, de a nagyméltóságú közoktatásügyi mi­nisterium, (Derültség.) daczára annak, hogy volt minister Pauler ur kijelentette, hogy fog gondos­kodni arról, hogy ezen iskola építésének költsé­gei, melynek felépítése az államnak kötelességében áll, más jövedelemből pótoltassanak : - mostanáig is ragaszkodik azon törvényellenes rendeletéhez, hogy 20 ösztöndíj confiscáltassék, s az építési költségek fedezésére fordittassék. Aradmegye fel­irata ily módon nem vezetvén sikerre, kérvóny­nyel járult az országgyűléshez melyben a minis­terium eljárását panaszolván, felkérte az ország­gyűlést, hogy intézkedjék, miszerint ezen alapítvány az alapitó szándéka szerint kezeltessék. Mikor ezen kérvény az országgyűlés elé terjesztetett, a t minis­ter ur azt méltóztatott mintegy feleletül előterjesz­teni, hogy e tekintetben végelhatározás még nem történt, s hogy újonnan kikérte Aradmegye véle­ményét, s a végleges intézkedés csak a megye felterjesztése után fog megtörténni. Miután ezen alapítvány ügyében az országban különböző vidé­kek érdekelve vannak, a melyek szintén kívánják tudni, hogy a t. minister ur miként méltóztatott ezen sok ideig függőben volt ügyet elintézni : én fölkérem a t. minister urat, hogy ha nem ugy vannak, amint nekem az érdeklettek érdekéből szerencsém vagy szerencsétlenségem volt előadni, méltóztassék, — miután e tárgy a ház intézkedése által a t. ministeriumhoz lett utasítva, — méltóz­tassék azon kedvező elintézés iránt, amely a 40 ösztöndíj fentartását elrendeli, rövid szóval nyil­vánítani, hogy mind Aradmegye, közönsége, mind az egyesek megnyugvást nyerjenek a minister ur előadásából. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem mondottakra néhány megjegyzést tegyek. Különösen Molnár Aladár t. képviselő ur megtá­madván Polyt képviselő ur felszólalását, jónak tar­totta fegyverét ellenem fordítani és oda nyilat­kozni, hogy a kormány épen semmit sem tesz a magyar cultura és nemzetiség érdekében, vagy olyan fólrenuszabályokhoz nyúl, melyek az illető vidék lakosait felingerlik. Ezt megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Hivatkozott arra, hogy némely felföldi gymna­sium bezáratása nem a kormány érdeme. Én csak sajnálom, hogy a kormány kénytelen volt azon aymnasiumokat bezáratni, mert azon érdemre, hogy iskolákat bezárassak, vágyni egyátalában nem va­gyok hajlandó. (Helyeslés a középen.) Más részről a t. képviselő ur igen jól tudhatja, hogy épen azon iskolák helyébe akartam ujakat felállítani, az arra szükségelt költséget fel is vettem a költség­vetésbe, de a képviselőház épen financiális szem­pontból azon költséget nem szavazván meg. nem voltam azon helyzetben, hogy azon gymnasiumo­kat felállítsam. Egyébiránt méltóztassék a mappát vagy az iskolák jegyzékét megtekinteni, meg fog győzőim, hogy a felföldön igen sok gymnasium van, a melynek tanítási nyelve a magyar; ugy hogy a felföldön eziránt absohite kifogás nem lehet. Felhozatott azon panasz, hogy a népiskolák­ban a magyar nyelv nem taníttatik. Erre nézve már a múltkor nyilatkoztam, hogy mindenütt, ahol olyan tanító van, aki magyarul tud, ott tanítta­tik a magyar nyelv. De sajnálattal be kell valla­nom azt, hogy ezen rögtönözve nem tudok segí­teni, inert ez társarialmi állapotaink következése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom