Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

[18 385. országos Ul's májas 2. 1878 melylyel tüzetesen foglalkozunk, mert tulajdonképen ezen táreza az egyedüli, a melynek teendője tőlünk, az országtól függ. A többi között, ha megnézzük, alig van olyan, a melyről teljesen önállóan rendelkezhetünk. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi táreza csak czim nálunk, miután a leglényegesebb dolgok felett a közös kormány dönt. Haonló eset van a honvédelmi ministeriumuál. Hogy a külügyekre minő befolyásunk van, azt leginkább bizonyítják a legújabb idők. Az egyedüli fér, hol tulajdonképen szabadon ós üdvösen működhetünk : a vallás és közoktatás ügye. Bár e táreza költségvetéséhez röviden kívánok hozzászólani, nem tehetem, hogy Polyt képviselőtársam felszólalására mindenek előtt néhány megjegyzést ne tegyek. A mi az általa felhozott szerb Matica ügyét illeti, lesz alkalmam érinteni e kérdést ott, a hol a közalapítványok kezeléséről fogok szólani, de nem hagyhatom már itt szó nélkül sem azt. mit a t. képviselő ur bevezetőiig, sem azt, mit bezárólag mondani méltóztatott 0 mint rendcsen tenni szikta, hogy egy speciális nemzetiségi kérdést nagy keretben felzavarhasson, nem kezdi soha magán az ügyön , hanem átalános nagy i urópai szempontokból indul ki, felemelkedik, egy rendkívüli, mondhatnám, szédítő magaslatra, míg végre megáll egy piczike nemzetiségi ponton, ós ott vége egész philosophiájának. Nem kellett volna ehhez oly rendkívüli nagy kerülőt csinálni. Hanem ez a modor dolga, s nekem nincs jogom arra, hogy neki más modort szabjak elő. De nem találom helyén valónak azt, mit mondani méltóztatott, hogy t. i. az összes magyar kormányzat egy alapeszmének az úgynevezett magyar állameszmének ren elei alá mindent és üldözi a nemzetiségeket. Csaknem sajnálom a kifejezést, mert bizonyos tekintetben complimentet csinál ezzel a kormánynak, melyet az a választások közeledtével nagy köszönettel vesz, de a melyet nem érdemel meg. Mert mi ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy ott, hol egy magyar érdeket fel kell áldozni, s a hol a kormány tart tőle, hogy a magyar képviselők közt nem talál többségre: nagyon lelkesen felkarolja a nemzetiségi törekvéseket, ós igen jól méltóztatik tudni, hogy azon '32 katonának, kiknek segítségével a kiegyezési törvényeket a kormány keresztülvitte, legnagyobb része nemzetiségi képviselő volt. (Igaz \ a szélső balon.) A hányszor a magyar szabadság ellen kell egy lépést tenni, a hányszor az alkotmány szellemével ellenkező intézkedéseket kell létesíteni, ott vannak a nemzetiségek., melyek- • kel megteszik ez intézkedéseket, és azok segélyé- ! vei védik azokat. Én habozás nélkül elismerem, ! hogy ha azt látnám, a mit t. képviselő ur inon- j dani méltóztatott a nemzetiségek üldöztetéséről, nem helyeselném azt. En óhajtom Magyarországot a teljes egyenlőség alapján látni, óhajtom, hogy minden polgár egyenlően viselje a terheket és egyenlően élvezze az alkotmány biztosította jogokat mindaddig, mig az alkotmány keretén belől mozog, mig annak fentartásához hozzájárul. Nincs a t. képviselő urnák joga zokon venni azt, ha mintegy gyanús szemmel néznek imitt-amott a nemzetiségi képviselőkre, mikor ő maga annyiszor szolgáltat arra alkalmat. Nevezetesen ma is. A t. képviselő ur mintegy fenyegetődzik azzal, hogy nemsokára el fog némulni a házban a nemzetiségi képviselők hangja. Én nem mondom, hogy ez valami nagy szerencsétlenség volna; de nem tartom kívánatosnak, mert óhajtom, hogy e házban minden vidék, a haza minden ajkú polgára képviselve legyen. De mivel indokolja ezt a képviselő ur? azzal, hogy azt mondja: mit csináljon e házban a nemzetiségi kérdéssel? Mit csináljon? Azt, a mit mi csinálunk, ne vallja magát nemzetiségi képviselőnek: vallja magát magyar képviselőnek, (Általános élénk helyeslés.) a mint a törvény szerint az is, mert a t. képviselő ur, ki ha nem csalódom Újvidéken van megválasztva, nem azon körűiéinek, hanem Magyarországnak képviselője. Méltóztassék tehát szép tehetségét, melyet mindnyájan készséggel elismerünk, felhasználni a közügy érdekében, méltóztassék velünk együtt dolgozni, fáradozni minden téren, hogy a közhazát boldoggá tehessük, és akkor boldogok lesznek azon polgárok is, kiket ön mint valami specialitást akar e házban képviselni. (Helyeslés). Nem először mondom ezt t. ház; volt erre példa más alkalommal is. Van köztünk egy t képviselőtársunk, — szintén igen szép tehetségű ember — a ki az első időben, midőn képviselőnek választatott, fejébe vette, hogy ő itt csak a zsidó kérdést fogja bolygatni; de belátta, hogy ez nem járja, ő nem azért küldetett ide, hogy itt zsidó politikát csináljon, hanem hogy magyar politikát folytasson. Mondom, nincs joga a t. képviselő urnák zokon venni, ha némi idegenkedést vesz észre, midőn az országház kebelében maga a t. képviselő ur — ki pedig állampolgárként kivan szólani, — azt kérdi, hogy mi fűzheti a szerbeket e földhöz ? Ennél nagyobb izgatást nem ismerek. Ily hangon magyar ember nem szól; ily hangot nem lehet hallani sem Svájczban, sem Amerikában (Tetszés.) Tegyük, hogy igaza van, hogy a ministerhim ez ügyb-m, mint sok más ügyben helytelenül járt el ; de azért, mert bizonyos időben rósz kormányom van, szabad-e azt mondani, hogy mi fűz engem hazám földjéhez? Hisz a kormányok buknak, de a föld. a nemzet megmarad. (Tetszés) Méltóztassék elhinni, hogy Önök csak ugy fogják megoldani Magyarországon a nemzetiségi kérdést, ha e terembe nem mint nemzetiségi kép-